Derűs bakik

Rádió- és tévébemondók, közéleti szónokok vagy színészek önkéntelen, nem súlyos nyelvi botlását tréfás-megbocsátó szóval bakinak szoktuk nevezni. A szó valószínűleg a rádiósok szakzsargonjában keletkezett, a bakot lő szólás főnévi bak tagjának -i kicsinyítő képzős származéka. Ige is lett belőle: bakizik, bakizott, vagyis beszéd közben hibázott. Egy kis jóindulattal bakinak minősíthetjük az írásban elkövetett olyan zöldségeket is, amilyen ez a hír is volt egy régi újságban: „A rendőrség folytatja a nyomozást a megölt portás kézrekerítésére.” E megfogalmazás szerint a rendőrség buzgón nyomoz a hulla után, de az még szökésben van. A kellemetlen zavart az az apróság okozza, hogy a mondatból kifelejtődött a „gyilkosának” szó: „A rendőrség folytatja a nyomozást a megölt portás gyilkosának kézrekerítésére.”
Bakik minden típusú, minden műfajú közlésben előfordulhatnak, de megfigyeléseim szerint a hirdetésekben van a legtöbb nyelvi ficam. Ennek fő oka valószínűleg a forintokkal való takarékoskodás szándéka: minél tömörebb, rövidebb egy hirdetés, annál kevesebbe kerül. Például: „Irodatakarításhoz középkorú hölgy jelentkezését várjuk, zárt borítékban.” A vállalkozó hölgy természetesen ne saját magát, hanem a „válaszát tegye” zárt borítékba; de ezért már két szóval többet kellene fizetni. Egy másik hirdetés így zárul: „Kézzel és fényképpel ellátott levélre válaszolok.” Ez a csonkolt kezet és fényképet igénylő hirdetés hat szó, de értelmessé kiegészítve kilenc szóra duzzadna, azaz: „Csak kézzel írt és fényképet tartalmazó levélre válaszolok” – s ezt a három szót a hirdető már meg akarta spórolni.
Az idegen szavak pontos jelentésének nem ismerésére, közelebbről a latinos műveltség háttérbe szorulására vallanak az olyan bakik, mint például a „humanitárius katasztrófa” jelzős szerkesztmény. A humanitárius szó jelentése ugyanis emberbaráti, s ez semmiképp sem állítható egy katasztrófáról. A baki elkövetője nyilván csak az emberi szerencsétlenséget akarta előkelőbben mondani. Szintén az idegen szavak jelentésének nem ismeréséből ered a „legmaximálisabb kár” meg a „legoptimálisabb eredmény” is. A maximális meg az optimális már felsőfokú formák, nem lehet őket tovább fokozni.
A nyilvánvaló félrefogalmazások – bár boszszantóak – voltaképpen nem veszélyeztetik a helyes nyelvhasználatot: senki sem akarja számukat szaporítani. A bakik akkor válnak ártalmassá, ha ismétlődnek, ha elterjednek. Efféle például az „iránt” meg a „szemben” szerepkörének gyakran tapasztalható felcserélése. Például: „Végtelen hálát érzett szüleiven szemben” – helyesen: hálát érzett szülei iránt. Ilyen a miatt-nak meg a végett-nek az összekeverése is: „Az üzlet betegség végett zárva” – helyesen: betegség miatt zárva. Ezeket már nem lehet ártatlan bakiknak minősíteni! Tessék hát vigyázni!