Élő emlékeink

Matolcsy György
2003. 02. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már 1990-ben felmerült, hogy indítsunk egy gazdaságfejlesztési programot, amely a turizmust, a közlekedési infrastruktúra fejlesztését és a hazai kisvállalkozások megerősítését célozta volna. Akkor elsöpörték a gondolatot a rendszerváltozás politikai és gazdasági viharai. Túl közel volt még az állam kora, amikor minden gazdasági történést igyekezett az állampárt és a kormány saját képére alakítani. Éppen nem az állami gazdaságfejlesztés, hanem egy piaci átalakítás volt napirenden.
1993 körül, a választások előestéjén is próbálkoztak egy olyan kormányzati programmal, ami a privatizációban előnyben részesíti a magyarokat, egyben beruházásokra ösztönzi a hazai kisvállalatokat és az önkormányzatokat. A cél az volt, hogy a nagy külföldi cégek nyomasztó fölényét a hazai tulajdonú üzleti világ megerősítésével egyensúlyozzuk ki. Minden település kapott hárommillió forintot, ami a kicsiknek jött nagyon jól, és közműfejlesztéseket indítottak: sok későbbi nagy fejlesztés köszönheti sikerét a kicsi induló hárommillió forintoknak!
Jöttek a választások, és az új kormány már szinte kizárólag a külföldi befektetőket kívánta megnyerni. Újból lekerült a napirendről a gazdaságfejlesztési program. 1994–98 között olyan gazdaságpolitika érvényesült, amelyben az államnak nem volt aktív, kezdeményező szerepe a gazdaságban. Gazdaságfejlesztési programot azonban nem lehet az állam nélkül indítani, így az fejlődött, ami magától is ment.
Majd újabb kormányváltás jött 1998-ban. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában már középponti helyet kapott a gazdasági növekedés állami eszközökkel való segítése. Mégsem indult meg azonnal egy gazdaságfejlesztési program, mert 1998 közepén öszszeomlott az orosz pénzügyi rendszer, és az új kormány a válság – sikeres – elhárításával volt elfoglalva. 1999-ben egyre világosabbá vált, hogy nem lehetünk meg államilag segített gazdaságfejlesztés nélkül. Az autópálya-építések hazai cégek fővállalkozásában való újraindítása, a lakásépítkezések bővítése és a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások megerősítése állami lépéseket igényelt.
-----------------------------------------------------------------
2000 elején többször is beszélgettünk a miniszterelnökkel, hogy milyen területeket lenne érdemes bevenni egy gazdaságfejlesztési programba. […] A 90-es évtizedben többségében a külföldi befektetők beruházásaiból és az ezek révén létrejövő többletexportból származott a magyar gazdasági növekedés túlnyomó része. Az Európai Unió növekedésének a kétszeresét láttuk elérhetőnek a magyar gazdaságban, ezért kerestük azokat a tényezőket, amelyek belül vannak, és kiegészíthetik a külföldi befektetőket. Azt találtuk, hogy a lakásépítkezések és az utak, autópályák, hidak építése képes erre. Ha sikerül ezeken a területeken elérnünk, hogy többen és többet építkezzenek, akkor nyert ügyünk van: a gazdasági növekedés is felgyorsul, több új munkahely jön létre, és több jövedelmük lesz az embereknek. Az építkezések pedig döntően a magyar tulajdonú vállalkozásoknak adnak új megrendeléseket, ezzel a hazai kis- és középvállalkozásokat is megerősítjük.
2000 elején a miniszterelnöktől azt a feladatot kaptam, hogy gondoljam végig, milyen gazdasági területekre mennyi pénzt kellene az államnak szánnia ahhoz, hogy elérjük az EU növekedési ütemének kétszeresét. Az utak, autópályák, hidak és a lakásépítkezések mellett azonnal felmerült a turizmus fejlesztése. Magyarországnak óriási kihasználatlan lehetőségei vannak a turizmusban; gondoljunk csak a vizeinkre. Itt termál- és gyógyvizeinkre éppen úgy érdemes gondolnunk, mint négy nagy tavunkra (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó és Fertő tó) vagy pedig a folyók mentén kialakítható vonzó lehetőségekre. Az állam – a 80-as évek elejét kivéve – ráadásul nem bánt bőkezűen a turizmussal, alig adott költségvetési pénzt a fejlesztésekre. Világos volt, hogy a turizmusnak helye van a nemzet gazdaságfejlesztési programjában.
Azt is tudtuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozókat nem elég egy eszközzel támogatni, hogy képesek legyenek a versenyre és az együttműködésre a náluk sokkal nagyobb, fejlettebb technikát alkalmazó és tőkeerős külföldi cégekkel. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy mindkettőben erősebbek legyenek: a versenyben és az együttműködésben egyaránt.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás néhány területen meglepetéseket okozhat, nem is kellemeseket. A közúti fuvarozók szembekerülnek a náluk erősebb európai fuvarozók versenyével. Új járművekre van szükségük ahhoz, hogy egyáltalán esélyük legyen arra, hogy talpon maradnak a versenyben. Az együttműködés is nagyon fontos, mert Magyarország külföldi tőkevonzó képessége már nem tartható fenn az eddig járt úton: már nem lehet az olcsón megszerezhető állami javakra építeni, mert azok elfogytak, már nem lehet a teljesítményéhez képest olcsó munkaerőre építeni, mert végre emelkednek a bérek. Új vonzerő kell, mégpedig a külföldi befektetőknek fontos területeken. Mindegyik globális befektetőnk szeretne egyre több magyar beszállítót, ezek közelebb vannak és olcsóbbak.
Ehhez azonban szükségünk van egy fejlett kis- és középvállalati körre, amely képes beszállítani a multinacionális cégeknek. Ez új technológia és új eszközök nélkül nem megy, ezért fejleszteniük kell. Közülük azonban csak keveseknek van elég saját tőkéjük, de nem is hitelképesek, mert az elmúlt ötven év piac nélküli és az elmúlt tíz év piacgazdasága nem adott lehetőséget a tőkefelhalmozásra. A hitelhez pedig kell a fedezet, azaz a tőke. Az állam tőkeinjekcióval segítheti a hazai kis- és középvállalkozások megerősödését, ezzel a versenyben és együttműködésben egyaránt jobb helyzetet teremthet a magyar gazdaságban.
Azt is azonnal tudtuk, hogy az informatika nem maradhat ki egy nemzeti gazdaságfejlesztési programból, mert a következő évtized versenyképessége sokban azon múlik, hogy milyen gyorsan és mélyen alakítjuk át Magyarországot információs gazdasággá és társadalommá.
A kutatás-fejlesztés is nélkülözhetetlen szereplője a magyar gazdaságfejlesztési programnak, mert gondolatban nem szűkölködünk, eredeti tudományos ötletekben és felismerésekben sem: pénz nélkül azonban még kutatás sincsen, mert elmegy a tehetséges tudós, és később sem jön vissza.
Arra is ráébredtünk, hogy csökkenteni kell a területi különbségeket Magyarországon az északkeleti és nyugati megyék között, Budapest és a vidék között, a Dunántúl és a Dunától keletre eső területek és települések között. Amikor elkészül egy új közút, autópálya-szakasz vagy híd egy gazdaságilag fejletlenebb megyében, akkor ott szinte azonnal javul a tőkevonzó képesség. A magyar vállalkozók és a külföldi befektetők szívesebben hoznak tőkét, és teremtenek ezzel munkahelyet ott, ahol jobbak az utak, biztonságosabb és gyorsabb a közlekedés. Felmérések bizonyítják, hogy szinte százszázalékos pozitív összefüggés áll fenn az autópályák és a multinacionális cégek befektetései között. Az elmúlt 12 évben szinte csak oda vittek pénzt, ahová autópályán el lehet jutni, és nem vittek pénzt oda, ahova teherautók mögött zötykölődve, életveszélyes manőverekkel lehet csak eljutni.
A korábbi amerikai nagykövet, Peter Tufo kedélyesen szokta említeni, hogy neki a legnagyobb a túlélési esélye a nagykövetek közül, mert gyakran jár ugyan Nyíregyházára és Debrecenbe, de szerencséjére saját magánrepülőgépén teszi ezt. Így azt az életveszélyes kalandot, amit Magyarországon a közúton közlekedő él át, nos, ő azt kikerüli.
A közlekedés mellett a turizmus fejlesztése is jó eszköz az egyes országrészek közötti fejlettségi különbségek csökkentésére. Ha a Mátra, Bükk, Zemplén hegyi turizmusának fejlesztése vagy a Tisza-tó és a Tisza vízi turizmusa több látogatót vonz, akkor több a bevételük a vállalkozóknak, és újból fejlesztenek. […]
--------------------------------------------------------------
A Széchenyi-terv 2001–2002 között egy sor olyan eredményt hozott, ami szokatlan és különleges a magyar gazdaság életében. Nem csupán abban az értelemben, hogy jók a számok által jelzett teljesítmények, hanem azért is, mert igen gyorsan és egyszerre jelentkeznek. Több területen olyan áttörés történt, vagy indult be, amelyről a közgazdasági szakma zöme azt gondolta, hogy nem lehetséges. Negyvenezer új otthon felépítése szép gondolat volt, de sokak szemében inkább csak álom, nem pedig elérhető cél. Alig volt hihető, hogy a magyarországi települések fele két év alatt képes lesz bekapcsolódni egy olyan állami gazdaságfejlesztési programba, amely jelentős saját erőt igényelt. Az önkormányzatok többségéről azt gondolták, hogy saját erő hiányában egyetlen pályázatot sem tudnak majd benyújtani. Azt sem gondolta senki, hogy két év alatt a működő termál- és gyógyfürdők egyharmadánál jelentős felújítások és bővítések indulhatnak el. A jelzálogról sem gondolták, hogy igen gyorsan népszerű lesz a lakásépítkezők körében. A bankokról sem gondolták, hogy az erős verseny következtében folyamatosan mérséklik a lakáshitelkamatokat. A multinacionális vállalatokról pedig végleg nem gondolta senki, hogy szeretni fogják a főként magyar kis- és középvállalkozókat, valamint az önkormányzatokat támogató tervet. Pedig szerették, sőt lábukkal, azaz pénzükkel szavaztak: 2001-ben, recesszióban több pénzt hoztak Magyarországra (2,4 milliárd euró működőtőke-befektetést), mint a privatizáció befejezése után bármikor. Fantáziát láttak egy olyan országban, ahol akkor kezdenek új beruházásokba, amikor máshol rosszabbul megy. Az Európai Unió vezető tisztviselőiről sem gondolták, hogy egyetértenek majd egy magyar nemzeti gazdaságfejlesztési programmal. De tetszett nekik, mert hasonlított azokra a sikerekre, amelyeket ők értek el néhány évtizeddel korábban.
---------------------------------------------------
Nézzük meg a Széchenyi-terv néhány különleges eredményét:
- Magyarország minden második településén elindult legalább egy fejlesztés a Széchenyi-terv keretében.
- A Széchenyi-tervet az jellemzi, hogy egy forint állami támogatással három forint beruházás indult el.
- Mintegy 200 milliárd forint vissza nem térítendő állami beruházási támogatással 600 milliárd forint beruházás indult el a Széchenyi-terv két éve alatt. Ez azt jelenti, hogy már az első két évben a bruttó hazai termék öt százalékát elérő új beruházást tudtunk megindítani, olyanokat, amelyek túlnyomó többségükben állami beruházási részvétel nélkül nem indultak volna meg.
- A Széchenyi-terv egy igazi kisvállalkozás-fejlesztési program, mert a nyertes pályázatok kétharmada ötmillió forint alatt vissza nem térítendő beruházási támogatást nyert, és a pályázó vállalkozók egynegyede 5–25 millió forint közötti beruházási támogatást nyert.
- A Széchenyi-terv valójában a magyar tulajdonú vállalkozások feltőkésítési programja is, mert a megítélt vissza nem térítendő beruházási támogatások több mint kilencven százaléka magyar tulajdonú vállalkozásoknak, illetve magyar magánszemélyeknek jutott.
- A Széchenyi-terv következtében 2001-ben 140 milliárd forinttal nőtt a lakás-hitelállomány, ami mutatja, hogy az állami és magánforrások mellett a banki forrásokat is sikerült mozgósítani. 2002-ben tovább gyorsult a hitelfelvétel.
- A Széchenyi-terv révén 2001–2002-ben évente 10–15 ezerrel több új otthon épült fel, mint a megelőző évben. Ezzel 2002-ben közel 40 ezer új lakás és ház épült Magyarországon (a statisztika majd kevesebbet mutat, mert a helyi adók miatt később kérnek használatbavételi engedélyt, de a tégla- és cserépfogyás pontosan jelzi, hogy megépült a 40 ezer új otthon).
- Tízezer új bérlakás építése indult el.
- Negyvenhatezer új munkahely jött létre a nyertes pályázók beruházásai nyomán.
- 2100 ezer GJ (gigajoule) energiát takarított meg a magyar gazdaság, ami megfelel egy közepesen nagy magyar város teljes évi energiafogyasztásának.
- A nyertes pályázatok fele a Dunántúlról, másik fele pedig a Dunától keletre fekvő területekről érkezett: az örökölt gazdasági egyenlőtlenségek nem tükröződtek a Széchenyi-terv fejlesztéseinél.
- A Széchenyi-terv valójában egy erős vidékfejlesztési program volt, mert a beruházási támogatások mintegy kilenctizede jutott a fővároson kívüli térségekre.

Részlet az Orbán-kormány gazdasági miniszterének a Válasz Könyvkiadónál most megjelenő könyvéből

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.