Inkább a Vöröskereszt

Smart (Okos) Magyarország, Nemzeti fejlesztési terv, Európa-terv, Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program, Nemzeti energiatakarékossági program, Helyi közútfejlesztési program. Csak úgy kapkodja az ember a fejét, mily nagyratörő „csillag”-tervek, elképzelések. Terv terv hátán, program programot ér. Ugyanakkor kérdéses, hogy a nagy gondolatok mögött mi a tartalom, s az anderseni megfogalmazások – modernizáció, haladás, jóléti társadalom – mellett a világmegváltó elképzelések mennyiben valósulhatnak meg. Sokan úgy vélik, hogy a keretöszszegek inkább propagandacélokat szolgálnak, mintsem energiakorszerűsítő, gazdaságösztönző vagy vállalkozáserősítő eszközként funkcionálnak. Talán ezt igazolja, hogy a közelmúltban a gazdasági minisztérium által a sajtóban meghirdetett ez évi pályázatok keretösszegei valamely oknál fogva kimaradtak a napilapokból. Hogy miért? Talán szégyellik, s nem akarják, hogy a megváltó források keretszámait olvasva bárki is elgondolkodjon azok nagyságáról, hatásáról. Akkor ugyanis százezrek és milliók jönnének rá, hogy a forrás inkább csak ér, s azt inkább a mihamarabbi kiszáradás veszélye fenyegeti, mintsem a folyammá duzzadásé.
Az interneten azonban meg lehet tudni, hogy például „a tőkeszegény kis- és középvállalkozások kutatás-fejlesztés (K+F) jellegű energiatakarékossági fejlesztéseinek támogatása, valamint a termelőszféra energiafelhasználásának a mérséklése, az energiaköltség-ráfordítások csökkentése érdekében” meghirdetett programra 90 millió forint jut. Jópofa megfogalmazás: tőkeszegény. Ennek alapján – az uniós csatlakozás előtt – nyugodtan írhatták volna azt, hogy valamennyi magyar vállalkozás. A gazdasági tárca szerint a támogatott pályázatok várható száma tíz darab lesz. Könnyű megjegyezni! Kerek szám, sovány keret.
De talán még a bizakodók – az ötéves terveket egykoron istenítők – is meghátrálnak, ha azt olvassák, hogy a közvilágítás korszerűsítésére, tanyavillamosításra, a PB-gázzal ellátott települések egyéb energiahordozóval történő ellátására 160 millió forintot „ömleszt” a kormány. Már látom is a legkorszerűbb világítástechnológiával felszerelt, fényárban úszó verandákat, tornácokat, ahol a kormány újabb korszakalkotó távmunkaprogramjával a hátrányos helyzetű emberek a világhálón keresztül kerülnek be az aktív foglalkoztatottak körébe. Vagy, amint a most még kerékpárjukon PB-palackot cipelő emberek később csak fordítanak egyet az összkomfortos tanyájukban felszerelt termosztáton, s a radiátorokból, konvektorokból már ömlik is a meleg a családi fészekbe. Vagy mégsem?
Hasonlóan „zsíros” keretet szánnak az önkormányzatok és magánszemélyek számára a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítésére. Erre nem kevesebb mint 140 milliót áldoznak, míg a vállalkozói teljes keret már eléri a 180 milliót. A lakossági energiamegtakarítás támogatására pedig 265 milliót juttatnak a vállalkozók számára.
Látni kell azt is, hogy az új pályázatok kiírásában szemléletváltozás következett be: nem nyerhet mindenki, aki alkalmas arra, hanem előre meghatározott keretekkel, számszerűsített eredményekkel kalkuláltak. Vagyis ha valaki megfelel ugyan a kiírásnak, de már nem fér be az előre eldöntött számú pályázók közé, előbb számíthat támogatásra a Vöröskereszttől, mintsem a kormánytól. Aki pedig ezek után sem értené a pályáztatás rendszerét, az a rossznyelvek szerint bizalommal fordulhat a volt kancelláriaminiszterhez, Kiss Elemérhez.