A nyugatiasan öltözködő, halk beszédű, elegáns úriember tehetős üzletembernek látszik. Az is. Ám egyúttal ennél jóval több is. Londonban él, egy energetikai kutatóközpontot igazgat, és még mindig nagyon befolyásos. Ahmed Zahi Jamani sejk – mert hogy róla, az egykori szaúdi olajminiszterről van szó – szavaira ma is odafigyelnek, adnak rá. A hetvenkét esztendős politikus – akinek kutatóintézete egyébként jó pénzért ad tanácsokat gazdasági döntéshozóknak – természetesen árgus szemmel figyeli, mi történik Irakban és Irak körül. Néhány nappal ezelőtt német és francia újságírókkal osztotta meg gondolatait, prognózisát.
Jamani sejk szerint háromféle forgatókönyv képzelhető el: Szaddám nem adja be a derekát; Szaddámot hosszú és véres harcok árán távolítják el; és Szaddámot véres harcok árán, de gyorsan távolítják el. A három változat háromféleképpen befolyásolja az olajárakat s következésképpen a világgazdaságot.
A legrosszabb eshetőség, véli Jamani, ha Szaddám nem adja be a derekát, nem hajlandó meghajolni az amerikaiak és szövetségeseik előtt. Ilyen esetben ugyanis könynyen lángba boríthatja saját országa olajkútjait, és rakétáival tönkreteheti a kuvaiti és a szaúdi finomítókat is, vagy legalábbis az utóbbiak egy részét. A károk nagyon súlyosak lennének, ez az olaj árát hihetetlenül megnövelné: hordónként akár száz dollárba is kerülhetne a nyersolaj. Az egész világot átfogó és szorító lenne a gazdasági válság.
Bár erre a változatra maga Jamani sejk sem számít igazán, a lehetőséget mégsem zárja ki teljesen: Szaddám van annyira irreális és elvakult, hogy akár a saját hazáját is lángba borítsa.
Egyszer Szaddám azt mondta neki – anekdotázik a szaúdi politikus –, hogy aki az ő hatalmát megdöntené és átvenné az uralmat Irak fölött, nem országot és népet találna majd az egykori Mezopotámia helyén, hanem puszta köveket. Jamani szerint az iraki elnök képes is lenne rá, hogy – sarokba szorítva érezve magát – egész országát tönkretegye, beleértve akár vegyi és biológiai fegyverek bevetését is.
Jamani nem buta, de elvakult és skrupulusoktól egyáltalán nem mentes politikusként ismerte meg az iraki vezetőt. Többször tárgyalt vele, még – 1962 és 1986 között – Szaúd-Arábia olajminisztereként. Az iraki vezető kellemetlen, arrogáns, provokatív figura volt. Hozzáteszi: kölcsönös volt az ellenszenv köztük. Mindenesetre Jamanié érthetőbb. Kiderült ugyanis – a franciaországi börtönben ülő terrorista, Carlos elbeszéléseiből –, hogy amikor 1974-ben Bécsben az OPEC tanácskozásakor Carlos terroristái túszokat ejtettek, majd elengedték őket, köztük Jamanit is, Szaddám dührohamot kapott. Ő ugyanis holtan szerette volna látni Jamanit.
Tehát Jamani szerint undok figura az iraki elnök. A szaúdi politikus meg van győződve arról, hogy Szaddámot immár mindenképpen eltávolítják, ha véres, de hosszabb harcok árán, akkor ez az olajár körülbelül duplájára emelkedését hozza majd, ám aztán viszonylag hamar helyreáll a normális (olajár)állapot. Ha pedig az iraki rezsim néhány óra alatt összeomlik – amit egyébként Washington is szívesebben látna –, akkor rögtön feláll egy Amerika-barát kormány Bagdadban, és legelőször olajkitermelésre vonatkozó intézkedéseket foganatosít.
Jamani kutatóintézetének adatai és előrejelzései szerint Irak rendkívül rövid idő alatt megkétszerezné, egy évtizeden belül pedig megnégyszerezhetné olajkitermelését. Az olaj ára a hordónkénti tizenöt dollár alá zuhanhatna.
Ez az olajtermelő országoknak katasztrófát jelentene, s egyúttal az OPEC (az olajtermelő országok szervezete) is bezárhatná kapuit. Igaz, az OPEC már amúgy is gyöngélkedik, tagországai egyik-másika ugyanis nem tartja be az előírt olajkitermelési kvótákat.
A playboyok azt harsogják, keresd a nőt, a politikusok meg azt szokták dünnyögni, de halkan: Keresd az olajat! Az elmés bonmot Ahmed Zahi Jamanié. Az üzletember-politikus Londonból most úgy gondolja – sokakkal ellentétben –, hogy az Egyesült Államok mégiscsak azért indítja meg a háborút Irak ellen, hogy rátegye a kezét az iraki olajra. Igaz, csak részben ezért. Amerika ugyanis lassanként függetleníteni kívánja magát a közel-keleti olajtól.
Tény, hogy George W. Bush mandátuma elején bizottságot hívott életre, amelyet azzal a feladattal bízott meg: alakítson ki új energiapolitikát az USA-nak. A bizottság, amelynek vezetője Cheney alelnök, hosszas vizsgálódások és kutatások után úgy döntött, hogy csökkenti az olajimportot a Közel-Keletről – amely túlságosan is zűrzavaros vidéke a planétának –, s inkább a kaszpi-tengeri olaj, Oroszország és Afrika felé fordul. Ráadásul Szaúd-Arábiával is – mértékletesen ugyan, de – megromlott a viszonya. (A 2001. szeptember 11-i merénylet tizenkilenc terroristája közül tizenöt szaúdi illetőségű volt, Rijád pedig, az amerikai orrolásra is válaszul, óriási pénzeket vont ki az amerikai piacról.)
Csakhogy az egyetlen olajtermelő ország, amely Szaúd-Arábiához mérhető – Irak. Alatta húzódik a világ második legnagyobb nyersolajkészlete, az iraki olaj nagyon könnyen kitermelhető és jó minőségű is. Jamani sejk kutatóintézetének óvatos becslései szerint Irak olajtartalékai elérhetik Szaúd-Arábiáét. S ez az iraki olaj akár politikailag veszélytelen, új útvonalakon is elszállítható. Például a Földközi-tengeren keresztül, Törökországon át vagy talán Szírián keresztül; azon a Szírián, amely egyre inkább közeledik a Nyugathoz. Az olajvezetékek már megvannak. S Ahmed Zahi Jamani, aki jól ismeri az amerikaiakat is, mérget venne arra is: Amerika titkon dédelget még egy reménységet. Azt, hogy egy napon az iraki olajat az izraeli Haifán keresztül lehet a vén kontinensre szállítani.
Jamani nem csak üzletembernek okos. Ismeri a történelmet is: 1948-ig ugyanis volt olajvezeték azon a bibliai tájon. Csak – a pontos topográfiai ismeretek birtokában – újra meg kell építeni. S akkor majd naponta hatmillió hordónyi olaj érkezhet Irak térségéből. Igaz, amerikai hadihajók felügyelete alatt.
túsz
Éhező túszokról készült videók sokkolják a világot +VIDEÓ
