Senki sem szereti Szaddám Huszeint és politikai rendszerét az arab világban, ám a diktátor háború útján való elmozdítását teljes mértékben elvetik, vélte a szakértő. Bár a magyar sajtóban és a CNN hírtelevízióban ez a vélemény nem kap teret, ettől még létezik, mondta a szakértő, aki szerint az egész arab világnak valójában az lenne a legjobb, ha végre visszafogadhatnák Irakot a „nagy családba”. A kutató sorba vette a térség országainak hozzáállását a háborús fenyegetéshez. Mint elmondta, Szíria, amelynek korábban komoly nézeteltérései voltak Irakkal, az elmúlt két évben közeledett Bagdadhoz, s azt rebesgették, a viszály inkább a mindkét országban uralkodó Bász párt vezetői között dúlt, mintsem az országoknak lett volna „történelmi vitája” egymással. Hozzátette, Szíria – mint ahogy Jordánia is – már az embargó alatt is kapcsolatot tartott fenn Bagdaddal, s ennek következtében ezek az országok rendkívül alacsony áron juthattak hozzá Irak olajához. A szakértő elmondta, jelenleg talán Kuvait az egyetlen ország, amely támogatja az Irak elleni háborút, ám figyelmeztetett, hogy épp ebben az olajmonarchiában lőnek le rendszeresen ott állomásozó amerikaiakat. Irán esetében a szakértő meglehetősen konstruktív magatartást lát, amely tetten érhető volt mind az 1990–91-es Öböl-háború, mind az Afganisztán elleni támadás idején. A mostani szembenállás során Irán az arab államok álláspontjához hasonlóan támogatja a tömegpusztító fegyverek leszerelését, de ellenzi a háborút, mondta a kutató.
Egy kontinenssel keletebbre Egyiptom, rendkívül erős hadseregével, regionális nagyhatalomként, szintén ellenzi a katonai akciót, de nem engedheti meg magának, hogy Irak mellé álljon, s fegyverrel harcoljon az amerikaiak ellen, vélte a szakértő. Elmondta, a „nagyon erős” hadsereg létrehozása a hatalmas egyiptomi munkanélküliségnek is köszönhető. Kairó ugyanis azzal is enyhített nyomasztó gondjain, hogy munkanélküli fiatalokat hívott be katonának, mint ezt Magyarországon is tervbe vették. Hozzátette, az egyiptomi hadsereg békehelyzetben ugyan nagyon erős, ám mivel fegyverzetét elsősorban Amerikától szerzi be az ország az Izraellel kötött békeszerződés „béreként”, Washington nem küld neki olyan technológiát, amely veszélyt jelenthetne a zsidó állam biztonságára. A kutató szerint egyébként sem Egyiptom, sem a többi arab ország nem rendelkezik elegendő anyagi forrással ahhoz, hogy háborúzzon, lévén az emberek élelmezése is komoly erőfeszítésbe kerül ezekben az országokban. A térségbeli országok máig nyögik a turizmus visszaesését, amelyen több ország nemzetgazdasága – például Egyiptomé is – alapult. A háborúskodás pedig csak tovább mélyítené a válságot a szolgáltatási szektorban, mondta a Teleki László Intézet munkatársa.
Ugyan senkinek sem fog a szíve megszakadni Szaddám Huszeinért, ám teljesen más látni letűnni a színről a diktátort, s más, hogy háborút indítanak egy testvéri arab ország ellen, mondta a kutató. Hozzátette, a térség minden állama sokkal rosszabbul fogja érezni magát, ha az Egyesült Államok betör Irakba, és felállítja bábkormányát, vagy katonai igazgatást vezet be. Nézete szerint az átlag arab ember számára tragédiával érne fel, hogy a minden szempontból idegen amerikaiak fegyveres csapatokkal jelen lennének egy arab országban – nem beszélve a síitákról, akiknek két legszentebb helye így Washington fennhatósága alá kerülne. Szíriának gondot okoznának a keleti határai mentén felsorakozó amerikaiak, vélte a szakértő, Iránnak pedig csak súlyosbodnak a problémái, hogy az Afganisztánnal közös, keleti határvonal után már nyugat felől is amerikai fegyverek fenyegetik nyugalmát. Szaúd-Arábiának a kutató szerint akár dollárokra lefordítható, napi gondjai is lehetnek a háború következtében, mivel ha Amerika „megveti a lábát Irakban”, nem játszhatja el a kiváltságos arab állam szerepét, mint eddig.
Ez azonban csak a térség hangulata, s hogy Irakkal mi történik, azt senki sem tudja – mondta N. Rózsa Erzsébet. Úgy vélte, nem biztos, hogy Irak több részre szakad, bármennyire is egymástól kulturálisan különböző térségekből áll az ország. Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy külön síita, szunnita és kurd részek válnak ki Irakból, ez a kutató véleménye szerint hatalmas káosszal járna, amely akár évekig eltarthatna. A szakértő szerint ezt a fejetlenséget nem lehet megakadályozni az „iraki demokrácia” bevezetésével. Úgy vélte, nem lehet Irakot vagy bármely más országot egyik napról a másikra demokratizálni. Nem azért, mert az ottani emberek nem szeretnének szabadságot, hanem mert ott mások a szokások, mások a tradíciók. Elmondta, ha erőszakkal keresztülviszik a terveket, valamilyen mértékben sikerülhet a „demokratizálás”, de a valódi népuralom nagyon kevéssé fog érvényesülni. Európai eszmék, európai intézmények jelentik a demokráciát, így az arab világban ezek nem fognak vagy nem úgy fognak működni, mint Európában, vélte a szakértő, aki szerint további bajok forrása, hogy a demokrácia alapjának tekintett arányos népképviselet nehezen megvalósítható Irakban. Az országban ugyanis mintegy 60 százaléknyi síita él, akikkel az amerikai kormányzat valószínűleg nem dolgozna együtt, mint ahogy a nagyjából 20 százalék kurddal sem lenne zökkenőmentes az együttműködés, még ha ezt a – szunnitákkal együtt – három csoportot sikerülne is egy kormányba tömöríteni, fejtette ki N. Rózsa Erzsébet. Elmondta, egy amerikai vélemény szerint az új, demokratikus Irakban Washington a szunnitákra fog támaszkodni, mivel egyes nézetek úgy tartják, a kurdok „nem megbízhatóak”, míg a síiták indítékai között az Irán-hűség is fellelhető, így ők még a kurdoknál is kevésbé alkalmasak az új ország irányítására. Kétségeit fejezte ki, hogy valaha is sikerülhet ez a bravúr, bár az évtizedek óta külföldön élő iraki ellenzéki szervezeteket Londonban egy nevezőre hozták, s meg is alkották saját „kormányukat”, ám annak 65 tagja van, így kérdéses a működőképessége. A kutató úgy vélte, ez a hatalmas „kabinet” az első adandó alkalommal szét fog bomlani, s ezen csak egy erős kezű és „politikailag korrekt”, tehát szunnita vezető segíthetne. N. Rózsa Erzsébet szerint azonban nehéz alkalmas jelöltet találni erre a szerepre, hiszen az eddig felmerült nevek viselői vagy korrupció gyanújába keveredtek, vagy emberiség elleni bűncselekményekkel vádolják őket.
origo.hu
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának
