Konzervált adatok makacs kérdőjelekkel

Az adóhivatal elnöke szerint az adatmásolással egy állapotot rögzítettek a kormányzati ciklus elején. Az APEH-nél történt adatmentés napvilágra kerülése ugyanakkor hatalmas politikai botrányt kavart, és hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Az érdeklődés kereszttüzébe került akció okairól, körülményeiről Király László György, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnöke nyilatkozott lapunknak.

Villányi Károly
2003. 03. 01. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kövér László fideszes és Csintalan Sándor egykori MSZP-s honatya a rendszerváltást követő időszak legnagyobb botrányának nevezte az APEH-nél történt adatmásolást. Simicska Lajos, az APEH volt elnöke feljelentést tett az ügy kapcsán. Mi erről a véleménye?
– Egyik oldalról azt gondolom, hogy bárkinek, politikusoknak és közszereplőknek joguk és módjuk van az eseményeket saját szájuk íze szerint magyarázni. A kérdés az, hogy azokat a következtetéseket, amelyeket levonnak és a nyilvánosság előtt kimondanak, milyen információkra alapozzák. Remélem, hogy azok az tények, amelyeket mi az üggyel kapcsolatban most már több helyen is elmondtunk, valamennyire árnyalják és pontosítják a képet. A feljelentésről is azt gondolom, hogy bármely magyar állampolgár joga és kötelessége feljelentést tenni, ha úgy gondolja, hogy bűncselekményt követtek el. A vizsgálat a tényeken alapul majd, és meggyőződésem, hogy nem követtünk el semmiféle törvénysértést.
– Az adatkimentésről ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el az ön részéről. Egyszer úgy fogalmazott, hogy későbbi vizsgálatok alapjául szolgál az adatbázis, majd azt nyilatkozta: az átadás-átvételhez lesz szükség a másolatra.
– Szerintem ez a kettő nem mond egymásnak ellent, hiszen mindkettő azt fejezi ki, hogy rögzíteni szerettünk volna egy állapotot, ami az én hivatalba lépésem időszakában fennállt. Ez nemcsak az adóhivatal, hanem más, a Pénzügyminisztériumhoz tartozó szervek esetében is megtörtént. Ezek a rögzített adatok egy esetleges későbbi vizsgálat kiindulásaként is szolgálhatnak.
– Az átadás-átvétel mindenre kiterjedő vizsgálattal jár együtt?
– Nem feltétlenül. Az én megítélésem szerint arról van szó, hogy a ciklus kezdetekor rögzítettünk egy állapotot.
– A Pénzügyminisztérium mivel indokolta az erre vonatkozó utasítását?
– Gyakorlatilag azzal, amit az imént elmondtam, vagyis hogy legyen a tevékenység megkezdése előtt egy ilyen kiinduló alap.
– Mikor történt az adatmentés?
– A levélen, amiben felkértek minket, hogy kvázi fényképezzük le az adatokat, május 27-i dátum szerepelt. Július végén, amikor hozzánk ez az utasítás elérkezett, már a folyamatos mentésekből nem álltak rendelkezésre a május 27-iek, ezért a másolat a július elejei állapotot rögzíti.
– Tehát a kormányváltás időpontjában nem, csak jóval később végezték el az adatmásolást. Ez lényegében megkérdőjelezi az egész tevékenység célját.
– A szándék pedig ez volt. Mi olyan módon tudtunk csak eleget tenni ennek az utasításnak, hogy a július elejit, mint a legrégebbi rendelkezésre álló állapotot mentettük. Ezen lehet szakmai vitát folytatni, hogy mire alkalmas, mire nem, de ismétlem, szándékát tekintve arról van szó: induláskori fényképet készítsünk.
– Felvázolná, miként képzeli el az átadás-átvételt? Mi a szerepe az adatbázisnak?
– Semmiféle különleges procedúrára nem gondolok, hiszen ezek az adathordozók a titkos ügykezelésben vannak. Szóban tájékoztatom az utódomat, hogy ilyen is van, és ha ő ezt fel kívánja használni különböző vizsgálatokra, akkor felhasználja.
– Tegyük fel, hogy az utóda szerint a kimásolt adatbázis manipulált adatokat tartalmaz. Ezt csak akkor tudná cáfolni, ha önnél is lenne egy példány a másolatból, amire nyilván nincs lehetőség.
– Nincs. De jelen pillanatban ezeket az adathordozókat olyan körülmények között tárolják, hogy tudtom nélkül senki nem nyúlhat hozzá, és ez igaz lesz az utódom személyét illetően is. A titkos ügykezelésnek van egy nyilvántartása. Úgy gondolom, ha ezeket az adatokat valaki majd használja, az pontos képet kap, arról, hogy mi volt a helyzet 2002 júliusában.
– A nyilvántartást meg lehet változtatni. Továbbra sem világos, hogy mire jó a 2002. júliusi másolat. Ez a közvélemény számára sem egyértelmű, hiszen folyamatosan változó adatbázisról van szó.
– Feltételezve, de meg nem engedve, tegyük fel, hogy jogszerűtlen beavatkozás történt az adóhivatal rendszerében. Ha 2006 novemberében valakiben ilyen gyanú támad, a papíralapú bizonylatokon szereplő adatokat visszafejtik. Ha a papíralapú bizonylatok visszafejtése után keletkezett állapot megegyezik a korábbi másolat adataival, akkor nagyobb biztonsággal meg lehet bizonyosodni arról, hogy a manipuláció kizárt. Lehet, hogy önök szerint ez túlzásnak tűnik, de nekem ez a véleményem.
– Ön korábban több nyilatkozatában úgy fogalmazott, nem tudja kizárni annak a lehetőségét, hogy adatok kerültek ki az APEH-től.
– Sajnálom, ha ezzel bárkit elbizonytalanítottam vagy megtévesztettem, habár így gondolom. Elvben ezt nem tudom kizárni, de gyakorlatilag azt kell mondjam: nem történhet meg az, hogy ebből az adatállományból valami kiszivárogjon.
– Mint kiderült, a pénzügyminiszter magához kérette a másolatot, ami állítólag nem került hozzá. Lehet ezt egyáltalán bizonyítani?
– Ahhoz, hogy akár egy papíralapú titkos másolat szülessen, külön engedélyt kell adni, a másolat sorsát figyelemmel kell kísérni. Egy másolat készült, amely a titkos ügykezelés szabályain belül mozgott. Szerintem ez elegendő garancia arra, hogy az adatok nem kerültek ki az adóhivatalból.
– Mit gondol, ki hiszi ezt el?
– Nem tudom a közvélekedést megítélni, különösen akkor, ha a mi többszöri állításunk ellenére mások az ellenkezőjét állítják tényként.
– A Magyar Hírlapnak adott interjújában arról nyilatkozott, hogy meg kell őrizni az adóhatóság tekintélyét, a társadalmi bizalmat. Ön szerint az adatkimásolás hogyan befolyásolta ezt?
– Ha csak önmagában, tényként jelent volna meg, az nem befolyásolta volna károsan az adóhivatal megítélését. Azt sajnálatosnak tartom, hogy a Magyar Nemzetben az jelent meg, hogy ezek az adatok kikerültek az adóhivatal épületéből, vagy később tényként állította valaki, hogy külső szervezet, az auditáló cég hozzáférhetett az APEH teljes adatbázisához. Ez károsan befolyásolhatta az adóhivatalról kialakított képet.
– Ugyanakkor külföldön nem jellemző, hogy a pénzügyminiszter magához kéreti az adózók adatainak másolatát.
– E tekintetben nem ismerem a külföldi gyakorlatot. Nekem éppen azt mondta az adatvédelmi biztos egy másik ügy kapcsán, amikor külföldi példára hivatkoztam, hogy ez Magyarország. Nálunk a 2000-es évek elején ez most így történt.
– Érdekes, hogy pont az adatvédelmi biztosra hivatkozik, hiszen ő azt mondta, hogy ez az adatmásolási ügy alkalmas arra, hogy megrendítse az adóhatóságba vetett társadalmi bizalmat.
– Korábban viszont azt nyilatkozta a televízióban, hogy mivel az adatgazda az adóhivatal, ezért az APEH a saját adataival bizonyos korlátok között szabadon rendelkezik.
– Nem tartana szükségesnek az ügy kapcsán egy nemzetbiztonsági vizsgálatot lefolytatni, és így pontot tenni az ügyre?
– Nincs kifogásom ellene. Ha ebben valaki nemzetbiztonsági kockázatot lát, akkor folytasson vizsgálatot. Nincs semmi félnivalónk e tekintetben, teljesen tiszta és áttekinthető az, amit ebben az ügyben tettünk.
– Amikor a pénzügyminiszter erre utasította, meg sem fordult a fejében, hogy megtagadja a kérést?
– Nem, mert magam is arra gondoltam, hogy ez alkalom lehet egyfajta bizalomerősítésre, de sajnálom, hogy pont ellenkezően sült el.
– Ön szerint meddig maradhatott volna Simicska Lajos APEH-elnök, ha kimásoltatja az adóhatóság teljes adtabázisát?
– Ezt nem tudom megítélni.
– Megfordult a fejében, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban lemond?
– Nincs rá okom.
– Kiderült, hogy a pénzügyminiszter nemcsak az APEH-től, hanem számos más szervezettől is kért adatbázis-másolatot. Nincs rossz üzenete annak, hogy egy helyen ilyen hihetetlen mértékű információbázis jön létre?
– A szakmai véleményem az, hogy az adatokat éppúgy nem lehet semmire sem használni önmagukban, az azt működtető rendszerek birtoklása nélkül, mint ahogy az adóhivatalnál lévőket sem. Én nem látom, hogy egy adathordozó, illetve annak felhasználása veszélyt jelentene.
– Kizártnak tartja, hogy szoftverek is kikerülhettek?
– Igen. Ezt a leghatározottabban állítom. Ezek a szoftverek hallatlanul bonyolultak.
– Az APEH informatikai rendszerében adatokat módosítani nyom nélkül, ugye, nem lehet?
– Lehetetlen belebütykölni a rendszerbe anélkül, hogy az nagyon rövid időn belül ki ne derülne.
– Tehát ön tudja a leginkább, hogy az úgynevezett hosszú bájtok éjszakája legenda.
– Az az igazság, hogy akkor még az APEH biztonsági rendszere másmilyen volt. Most sokkal biztonságosabb. El kell ismerni, hogy ez nagyrészt az APEH előző vezetésének eredménye. Mi azt állapítottuk meg, hogy azoknak a cégeknek, amelyekkel kapcsolatban felvetődtek esetleges kételyek, az adatállománya megfelel a nálunk lévő papíralapú bizonylatokon szereplő adatoknak. Semmi arra utaló jelet a régi rendszerben sem találtunk, hogy ezeken valaki változtatást hajtott volna végre.
– Ezt a vizsgálatot végezte a Hunaudit?
– Nem, ezt a vizsgálatot az APEH saját, biztonsági szakemberei végezték el. A Hunaudit feladata az volt, hogy az ő vizsgálati módszereiket auditálja.
– Korábban úgy nyilatkozott: a Hunaudit munkatársai államtitkokkal kerülhettek kapcsolatba. Később már adó- és szolgálati titokról beszélt. Mi az oka ennek?
– Ez az én hibám, mert pontatlanul használtam a kifejezéseket, és emiatt megkövetek mindenkit, akit megtévesztettem. Adótitoknak mindenképpen a birtokába jutottak, hiszen konkrét cégekre vonatkozott a vizsgálat, és ezek adatait megismerhették. Államtitkot azonban nem ismerhettek meg.
– Nem azért változott meg a korábbi szóhasználata, mert a Hunaudit munkatársai nem estek át B típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton?
– Nem kellett átesniük. Helytelenül használtam akkor az államtitok kifejezést.
– Thuma József helyettes pénzügyminisztériumi államtitkárnak írt levelében úgy fogalmaz: „Az adathordozók átadása, mivel tartalmuk államtitkot képez…”
– Ez ugyanaz az időszak volt. Mint az előbb mondtam, rosszul használtam a kifejezést.
– Az rendben van, hogy a nyilatkozataiban téved, de a hivatalos dokumentumokon is államtitok szerepelt.
– Vannak olyan adataink, amelyek államtitkot tartalmaznak, ezt azonban nem részletezem. Ilyen értelemben az összadatállományban szerepelhetnek olyan adatok, amelyek államtitkot képeznek, de csak akkor, ha abban a környezetben vannak, amely utal sajátos helyzetükre. „Ömlesztve”, más adatokkal együtt már ezek sem tekinthetők szigorúan titkosnak.
– Az APEH négy hónap alatt tízszer anynyi célzott ellenőrzést hajtott végre, mint az előző ciklusban összesen. Miért?
– Ha a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal bármilyen kérdésben vizsgálatot folytat, akkor a jogszabály felhatalmazza arra, hogy az adóhivataltól információt kérjen, amire szükség esetén vizsgálatot is kell folytatni. Tehát nem biztos, hogy ez az információ készen rendelkezésre áll, lehet, hogy ezt egy adóvizsgálattal lehet megszerezni. Erre teljes mértékben felhatalmazza a jogszabály az adóhivatalt, és ilyen vizsgálatokat folytattunk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.