Madarak

Emléknapot tartottak tegnap a középiskolákban és a szakközépiskolákban. Éppen ideje volt. Beárnyékolta az esemény fényét, hogy a közoktatási helyettes államtitkár-helyettes, Sipos János, azt nyilatkozta: az idén külön segédanyagot nem küldenek az intézményeknek.
De hát mit is küldenének egy SZDSZ-es tárcától? Fotót a leendő dunaújvárosi Lenin-szoborról? Vagy a szülők életrajzát?
Sipos János maximum efféle szívességet tehetne, egyebet aligha; kacifántos a világ, a vonalak kört alkotnak, kordont vonnak, idővel lejár az emléknap.
Emléknap volt? Lesz is még. Vagyunk. Legyünk! Egy a nemzet.
Megvolt az iskolákban az emlék, szép volt, eleje volt, vége, pacsirta szállt a fán; csak Sipos János nem küldött segédanyagokat, de neki elnézik, szegénynek, ettől Sipos.
Ezenközben folytatódik a világ, az emléknapok egymást követik, ahogyan a Himnusz is a Szózatot. A Nemzeti dalt a Sztálin-örömóda.
Zavarosak az emléknapok, elmossák egymást, a pillanatok csúsznak-másznak, egymásba ér az emlékezet.
Folytatódik a világ, Istenem, add a kezed, fütyülj a Sipos Jánosokra…