Nagy Feró: Ha elmúlnak a fehér pöttyök, jön a Kánaán

Babos kendő, bőrszerkó, lázadás, belénk égő, szókimondó dalszövegek, karizmatikus előadásmód. Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka…, Magyar vagyok – csak néhány azon emblematikus dalok közül, amit álmunkból felkeltve is tudunk, és együtt énekelünk Nagy Feróval, aki ma ünnepli 80. születésnapját. A Kossuth-díjas rockénekes, dalszövegíró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere nyolcvanévesen is a zenei és kulturális élet aktív szereplője. Lapunknak most elárulta a babos kendő születésének történetét is.

A rockénekes több mint öt évtizedes pályafutása során meghatározó szerepet játszott a hazai zenei életben Fotó: Knap Zoltán (KZ) Bors

Nagy Feró középiskolásként kezdte első zenei próbálkozásait: 1963-tól 1970-ig a Richmond Heads, majd a Zárvatermők tagja volt. 1971-ben csatlakozott a Csuka Mónika vezetésével két évvel korábban alakult, öt lányból álló Beatrice zenekarhoz, amely addig az egyetlen női beatzenekar volt az országban. A Beatrice ezután lett sikeres, a Gyere kislány, gyere című diszkó- vagy inkább funkyslágerrel az 1977-es Tessék választani! rádiós dalfesztiválon mutatkoztak be. 

Nagy Feró nyolcvanéves lett (Fotó: Polyák Attila)

Nagy Feró pályafutása

Nagy Feró 1978-ra teljesen átalakította a Beatricét, amelynek frontembere lett. 

Az immár csak fiúkból álló együttes jellegzetes külsővel koncertezett: bőrszerkóban és baboskendővel a nyakban vagy a homlokon. Bluesos-punkos rockzenéjük és a Feró által írt szövegek azonban nem tetszettek a Kádár-rendszernek, a hatóságok folyamatosan megfigyelték őket, Ferót többször bevitték a rendőrök, útlevelét bevonták.

Az együttes azt követően lehetetlenült el végképp, hogy 1980-ban a Hobo Blues Band és a P. Mobil társaságában felléptek a Fekete Bárányok koncerten. Népszerűségük ellenére lemezük nem jelenhetett meg, végül a nehézségeket megelégelve 1981-ben feloszlott a formáció.

A rockénekes 1982 és 1985 között az Ős-Bikini együttes alapítótagja, énekese volt, de két album után kiszállt a bandából, és 1987-ben újraélesztette a Beatricét. 

Hamarosan színre lépett az igazi „Ricse”, amelynek blues- és rockalapú dalai élesen, megalkuvás nélkül mutatták be az életbe kevés eséllyel belépő fiatalok helyzetét, érzéseit. Akkoriban Feró volt a magyar új hullám egyik vezéregyénisége, a „nemzet csótánya”. Kiadták lemezen az együttes korábban betiltott számait is; 1991-ben megjelent az Utálom az egész XX. századot című nagylemezük, s a zenekar a fennállása óta először lépett fel az egykori Budapest Sportcsarnokban.

 A Beatrice változó felállással a mai napig koncertezik. Feró színpadi szerepeiről is ismert, 1983-ban például Laborcot játszotta az István, a király című rockopera legendás ősbemutatóján, az egykori Rock Színházban a Hair című musicalben Bergert alakította. Legutóbb, 2017-ben az Újszínház bemutatta a Ricse, Ricse, Beatrice című rock musicalt, amely zenekarának történetét dolgozta fel, és amelyben önmagát alakította, de több filmben is szerepet vállalt. 1989-től három éven át vezette a népszerű Garázs című rádiós ifjúsági műsorát. 

Nagy Ferót, aki több mint öt évtizedes pályafutása során meghatározó szerepet játszott a hazai underground- és punkkultúra formálásában, arról kérdeztük, hogy érinti a kerek születésnap. – 

Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, de hálás vagyok az Úristennek, hogy idáig megtartott, ez nagyon nagy dolog 

– mondta, majd elárulta, mi az, amire a legszívesebben gondol vissza pályafutása alatt: – Két dolog is van, az egyik az Ős-Beatrice. Tulajdonképpen akkor találtam meg a helyemet, akkor jöttem rá, hogy mi a dolgom. Másik a legsikeresebb korszakunk: 1989, 1990, amikor többek között A boldog szép napok és a Magyar vagyok című dal született. Ma már az idő eljár felettünk, a liberális világ más divatot hozott – tette hozzá, majd megerősítette, amit állítottunk: a számaik közül sok örök klasszikus. 

– Hála istennek, hogy klasszikusok lettek. Nem tudom, hogy a mostani rappelősöknek melyik száma lesz az, amit tíz év múlva is elkezdenek rappelni az emberek 

– mondta mosolyogva. A Nyolc óra munka című dalával kapcsolatban elmondta, hogy ez egy nagyon jó néphülyítés. Ha azt mondják az egyszerű embernek, ha mi győzünk, akkor nyolc óra munka lesz, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás, az kivitelezhetetlen. A ricsés kendő születéséről pedig elmesélte, hogy volt egy szerelme, akinek nem tetszett a nyakában lógó lila kendő fekete bőrrel, és elvitte neki a nagymamája munkavédelmi ruhadarabját, a piros alapon fehér pettyes kendőt.  

Megláttam ezt a kendőt és kitaláltam: ha elmúlnak róla a fehér pöttyök, akkor megérkezünk a kommunizmusba, eljön a Kánaán. Rendőrségi kihallgatás lett a vége

 – mondta nevetve. A 80. születésnapját családi és baráti körben tartja a művész.