Mi lesz az árral és a gáttal?

A laikusnak is feltűnik, hogy a falu felett mintha nekilódulna az öreg folyó. Nem szorítja jégpáncél csak lejjebb, a kanyartól. A polgármester azt mondja, gyerekkorában alig várták, hogy befejeződjön a tanítás, és már rohantak is a Tiszára fürödni. A nyári szünet maga volt a gyönyör; két és fél hónap valódi természetismeret. Mészáros László nincs egyedül, nem találni a Tisza-partján olyat, aki rosszat mondana a folyóra. Amikor az MTA Regionális Kutatások Központja szolnoki szakemberei a Közép-Tisza mellékén élők érzelmi kötődéseit vizsgálták a közelmúltban, az az eredmény jött ki, hogy az emberek szíve a Tiszához húz leginkább, aztán saját településüket szeretik, s a megyéhez való kötődés kapta a leggyengébb osztályzatot.
– A falu tengelyében állunk – mutat a templomtoronyra a polgármester. – Ha itt szakad a gát, a víz nem a házak ablakáig ér, hanem a tetőgerincig. Nemcsak az egyébként magas parton fekvő Tiszaroffon, hanem a Nagykunság felében.
A roffiak tehát mások helyett is kiáltanak, amikor a sajátjukat féltik. Ugyanúgy végigvédekezték a négy egymást követő tiszai árvizet, mint mások. A gátakat negyven centiméterrel magasították homokzsákokkal és pallókkal. A mentett oldalt sóderhalmokkal erősítették meg a vízügyesek. 2001 tavaszán, amikor a Bereget elöntötte a víz, a legveszélyeztetettebb roffi szakaszon 12 méteres acéllemezeket vertek le a töltés tengelyében. Maga a gát 1934-ben épült, s hogy a folyó sodrása ne bontsa a tiszaroffi partot, kívülről téglafallal erősítették meg. A Tisza azonban a partvédelemként régesrég odaborított terméskőrendszert is kikezdte. Előbb behintette iszappal, majd tovagörgette a hatalmas köveket. Ezért is született döntés – 500-600 méter hosszan – a gát áthelyezéséről. Az új gát helyén kisajátították, sőt, le is bontották a házakat. Azóta nem történt semmi. Pedig a töltés szerkezetéről nem véletlenül állapították meg a szakemberek, hogy nem megfelelő. Jól látszik, ahol a víz benyomta a téglafalat.
– A tiszaroffiak félelme jogos. Azt a töltésszakaszt helyre kell állítani – ismeri el kertelés nélkül Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője.
A gátak valóban nem kizárólag egyetlen települést védenek. A nagykunsági öblözet (ahová egyébként árvízi vésztározót is szánt az új Vásárhelyi-terv) ezer négyzetkilométer. A Tisza árvízvédelmi töltése állami fővédvonal. A tiszaroffi 600 méteres szakaszt fel kell újítani, helyre kell állítani.
– Igazgatóságunk 630 kilométernyi fővédvonalán ez a munka szerepel első helyen. A terv elkészült, beszereztünk minden hozzájárulást, engedélyt. Ezért történtek meg a kisajátítások is.
Aki a gát melletti lebontandó házban élte le az életét, az is zokszó nélkül odaadta – mondja a polgármester –, nehogy ránk fogják, hogy mi akadályozzuk a munkálatok megkezdését.
– Ugrásra készen állunk – mondja a vízügyi szakember. – A pénzt az állam adja. A beruházás értéke 500 millió forint. Ez magában foglalja a töltés áthelyezését és a part megerősítését.
– A tiszaroffiak most attól tartanak, hogy a szokatlanul sok hó hirtelen olvadása árvízi vészhelyzetet teremt.
– A télen leesett hó víztartalma 8,6 köbkilométer Szegedtől felfelé, a Tisza vízgyűjtőjén. Ennek jelentősebb része a vízgyűjtő 500 méter alatti részén helyezkedik el, azaz az Alföldön. Ebből az következik, hogy az árvíz első hulláma magasabb lesz, hamarabb megjelenik a Közép-Tiszán. A meder telítettsége minimális. A csapadék mennyiségéből – a hó víztartalmából – kiindulva nemigen vonhatunk le adekvát következtetéseket. 1987-ben például a mostaninál több, 9,5 köbkilométert mértek, és abban az évben egyáltalán nem volt áradás. 1999-ben 11 köbkilométernél komoly árvízi védekezést folytattunk, a 2000. évi rekordárvizet megelőzően mindössze 8,2 köbkilométernyit észleltünk. Akkor azonban a hirtelen melegedés gyors olvadást hozott, amit súlyosbított a jelentős esőzés. Azt sem láthatjuk előre, hogy a mellékfolyók árhullámai miként futnak össze. Az elmúlt napok időjárása, amikor nappal olvadt, éjjel fagyott, a hólé elszivárgása szempontjából ideális.
– Az agrárszakemberek az 1999. évinél jelentősebb belvízzel számolnak. Akkor gazdák ezrei mentek tönkre.
– Az olvadás hatása máris látszik; a víz egytizede már beszivárgott a talajba. Heves megye déli részén és a Körös jobb partján 5-6 centit emelkedett a talajvíz szintje, ami azért jelentéktelen, mert mindenütt egy-két méter mélyen van. A hóban tárolt vízmenynyiség 50-80 milliméter. Ha továbbra is ilyen marad az idő, a talaj rengeteg vizet képes befogadni. Kétségtelen azonban, hogy gyorsabb olvadásnál valóban komoly belvíz várható. Minden érintettel – az önkormányzatokkal, a vízgazdálkodási társulatokkal – egyeztettük a teendőket. Az 1999. és 2000. évi árvizek, belvizek után több száz kilométer csatorna épült állami, társulati vagy önkormányzati beruházásban. Ezzel együtt tény, hogy jelentős belvíz várható.
De mi lesz az árral, és mi lesz a gáttal? A 2000-es rekordárvízkor 10 méter 41 centit mutatott a mérce Szolnoknál, 10 méter 88 centit Tiszaroffon. A gát az akkori árvízkor megrongálódott, 2001-ben a nagyobb bajt megelőzendő verték le a töltés tengelyében a 12 méteres Larsen acélpallókat.
A gát tavaly sem épült meg, ezért kezdtek ősszel a roffiak aláírásgyűjtésbe. A napok alatt összegyűlt ötszáz aláírás adott nyomatékot Herbály Imrének, a térség országgyűlési képviselőjének, amikor Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez intézte a kérdést: mikor kezdenek végre az építkezésbe? A miniszter asszony megnyugtatta a képviselőt: 2003-ban kifejezetten erre a célra 500 millió forintot különített el a kormány.
Ma kihelyezett kormányülést tartanak Szolnokon. Magyarországon az elmúlt négy évben 270 milliárd forintot költöttek árvízi védekezésre. Szakemberek és politikusok egyöntetűen vallják: a Tisza völgyében a megoldásokat úgy kell megtalálni, hogy a lehető legkevesebb érdek sérüljön. Az agrárszakemberek és a természetvédők éppen azt kérik a vízügyesektől; ne árvízi vésztározókról, hanem olyan természetes tározókról beszéljenek, amelyekben visszatartható az éltető víz. Igaz, az aszály kevésbé látványos, de szép csendben mégiscsak megöli a létbiztonságot.
Az új Vásárhelyi-terv első szakasza öt tározóval számol. Sok helyütt félnek az újabb tájátalakítástól. A tiszaroffiak alig várják, hogy rendbe tegyék a gátjukat és – a legújabb verzió szerint – kialakítsák az ő víztározójukat is. Bíznak benne, hogy az első ötben benne lesznek.