Nekünk nyolc

Vajon az Európai Unió jelenlegi tagországainak lakói tudatában vannak-e annak, hogy milyen jó nekik? Ha kétségeik lennének, jöjjenek Magyarországra, most indult az MSZP és az SZDSZ kampánya, őket talán meggyőzi.
Az MSZP nyolc pontban gyűjtötte össze a belépés mellett szóló érveket. Szellemdús megállapítások ezek, ha a belépés ellen agitálnának, akkor is használható lenne mind a nyolc. A nyolc pontnak két változata is van, egy rövid és egy még rövidebb formula, nyilván a könnyebb feledhetőség kedvéért. Figyelemre méltó a szocialisták ragaszkodása a nyolcas számhoz, néhány nappal ezelőtt egy televíziós hírműsorban Kovács László szintén nyolc érvet sorakoztatott volna fel az uniós csatlakozás mellett, igaz, csak hét jutott az eszébe. Azóta a kampánystáb időt, költséget, energiát nem kímélve kidolgozta a nyolcadikat is, kár, hogy ezzel együtt sem gazdagodott az érvrendszer. Vegyük sorra a pontokat, nehogy kimaradjunk valamiből.
„Az ország érdekeinek érvényesítésére jobbak az esélyeink, ha azt egy 25 tagállamból álló nagyhatalom részeként tesszük.” Az Európai Parlamentben nem egészen háromszázaléknyi mandátumunk lesz. Tudtommal három százalék még az EU-ban sem jelent többséget, ezért az érdekeink érvényesítésére akkor növekszik az esélyünk, ha a másik 24 tagállam lemond a saját érdekeiről. Ennek csekély a valószínűsége, így feltételezhető, hogy a három százalékunkkal hol az egyik, hol a másik nagyhatalomhoz csapódunk, akik jó esetben egyszer-egyszer hálásak lesznek nekünk. Viszont soha nem felejtik el, ha ellenük szavazunk.
Második pont: „Az ország számára előnyösebb, ha a szervezet tagjaként mi magunk döntünk a minket érintő ügyekről, mintha mások döntenének rólunk, nélkülünk.” No, ezért felesleges belépni az unióba. Ha kívül maradunk, biztos, hogy magunk dönthetünk a saját ügyeinkben. Megértem, hogy a szocialistáknak ez felfoghatatlan, hiszen ők még soha semmiről nem döntöttek önállóan. Az első két pont alapján nem sok biztatót mondhatunk azoknak, akik az ország függetlenségét féltik.
„Magyarország gazdasága esélyt kap a felzárkózásra. 2004–2006 között 350 milliárd forinttal többet kapunk a szervezettől, mint amennyit befizetünk annak kasszájába.” 350 milliárd három évre, nem nagy durranás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a remélt plusz könnyen lehet mínusz is. Csak a befizetés tarifája biztos, a támogatásokért folyamodni kell. A kéregetésben (nevezhetjük érdekérvényesítésnek is) való sikerünk egyben meghatározza a negyedik pont igazságtartalmát. „Emelkedni fog az életszínvonal. A béremelkedés magával vonzza a nyugdíjakat.” Ha sikerülne mind a 350 milliárd forintnyi többletet megszereznünk, akkor sem várható robbanásszerű életszínvonal-emelkedés. „Javul az élet minősége” – mondja az ötödik pont. Maradjunk annyiban, hogy változik. A szigorú uniós előírások, szabványok, normák átalakítják hétköznapi életünket. Ezek mélységét, mennyiségét, minőségét nincs szerencsénk ismerni. Hála az MSZP és az SZDSZ felvilágosító kampányának. A hatodik pont szerint „Felzárkóztatjuk az agráriumot.” Sajátos logika. Ezek szerint, ha a gyengébb negyedannyi támogatást kap, mint az erősebb, akkor nem növekszik közöttük a különbség, hanem csökken, aki lassabban halad, az nem lemarad, hanem felzárkózik. Az oktatásügyre is nagy feladatok várnak abban az unióban.
Hetedik pont: „Az unió hatékonyabban lép fel a szervezett bűnözés, a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer terjedése ellen.” Ez igaz, csak az a baj, hogy a bűnözők, a terroristák, a kábítószeresek is hatékonyabbak az unión belül. Sőt, az egész unióban ez a társulat a leghatékonyabb. Végül a nyolcadik pont, mindennek a koronája: „A csatlakozás másnapjától 24 másik országban telepedhetünk le.” Ez a pont önmagában megér egy külön elemzést, most csak annyit, hogy tudtommal azért akarunk az unióhoz csatlakozni, hogy itthon, magyar földön, a hazánkban boldoguljunk. Az MSZP kampányának végkicsengése szerint ez nem fog sikerülni.