– Az év közepére készül el az MSZOSZ vagyonkoncepciója, ez alapján döntünk a székház ügyében.
– Mi lehet itt a kérdés, hiszen arról volt szó, hogy az eladásból származó összeget csak az új székházra lehet fordítani?
– A vagyont érintő kérdésekben körültekintő, megalapozott szakértői véleményt kell kialakítanunk. Ez a munka a decemberi kongresszus után megindult.
– Megvan még ez a pénz?
– Nem tudok mást mondani, mint korábban: az MSZOSZ konkrét pénzügyeit érintő kérdések csak a szövetség testületeire tartoznak.
– A kormányváltás – amit az MSZOSZ sürgetett és tevőlegesen is támogatott – a szakszervezeteknek kifizetődő volt, hiszen visszakapták a munkaidő-kedvezmény és a tagdíjlevonás intézményét. Vajon a munkavállalóknak is megérte a változás?
– A munkavállalók a szociális fordulatot jelentős részben még nem érzékelik, bár a száznapos program eredményei – mint a Munka Törvénykönyvének (MT) a módosítása – nagy részüket pozitívan érintették. A szociális fordulatot nyilván nem lehet száz vagy kétszáz nap alatt elvégezni, de természetesen a kormánytól követelni fogjuk annak végrehajtását. Alapvető fordulat történt viszont a szociális párbeszéd rendszerében, amit az előző kormány kiüresített. Ma már érdemben hozzá tudunk szólni a költségvetési vagy az adózási kérdésekhez is.
– Ki meri jelenteni, hogy az MT előző kormány alatti módosítása valóban elvette volna – mint ahogy azt az akkor ellenzéki MSZP és a szakszervezetek állították – a dolgozók hét végi szabadnapját?
– A módosítás lehetővé tette a munkaadóknak, hogy akár hat hónapon keresztül szabadidő igénybevétele nélkül foglalkoztathattak volna bárkit is. Más kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel az esetek többségében nem éltek. Ezért nem lett ebből akkora probléma, mint amivel korábban szembementünk.
– Ön dicséri a szociális párbeszéd megújítását, ugyanakkor az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folytatott tárgyalások során gyakorlatilag semmi nem teljesült a szakszervezetek, így az MSZOSZ követelései közül. Önök nyolc, nyolc és fél százalékos reálbér-emelkedést, a bruttó minimálbér emelését és az adókulcsok változtatását követelték. Végül négy és fél százalékos reálbér-emelkedésről született megállapodás, és sem a minimálbér, sem az adókulcsok nem változtak.
– A szociális párbeszéd szellemisége a lényeg. Az, hogy a tárgyalópartnerek komolyan veszik egymást, és megállapodásra törekednek. Korábban a kétéves költségvetés elfogadásának napján hívtak meg a Pénzügyminisztérium alagsorába, hogy mondjunk véleményt az adórendszerről.
– A jelek szerint viszont most sem sikeresebbek, hiszen a nevezett témák egyikében sem teljesült a javaslatuk.
– Az életminőséget javító néhány kérdésben – az étkezési hozzájárulás emelése, az üdülések támogatása, az adójóváírás mértékének emelése – sikerült eredményeket elérni. Nem sikerült ugyan érvényre juttatnunk a jövedelmek nettó pozícióját javító javaslatunkat, de a kormányzat legalább elismerte a követelés jogosságát, és ezeket a változtatásokat jövőre már a saját tervezetében jelöli meg. Tehát nem igaz, hogy nem lett volna a törekvéseinknek semmi eredménye.
– Azt mondják, hogy a szakszervezeti követelésektől messze eső megállapodás létrejöttében jelentős szerepet játszott az a háromszázmillió forint, amit később a munkaadók és a szakszervezetek között osztott szét a munkaügyi tárca.
– Ezt az összefüggést visszautasítom. Méltatlannak tartom, hogy a jelentős társadalmi szerepet betöltő szakszervezetekkel kapcsolatban olyan kérdések fogalmazódnak meg: megvette-e őket a kormány? Azt gondolom, hogy ha a szakszervezetek ilyen fontos és hasznos társadalmi szerepet töltenek be, akkor az ehhez szükséges forrásokat garantálni kell nekik. Nyugat-Európában ez elfogadott gyakorlat, az osztrák szakszervezetek brüsszeli jelenlétét például teljesen a kormány finanszírozza.
– Mi a véleménye a vasutas-szakszervezeti vezetők MÁV-tól kapott hat-hétszázezres fizetéséről és ennek tekintetében az érdekképviseletek megvételéről?
– Itt a munkaidő-kedvezmény alapján történt a megállapodás. Véleményem szerint lehetőség sincs arra, hogy a kedvezőbb jövedelem miatt a szakszervezeti vezetőket bármiféle megalkuvásra kényszeríthetné a MÁV.
– Mi a véleménye a gyárbezárásokról, a tömeges elbocsátásokról, illetve a mindezekért a minimálbért okoló kormányzati állításokról?
– Itt nem a minimálbérről vagy a magas keresetekről van szó, bárki is állítja ezt. Ma szerkezetváltás előtt áll a magyar gazdaság: vége annak az időszaknak, amikor elsősorban az olcsó munkaerő és az adókedvezmények miatt érkezett a külföldi tőke. Bizony nincs más lehetőség, mint tanulni és a munkavállalónak saját magát eladhatóvá tenni. Meg kell teremteni azt a képzési rendszert, amely a magasabb tudást igénylő technológia megvalósulását segíti elő Magyarországon.
– A szakszervezetek megfelelő helyet és szerepet követelnek maguknak az uniós csatlakozásban. Mit akarnak viszont elérni a munkavállalók részére? Melyek azok a csatlakozással kapcsolatos követelések, amelyek teljesüléséhez a munkavállalók érdekében mindenképpen ragaszkodnak?
– Az MSZOSZ álláspontja világos: nincs alternatíva a csatlakozás kérdésében. Az EU nemcsak gazdasági és politikai, hanem szociális egység is. Mi azt akarjuk, hogy Magyarország a szociális Európához is csatlakozzon: ennek a munkavállalók, a családok és a nyugdíjasok életminőségének javulásával kell járnia. Ugyanakkor nincsenek objektív mérőszámok, az EU nem írja elő, hogy itt vagy ott mennyinek kell lenniük a béreknek. A helyzet inkább egy állandó hátteret ad a követeléseinknek, hiszen komoly gondot jelenthet, ha nem következik be a bérek és a nyugdíjak felzárkóztatása. Ez agyelszívással vagy egyes szakmák teljes kiüresedésével járhat, hiszen előfordulhat, hogy a munkavállalónak akár tízszeres bérért nem is kell olyan messzire utaznia.
– A szakszervezetek együttműködési megállapodást kötöttek a Nemzeti fejlesztési terv hivatalával, hogy széles körű egyeztetést és pontos tájékoztatást végezzenek a munkavállalók között a csatlakozásról. Mit mondanak önök a dolgozóknak, hiszen még parlamenti politikusok is panaszkodnak arra, hogy kevés a csatlakozással kapcsolatos információ?
– Úgy vélem, információk tömege áll rendelkezésre. Noha a munkavállalókat elsősorban a személyes vonatkozású kérdések érdeklik, annyiban általános válaszokat tudunk adni, hogy a csatlakozással a magyar társadalom mindenképpen nyer, és hogy a szakszervezetek a szociális Európában eredményesebbek tudnak lenni. Ugyanakkor nem titkoljuk el azt sem, hogy a csatlakozás egyes ágazatoknak kedvezőtlen lehet. Ezekben az esetekben és területeken megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a csatlakozásnak minél kevesebb kárvallottja legyen.
Keresztrejtvény
Napi sudoku
