Attila, Isten ostora Ravennában + galéria

Az Újszínház legújabb bemutatója, Bencsik András író Attila Ravennában című műve Kiss József rendezésében. A darab nem kizárólag a történettudomány eszközeivel közelít a magyar és az európai múlt egyik legtöbbet vitatott alakjához, Attila hun királyhoz. Az ősbemutató nem rekonstruálni akar, hanem értelmezni: legendákból, víziókból és szimbolikus képekből építkezve teszi fel a kérdést, amely másfél évezrede foglalkoztatja a történetírást: mi késztette megállásra Attila királyt Róma és Ravenna között?

A király kora leghatalmasabb nomád birodalmát uralta az V. században. Fotó: Polyák Attila

Az előadás a hun király utolsó itáliai hadjáratának idejére fókuszál, amikor Attila seregei elérik Ravenna kapuit. A darab középpontjában az a történelmileg dokumentált, ám tartalmában homályba vesző találkozás áll, amely Attila király és Leó pápa között zajlott le. A szerző ezt a legendákat szülő, titokzatos találkozást gondolta tovább: politikát, hitet, személyes felelősséget és sorsszerűséget kapcsol össze egy olyan gondolati térben, amely egyszerre archaikus és mai.

I. Leó pápa (Jászai László) és Attila király (Jánosi Dávid) találkozása (Fotó: Polyák Attila)

Attila egyszerre uralkodó és esendő ember

A hun uralkodó alakja nem egyoldalúan heroizált figura, hanem döntései súlyával küzdő államférfi és esendő ember. Nem vérszomjas barbár, ahogy a nyugati források állítják, hanem választása tétjét felismerő uralkodó. Ezzel az új megközelítéssel „Isten ostorát”, „a földkerekség ijedelmét” állítja a fókuszba és hozza hozzánk közel, aki kora leghatalmasabb nomád birodalmát uralta az V. században. Befolyása Közép-Európától a Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt.

Bencsik András korábban elmondta, hogy elkezdte kutatni, mi történhetett Attila király és Leó pápa találkozásakor és talált rá egy magyarázatot, ezt írta meg a színdarabban. Úgy látja, a hunok mentették meg Európát, de Európa hálátlannak bizonyult. Valószínűleg sokkolta őket Attila emberi és uralkodói nagysága, ezért bosszút akartak állni rajta. Az volt a célja a darab megírásával, hogy visszaadja a király gyönyörű legendáját, aki a mi uralkodónk volt, és büszkék lehetünk rá, hiszen annyi jót adott a világnak.

A szöveg világosan vállalja szerzője álláspontját. Bencsik András Attilát a magyar legendárium egyik központi alakjaként kezeli, akinek megítélését a nyugati hagyomány gyakran torzította. A darabban megfogalmazott gondolat, miszerint a hunok Európa megmentői voltak, nem történeti tételként, hanem kulturális és erkölcsi állításként jelenik meg. Jánosi Dávid hitelesen alakítja Attila királyt. Megjelenése egyszerre uralkodói, olykor spontán reakciókat adó, hétköznapi ember, aki azon van, hogy minden helyzetben a leghelyesebb döntést hozza. Jászai László kiváló alakításában ismerhetjük meg I. Leót, az idős, megviselt, de szilárd hitű egyházfőt, aki megalázkodni is képes a hun uralkodó előtt. Az előadás egyik legmegindítóbb pillanata, amikor a reszketeg pápa letérdel Attila előtt, és könyörög, hogy ne pusztítsa el Rómát. A további szerepekben láthatjuk többek között Nemes Wandát, Szarvas Attilát, Szakács Tibort és Almási Sándort.

A darab tudatosan kerüli a látványos csatajeleneteket, a hangsúly a belső konfliktusokon, az elbizonytalanodás és a felismerés pillanatain van. A ravennai udvar hanyatló világa, a római hatalom meggyengülése és a különböző érdekek ütközése olyan történelmi tablót rajzol fel, amelyben a hatalom gyakorlása erkölcsi kérdéssé válik.

 A modern látványvilág és az asztrális tér bevonása sem öncélú: Kiss József rendezése ezzel jelzi, hogy a darab nem csupán a múltba, hanem a néző belső terébe is utazást kínál. Az előadás díszletét Horesnyi Balázs tervezte, amely nagyon egyszerű: néhány törött, ledőlt oszlopcsonk, amelyek hatásosan közvetítik a mulandóság érzését. A háttérben azonban Attila jelenét ábrázoló képeket vetítenek ki, amelyek a korabeli életbe engednek bepillantást. A Kiss Beatrix által tervezett jelmezeken megjelennek a kor díszítőművészetének motívumai, köztük kiemelkedik a király puritánságot kedvelő viselete. Cári Tibor sejtelmes zenéje is segít, hogy átéljük a kort. 

A darabban Incze József által életre keltett Göncöl, a táltos minden sorsfordulónál feltűnik és valódi meglepetést is szerez a közönségnek. 

Az Attila Ravennában darab nyitottságot, befogadói kíváncsiságot feltételez, cserébe gazdag ismeretanyagot, szimbolikus gondolkodást nyújt.