Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Magyarország polgármesterei és önkormányzati testületei az 1990-es polgári átalakulás óta a helybéli polgárok tenni akarására és bizalmára építve szolgálják falvaink és városaink fejlődését. Mindazok, akik ebben a munkában szerepet és felelősséget vállalnak, pontosan tudják, hogy a sikerekben és kudarcokban egyaránt osztozniuk kell a helybéli emberekkel. E nyílt levelet azért írjuk önnek, hogy ennek tudatában legyen alkalma végiggondolni mindazt, amire minden magyar polgár elfogadható választ vár.
Mi már tudjuk, hogy a magunk dolgaiért magunk felelünk, a sikerhez magunk járjuk végig az utat. Mi tehát nem segítséget kérünk. Ám figyelmeztetnünk önt, első számú felelőst, kötelességünk. Mert önnek is tudnia kell, hogy veszélyes az az önkormányzati politika, amit az ön kormánya folytat. Veszélyes, mert a 2003-as költségvetés falvak és városok százait sodorja az ellehetetlenülés felé. Tudnia kell, hogy az ön nevével fémjelzett politika következtében köztisztviselők és közalkalmazottak, köztük kiváltképpen pedagógusok ezrei kerülhetnek az utcára ahelyett, hogy az ön által személyesen megígért magasabb bérért dolgozhatnának. Tudnia kell, hogy polgártársaink tízezrei kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a gyógyszer, az élelmiszer és a fűtésszámla kifizetése között kell majd választaniuk. Tudnia kell, hogy a jelenlegi kormányzati politika következtében a gyermeket nevelő családok tízezrei előtt ismét felrémlik majd a szegénység, s ebben csak kicsi, de szimbolikus mindaz, ami a beígért „ingyenes” tankönyvekkel vagy a most megszüntetett iskolatejjel történt.
Önnek is tudnia kell, hogy így nem felzárkózni, hanem leszakadni fogunk. Európa szerencsésebb nemzeteitől. Helyzetünk, kilátásaink olyan rosszak, hogy talán csak a Bokros-csomagot követő 1996-ban voltak ilyenek. Pedig ez az utolsó évünk, amikor az Európai Unión kívül falvaink és városaink megpróbálhatnának felzárkózni, megkapaszkodni a szolgáltatások javítása, a bérek emelése, a fejlesztések és beruházások növelése tekintetében.
A miniszterelnöki tisztséget ön tölti be, ezért az ezzel járó felelősséget is önnek kell viselnie. 2003-as lehetőségeinkről az ön kormánya, s a mögötte álló parlamenti többség döntött. Döntésük közvetlen következményeit azonban a falvak és városok lakóinak kell elviselniük.
Egy ország csak akkor lehet sikeres és boldog, ha polgárai is boldogok és elégedettek. Sajnos egészen más a helyzet. A jövővel szembeni szorongás napról napra nő az emberekben, Magyarország érezhetően lendületet vesztett.
A 2003-as központi költségvetés – s ezt önnek tudnia kell – bennünk is súlyos aggodalmakat ébreszt.
– A tavaly végrehajtott béremelések kifizetése idén sokunk számára szinte lehetetlenné válik, mert a forrást a kormány nem biztosítja. Alig felét fedezi csupán a normatíva és a normatív szja 2002-höz viszonyított növekménye. Ez minden önkormányzatot sújt, de a legnagyobb problémát a kis falvaknak jelenti. Javasoltuk, hogy a kormány a bérfejlesztések teljes összegét, kötött felhasználással, bocsássa az önkormányzatok rendelkezésére. Ez lehetne csak garancia a dolgozók számára, hogy amit a kormány az első 100 napban megígért, azt teljesíti. Sajnos nem történt meg.
– Tízezrével tartunk fenn intézményeket, amelyekben gyermekek, idősek, betegek, rászorultak töltik napjaikat. Az energiaárak – az ígéretek ellenére – nőnek, nő az infláció, a kormány a növekvő dologi kiadásokra egyetlen fillért sem biztosít. Javasoltuk, hogy legalább a tervezett infláció mértékével növeljék a dologi támogatásokat. Sajnos nem történt meg.
– Sajnos csak kismértékben növekszik az szja helyben maradó része, és bár a gépjárműadó-bevétel helyben marad, ám ez leginkább a tehetősebb városoknak kedvez. A nagy többségnél ez forrásbővülést alig, vagy egyáltalán nem jelent. Sok helyen megáll az útfejlesztés, csökken az iskolák, kórházak működésére szánt pénz, sőt, már látszik, hogy e politika eredményeként ismét elbocsátásokra vagy intézménybezárásokra kell felkészülniük polgárainknak.
– 2003-ban már a kötelező feladatok ellátásához sem áll rendelkezésre a szükséges pénz. Mi lesz a többivel? Hogyan bővítjük az ipari parkokat, a helyi gazdaságot, hogy évről évre jobb feltételeket teremtsünk az itt élőknek? A falvak hogyan kínálnak olyan szolgáltatásokat, amelyek miatt bárki úgy vélheti, érdemes itt maradni, itt dolgozni? Önnek is tudnia kell, hogy az emberek félnek a holnaptól, egyre gyakrabban hangzik el, hogy becsapták őket.
– A kormány fejlesztésekre kevesebb pénzt ad, mint ami az elmúlt években volt. Ez tovább rontja iskoláink, bölcsődéink, szociális otthonaink, orvosi rendelőink és utcáink, tereink állapotát, csökken a felújítások száma. A gyakran egyébként is évtizedes lemaradás további évekkel nőhet, miközben majd uniós elvárásoknak kell megfelelnünk.
– Az ön belügyminisztere válaszra sem méltatta javaslatainkat, pedig éppen ő ígérte, hogy az elmúlt években „elszenvedett veszteségek” pótlására „kompenzációra” kerül sor. Az ígéret úgy hangzott, hogy 2002-höz képest 2003-ban 50 milliárd forinttal több jut a falvak és a városok működésére, és még az idén további 50 milliárdot kapunk szabad felhasználásra a központi költségvetésből. Ezeknek se híre, sem hamva! Hogyan lehetséges ez?
*
Miniszterelnök úr! A 2003-as költségvetés a falvakban és városokban élők elől elzárja a felemelkedés kiszámítható útját. Az emberek nem tudják, mi lesz iskoláinkkal, óvodáinkkal, kórházainkkal és rendelőintézeteinkkel. A kormánynak meg kell értenie, hogy mindez nem pártpolitikai kérdés, hiszen az önkormányzatokban a politikai paletta minden árnyalata képviselteti magát. Az ön kormányának költségvetési politikája mindenkit egyaránt sújt, bármilyen párt támogatásával vállalt is tisztséget. Az önkormányzatok országszerte most készítik el az ez év végi gazdálkodásukat meghatározó költségvetési rendeleteket. Ezért önnek is meg kell értenie, hogy tovább már nem késlekedhet. Ha a józan ész szavát követve ön elszánja magát, és változtat az alapjaiban elhibázott 2003-as költségvetésen, ezzel valóban megnyílik a magyar falvak és városok előtt az európai uniós csatlakozásra való felkészülés útja, akkor ön számíthat az ország több mint 3200 településének támogatására. Ha azonban elmulasztja ezt, ezzel olyan hibát követ el, amely később csak súlyos áldozatok árán lesz helyrehozható, mert felzárkózás helyett a leszakadás folyamatait indítja el falvainkban és városainkban, méghozzá a lehető legrosszabb pillanatban, hazánk uniós csatlakozásának küszöbén.
Nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen!
Budapest, 2003. február 10.
pápa
XIV. Leó pápa a fiataloknak üzent
