Vidám lesz az EU-ban?

Vannak előnyei a késésnek is. A menetrendben keletkező vákuum általában színes információkat hoz felszínre, s nincs ez másként most sem: a Főváros Cigány Önkormányzat Igen az Európai Unióra című tanácskozásának kényszerpihenőjében például kiderül, hogy a képviselők országos turnéra indulnak, a gázsi tízezer per nap, de hangszert mindenkinek magának kell vinnie. Ennél már csak egyetlen fontosabb hír jár körbe, tudniillik, hogy a Tibi kettő után indul az expóról. Ezt az egyik főszervező közli az egybegyűltekkel, miután lemobiltelefonálja, hogy itt már nagyon várják a minisztert.
Addig is a házigazda, Zsigó Jenő veszi kézbe az események irányítását, és köszönti a megjelenteket.
– Nem tudni, hogy mi történik a magyarországi cigánysággal a csatlakozás után. És azt sem lehet tudni, hogy van-e az uniónak elképzelése arról, hogyan is lehetne kezelni a cigány munkanélküliséget. A Magyarországi Roma Parlamentnek már jó ideje az volt a véleménye, hogy a magyar félnek a tárgyalások során el kellett volna érnie: az Európai Unió nyissa meg a munkaerőpiacát a romák, s főként a zenész, de a fizikai munkás cigányok előtt is. Ebből semmi sem lett. Sőt, az unió tagállamai annyira féltik a munkaerőpiacaikat, hogy hosszú évekre lezárják előttünk.
Zsigó Jenő szól arról is, hogy Farkas Flórián és társai a cigányság ellen harcoltak, valamint megemlíti, hogy félő, a magyarság kibekkeli a csatlakozásig hátralévő időt, hiszen azt követően már nem magyarországi roma ügy, hanem európai roma ügy lesz. A közönség a harcos megnyitót meglehetős érdektelenséggel fogadja, mivel majd mindenki azt lesi, jön-e már a Tibi.
De nem. Csak Horváth Aladár, az Országos Cigány Önkormányzat korábban fehér sálas, piros szekfűs elnökjelöltje érkezik. És lendületből ki is fejti véleményét.
– Történelmet írunk. A Rádió C ugyanis első alkalommal közvetíti élő egyenes adásban a fővárosi önkormányzat ülését. Ráadásul ez a gyűlés is történelmi, hiszen most először mondunk igent így együtt az Európai Unióra. Ne feledjük, olyan világhoz fogunk csatlakozni, ahol vidámabbak az emberek, és simább az egymás mellett élésük. És kisebb mértékben érzékelhető a rasszizmus.
Sajnos Horváth Aladár nem vázolhatja teljes szépségében a magyarországi cigányságra váró mesés jövő képét, mert röpke negyvenöt perces késedelemmel megérkezik a Tibi, akit vastaps köszönt.
– Drága cigány testvéreim! – kezdi uniós előadását Dr. Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára. – Higgyétek el, hogy az uniós csatlakozásnak Magyarországon kizárólag nyertesei lesznek. Mindenki nyer, csak annyi a különbség, hogy lesznek, akik jobban nyernek.
Meglepetten kapom föl a fejem, mert nem hittem volna, hogy épp Szanyi Tibor rántja le a leplet a Magyar Szocialista Párt mesterkedéseiről. Persze igazából nincs ebben semmi rendkívüli, ha visszaemlékszünk az államtitkár úr internetes őszinteségi rohamaira. Ám csalódnom kell, mert a díszvendég elárulja, hogy Magyarországon a cigányok lesznek azok, akik a csatlakozással egy kicsit többet nyernek. És egyébként is, a szocialista politikus csak árnyéka egykori önnön magának, se egy sziporka, se egy tolvajozás, se semmi, csak a megszokott közszereplői sablonok, amelyek akkor is tökéletesen funkcionálnának, ha a cigány szót kicserélnénk például románra.
Már-már elkönyvelem magamban a tényt, hogy az államtitkári pozíció szürkeségbe fullasztotta újkori történelmünk eme színes egyéniségét, amikor Szanyi mikrofonba sóhajta témazáró eszmefuttatását.
– Külön örülök, hogy nem pusztán a szakminisztérium illetékeseként hívtatok meg, hanem mint olyan embert, aki több és különböző ponton találkozott veletek.
Aki ez utóbbit érti, az az uniós csatlakozással bizonyosan jobban fog nyerni.