A csaknem negyedmillió állandó lakost számláló balatoni üdülőkörzet 164 települése közül 49-et kerestek fel a múlt nyáron a Balaton Fejlesztési Tanács siófoki munkaszervezetének társadalomkutatói, és ezer tizennyolc év fölötti állampolgárt kérdeztek meg arról, hogy mit tud az EU-ról, elmegy-e az április 12-i ügydöntő népszavazásra, és igennel vagy nemmel voksol-e majd a csatlakozásra.
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása szerint az üdülőkörzetben csaknem mindenki tud hazánk csatlakozási szándékáról, a régió városaiban élők jóval tájékozottabbak, mint a kisebb települések lakói, és a fiatalabbak többet tudnak az EU-ról, mint az ötvenöt évnél idősebbek. A három tervezési statisztikai régió metszéspontjában lévő balatoni övezet lakóinak 58 százaléka úgy nyilatkozott, hogy elmegy az EU-népszavazásra és igennel voksol, a csatlakozás ellen szavazók aránya 6,3 százalék volt, a megkérdezettek több mint egynegyede viszont még bizonytalan a csatlakozásra adandó választ illetően. (A balatoni vizsgálat időpontjában az uniós csatlakozás országos támogatottsága 66 százalékos volt.)
A csatlakozás negatív hozadékaként említették a megkérdezettek, hogy a hazánkat célba vevő, nyugati multinacionális befektetők kedvezőtlen hatást gyakorolnak majd a régió kis- és középvállalkozóira, vannak, akik a magyar termőföldet féltik az idegen birtoklástól, kitűnt továbbá a válaszokból az is, hogy a csatlakozás növeli a hazai bűnözést és az állami korrupciót. Jellemző, hogy a turizmusból élők leginkább a taggá válásunkkal megerősödő és terjeszkedő külföldi konkurenciától tartanak. Az „európai jelenlét” a fizetővendég-szolgáltatásban már ma is jellemző az országrészre: az üdülőkörzetben élő vagy a privát turisztikai vállalkozása révén itt érdekelt, harmincezer főre becsülhető külföldi állampolgárok jelentős hányada a vendéglátásban hasznosítja ingatlanját, így már most is vetélytársa a helybelieknek.
A társadalomkutató csoport jelentése és az ahhoz fűzött kommentár is rávilágított arra, hogy a balatoni emberek kétharmada alaposabb tájékoztatást igényelne az unióról, a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól. Úgy tűnik, a kontinens „csúcsközösségéhez” tartozás igenlését önmagában kevésbé motiválja az, hogy a balatoniak a nyugatról érkező üdülővendégekkel való nyarankénti együttélés folytán több ismerethez jutnak a fejlett Európáról, mint mások. És a jelek szerint az sem erősíti az unióhoz való vonzódást, hogy – a legfrissebb adatok szerint – ma a balatoni régióban több mint tízezer ingatlan, nyaraló, családi ház vagy tanya van külföldi tulajdonban. Ám nem kizárt, éppen az említettek formálják legerősebben az unióhoz való viszonyt, gyaníthatóan a spontán módon szerzett információk teszik óvatossá a balatoni embereket, és erősítik az „euroszkepszisüket”.
Oláh Miklós, a kutatócsoport vezetője elismeri: nem biztos, hogy minden tekintetben helytállók ma is – hét hónappal a vizsgálat után – azok a megállapítások, amelyek a kutatási beszámolójukban olvashatók. Az uniós csatlakozással kapcsolatos lakossági attitűd gyorsan változik, így feltételezhető: ha újabb vizsgálatot végeznének, kedvezőbb, nagyobb csatlakozási hajlandóságot mutató eredményhez jutnának – vélekedett a kutatásvezető.
Rátámadt a kalauzra egy férfi