A frontsebészet huszárvágása

Legendák övezik a mindenkori frontsebészeket, katonaorvosokat, akik rendkívüli körülmények közepette hajtottak végre sebészi bravúrokat, vezettek be életmentő újításokat. Stáhly Ignác, Flór Ferenc, Balassa János orvosok, Kossuth Zsuzsanna „ápolónő” megreformálták a magyar egészségügyet negyvennyolc hatására. A polgári egészségügy a szabadságharc után magába olvasztotta a hadiállapot idején szerzett ismereteket.

Zsohár Melinda
2003. 03. 14. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez idő tájt az orvostudomány és a hozzá kapcsolódó segédtudományok éppen köztes állapotban találhatók. A szakemberek mit sem tudnak vírusokról, baktériumokról, nem ismerik a vércsoportokat, s alig képesek csillapítani a fájdalmat – sorolja Kapronczay Ká-roly, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, a Magyar Orvostörténelmi Társaság alelnöke, szakíró. A kifogástalan képzettségű kirurgusok törekvéseinek akadálya, hogy a műtétek a kínok kínjával járnak, ezért csak rendkívüli esetekben folyamodnak a gyógyítás e radikális eszközéhez. A sebesült katonák is a fertőzések és az operálhatatlanság miatt halnak bele egyébként nem életveszélyesnek számító sérüléseikbe.
Nagy áttörésnek számít tehát az az esemény, amikor az egyesült államokbeli Massachusetts Hospitalban Warren doktor alkalmazza az éteraltatásos műtétet. Itthon már 1847-ben követi őt Balassa János. A tehetséges orvos bécsi karrierjét hagyja oda a negyvenes évek elején, hogy szolgálhassa a honi egészségügyet, s magától értetődően szegődik a Batthyány-kormány mellé országos főorvosi minőségben.
Az első felelős magyar kormány mai mércével mérve is bravúros gyorsasággal szervezi meg a polgári egészségügy reformját, s 1849 tavaszától mind hatékonyabbá teszi a hadi célú egészségügyi ellátást. Az országban szinte folyamatosan dúl a kolera- és tífuszjárvány, s mit szépítsük: tripper, szifilisz dönti ágynak a katonák sokaságát. A bujasenyvi kórnak nevezett nemi betegségek sok fejtörést okoztak a honvédorvosoknak, de az utókor ne törjön pálcát az elődök könnyelműsége fölött. A betegség nem a szexuális szokások extrém voltáról tanúskodik, hanem az antibiotikumok hiányáról.
Görgey Artúr haragosan tiltakozik a „csavargó nők”, de még a legerényesebb hölgyek megjelenése ellen is a katonai táborok körül. Nincs ínyére, hogy Kossuth kinevezi Zsuzsanna húgát országos főápolónővé – nem szimpatizál vele, s berzenkedik újításai ellen. Görgey erkölcstelennek tartja, hogy a katonák betegágyánál nők serénykedjenek. A nők jelenléte nyűg a sereg nyakán – dohog. Az elkötelezett honleány azonban villámgyorsan önkéntes ápolónői szolgálatot szervez az ideiglenesen fölállított hetven (!) tábori kórházba, kastélyszalonokban, jegyzői és paplakokban csinálják a kötszernek való tépést, kiemelkedő szakmai munkát végez az általa megalapozott Országos Kórodai Főápolónői Intézet.
Páratlan sebességgel és szakértelemmel, szinte a semmiből szervezi meg az idős és halálos beteg Stáhly Ignác orvos a negyvennyolcas polgári és hadi egészségügyet. A honvédség orvosi karát vezeti, ő állítja föl a táborikórház-hálózatot, hadiorvosi tanfolyamokat indít. A honvédorvosi kar nagyrészt 25–40 év közötti, előítélet-mentes, kevésbé tekintélyelvű szakemberekből áll. A szabadságharc bukása, illetve az azt követő büntetésük letöltése után híres szaktekintélyekké váltak.
Stáhly halálát követően Flór Ferenc a legnehezebb időkben veszi át a feladatot. Flór az első, aki hazánkban kloroformnarkózisban műt, tudása, rátermettsége valóságos kincs. A Windischgrätz elől visszavonuló magyar honvédség 1848. december 31-én kénytelen feladni a fővárost, további terve az, hogy a Tisza vonalán védekezik. Flór fölméri a műszer- és gyógyszerigényt, mozgó tábori patikákat szervez, központi katonai gyógyszertárat állít föl. A forradalom előtt Magyarország Párizsból, Bécsből, Londonból szerezte be az orvosi műszereket, ám negyvennyolctól Európa embargót alkalmazott a rebellis magyarokkal szemben. Flór gyorsan műszerkészítő műhelyek alapítását rendeli el: Debrecenben, Nagyváradon készül a magyar szike, fogó, sebkampó, csonkoló és lékelő, golyóhúzó, hudcsap és érnyomaszt.
Mennyien maradtak a harctéren, és hányan haltak meg később, ha egymásnak feszült két többezres sereg? Vasvári Jenő történész írja a negyvennyolc– negyvenkilences tábori kórházakról szóló tanulmányában: egy-egy csata sebesültjeinek száma különböző volt, a harc lefolyása éppoly döntően befolyásolta, mint a csapatok létszáma.
A fehértemplomi csatában a hatezer harcos közül tizenkilencen sebesültek meg, a schwechati ütközetben ezer harcos sérült meg, főleg az ágyúzás miatt és menekülés közben; a szeghalmi csatában 231 volt az ellátandók száma, ebből tizenkilenc súlyos sebesült. A szenttamási ütközet után négy alszárat (lábszárat), két combot, egy alkart amputáltak, ebből három alszáramputált maradt életben, egy medence-, két mell-, egy koponya- és egy haslövéses szállítás közben meghalt.
Humánus és lovagias bánásmódot írt elő a honvéd vezérkar a hadifoglyok tekintetében, ami különösen vonatkozott a sebesültekre. A csataterekről éppúgy összeszedték a beteg, haldokló osztrák katonákat, mint a magyar honvédeket, s ugyanolyan gondosan ápolták őket. Legendába illő igaz történet: Flór Ferenc Debrecenben vasra veretett, és bíróság elé állított egy betegápolót, mert az bántalmazott egy kórházban fekvő hadifoglyot. A fogságba esett osztrák katonaorvosok többsége el is vállalta a gyógyításra való felkérést, amiért cserében fizetséget (!) kapott a magyar hadikórházakban.
Békeidőben elképzelhetetlen „huszárvágásokat” hajthattak végre a frontsebészek, honvédorvosok. Percek alatt határoztak és cselekedtek, a csaták szomorú hozadékaként gyors szakmai fejlődésen mentek keresztül. A mikroszkopikus lények rabul ejtése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a vérátömlesztés, a rutinos altatási módok kidolgozása a XX. század szakembereire várt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.