A határozott européer

Szerbia legmarkánsabb politikusa távozott. Nem a legnépszerűbb, de a legmeghatározóbb. Az ő neve fémjelezte a reformfolyamatot és a Nyugat-barátiságot. Sok híve volt e törekvésében, de még több ellensége. Távozása hatalmas űrt hagy a szerb politikai színtéren.
Ezért gondolják sokan, hogy a következő időszakban politikai viharok várhatók Szerbiában, s nem csak a helyéért kezdődő hatalmi harc okozhat válságot Belgrádban. A merénylet kétségkívül megakasztja azokat a folyamatokat, amelyek nehézkesen ugyan, de jó irányba indultak meg. Elsősorban Djindjics politikájának köszönhetően.
Zoran Djindjics 1952-ben született Boszanszki Samacban. 1947-ben diplomázott a belgrádi bölcsészszakon, némettanári oklevelet szerzett. Hosszabb időt töltött Németországban a bonni és frankfurti egyetemen. 1979-ben doktorált. A kostanzi egytemen tanársegédként dolgozott, egy ideig az újvidéki egyetemen is tanított.
Egyik alapítója volt a Demokrata Pártnak, amelynek 1994-ben elnökévé is választották. 1997-ben Belgrád polgármestere. 2000-ben veszi át a szerbiai demokratikus ellenzék (DOS) koordinátori tisztjét. A szeptember 24-i választásokon a jugoszláv parlament tagjává választják. A miniszterelnöki tisztet 2001. január 25-én veszi át, miután a DOS győzelmet arat a 2000 decemberében megtartott szerb parlamenti választásokon. Számos hazai és külföldi díjjal, kitüntetéssel ismerték el mind szakmai, mind politikai munkásságát.
A szerb kormányfő elvbarátai és szövetségesei tettrekészségét, éleslátását, gyors gondolkodását, pragmatizmusát és legendás szervezőkészségét dicsérték. Nyugaton „a szerbiai demokrácia szimbólumának” tartották, határozott européer volt, aki országa boldogulása végett dacolni mert sok mindennel. A legnagyobb kockázatot azzal vállalta, hogy 2001. június 28-án kiadta a hágai Nemzetközi Törvényszéknek Szlobodan Milosevicset.
Djindjics feleségét, Ruzsicát, Jovana lányát és Luka fiát hagyta hátra.