Georg Spöttle furcsának nevezte, hogy az amerikai–brit alakulatok úgy folytatják a hadjáratot Irak földjén, hogy nem foglalják el a stratégiai szempontból fontos városokat sem, hanem törnek előre, Bagdad felé. Úgy vélte, elsődlegesen a fővárost akarják elfoglalni, hogy gyorsan véget vethessenek a háborúnak. Ekkor ugyanis reményeik szerint összeomlana a védekezés, s a megszállók ölébe hullana egész Irak. Ha azonban minden várost, települést, útkereszteződést megszállna és kézben tartana az Egyesült Államok, a harc hónapokig is eltartana, sőt talán évekbe is telne – vélte Georg Spöttle. A mostani stratégiával azonban a szövetségesek azt kockáztatják, hogy hosszan elnyúló felvonulási területükön az irakiak könnyen lecsaphatnak a kisebb alakulatokra.
A nyugati csapatok Spöttle szerint nem állnak stabilan Irakban. Elmondta: a Fáó-félszigetről távozni kényszerültek, Umm-Kaszrnál és Bászránál a háború kezdete óta folyamatosak a harcok, s a szövetségesek képtelenek megvetni a lábukat a városokban. Kiemelte az iraki hadsereg találékonyságát a harcok során. Ezek szerint az irakiak katonai terepjárókat sokszor újságírói járműként feltüntetve, „press” felirattal ellátva használják, megtévesztve a támadó katonákat. Spöttle szerint az irakiak ügyes városi gerillaharcmodort alkalmaznak a létszámban és technikailag is fölényben levő megszállók ellen. A céljuk a szakértő szerint az lehet, hogy kihasználva a támadó alakulatok lassú előrehaladását, minél hosszabbra húzzák a háborút, így növelve az emberveszteségeket, egyben felkorbácsolva a nyugati társadalmak, politikusok tiltakozását. Spöttle úgy vélte, ha a tervük sikerrel jár, az ENSZ vagy államok egy csoportja megpróbálhatja rávenni az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy tűzszünetet kössenek a Huszein vezette Irakkal.
Martin van Creveld hadtörténész ugyancsak hosszú és nehéz háborúval számol Irakban. Az amerikaiak és a britek vészesen lebecsülték az irakiak ellenállását, s kevés katonát hoztak a térségbe – nyilatkozta a jeruzsálemi Héber Egyetem szakértője a Financial Times Deutschland tegnapi számának hasábjain. Tekintettel a Bagdadban várható utcai harcokra, a minden egyes épületért folyó küzdelemre, reális dolog második Sztálingrádról beszélni – vélte. „Nem tudom, miként akarja befejezni a háborút az Egyesült Államok” – tette hozzá a jeruzsálemi professzor.
Rostoványi Zsolt Közel-Kelet-szakértő emellett lapunknak elmondta: Irakban a mai napig igen nagy szerepe van a törzsi struktúrának, így a civil harcosok jelentős része is közülük kerül ki. Ezeknek a törzseknek a vezetőit Szaddám Huszein lojálissá tette azáltal, hogy választás elé állította őket: vagy hűségesek lesznek hozzá, s ezért viszonylagos jólétben és biztonságban lesz részük, vagy meghalnak. Mint Rostoványi Zsolt kifejtette, egyelőre nehéz megjósolni, hogy a törzsi harcosok miként fognak viselkedni, ha veszve látják a háborút, az azonban már most jól látszik, hogy sokkal jobban kitartanak a diktátor mellett, mint arra a szövetségesek korábban számítottak.
Egyelőre kérdéses, mikor érezhetik az irakiak, hogy elveszett minden. Ám mindenképpen döntő lesz, amikor a megszálló erők elérik Bagdadot. „Ekkor kezdődik a háború neheze” – jelentette ki tegnap Richard Myers, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A támadóknak a győzelemhez két védelmi gyűrűn kell áttörniük: az egyik nyolcvan kilométerre, az amerikai csapatok jelenlegi helyzeténél próbálja feltartóztatni a támadókat, a másik közvetlenül a város határánál áll készenlétben. A két csapat a Kuszaj Huszein vezette Köztársasági Gárda elitkatonáiból áll, akik messze a legjobban felfegyverzett és kiképzett harcosai az iraki hadseregnek. Amerikai jelentések arról szólnak, hogy ezek a csapatok vegyi támadásokat is végrehajthatnak Bagdad ostroma során.
A fővárosban jelenleg három, a Köztársasági Gárdához tartozó alakulat szolgál: délről a Medina, keletről az al-Nida, nyugatról pedig a Hammurapi csoport védi a fővárost. Az alakulatok már az 1991-es Öböl-háborúban is főszerepet játszottak. Washingtoni elemzők előzőleg úgy számítottak: a bagdadi ellenállást elfogadható véráldozattal sikerülhet letörni, s egyre közelebb kerülni az elnöki paloták környékéhez, ahová Szaddám Huszein viszszahúzódik a végső napokra. Ebben a harcban három alakulat kaphat fontos szerepet: a már említett Köztársasági Gárda csapatai, az al-Himaja – az Elnöki Gárda – emberei és a Fidajín Szaddám nevű félkatonai szervezet. Az arab kifejezés az öngyilkos merényletekre is hajlandó szabadságharcosokat jelenti. A csoporthoz állítólag kétmillió ember tartozik, ez a szám azonban magába foglalja a hirtelenjében besorozott bagdadi lakosokat is, akik nem szívesen válnának meg életüktől Szaddám Huszeinért.
***
Késpárbaj a telefonfülkében.
Hadviselés-elméleti szakemberek szerint ha Irak kormánya nem kapitulál a főváros eleste előtt, a szövetséges erők ízelítőt kaphatnak a legkeményebb városi hadviselésből, amelyet mindenképp szeretnének elkerülni. Bagdad háztetői, korszerű sugárútjai, zsúfolt lakónegyedei és kanyargós, szűk sikátorai kemény próbatételt jelentenek majd a közeledő szövetséges haderőnek. A hadviselés-elméleti szakértők úgy tartják, hogy egy katonai egység csaknem egyharmadát veszíti el egy város meghódítása során. Az Egyesült Államok nemzedékek óta nem kényszerült ekkora árat fizetni. A szövetségesek továbbra sem tudták hatalmukba keríteni Umm-Kaszr és Bászra városát, pedig egyik sem mérhető Bagdadhoz. Az ötmillió lakosú főváros ostromát tervezve elemzők felkészültek a lehető legrosszabbra: a házkaputól házkapuig vívott tűzharc ide-oda rohangáló civilekkel elkerülhető ugyan, de nem zárható ki. Ennek kapcsán az AP felidézte a szomáliai főváros, Mogadishu utcáin dúló 17 órás tűzpárbajt. Az 1993-as ostrom nyomán 17 amerikai katona és több mint 1000 szomáliai hevert holtan az utcákon – az utóbbiak közül távolról sem mindegyik viselt egyenruhát. (MTI)
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
