Agrárdilemmák a csatlakozás előtt

Néhány évvel a rendszerváltás előtt, 1986–1987-ben kezdődött a mezőgazdaság mélyrepülése, és később a rendszerváltás idején is az agrárnépesség lett a fő teherviselő. Ezt a terhet pedig azóta sem vették le a válláról, mert jövedelemtermelő képesség még mindig nem jellemzi a mezőgazdaságot – állítja Medgyasszay László. A másik alapvető problémát abban látja a képviselő, hogy bár a rendszerváltáskor a legnagyobb átalakulás a mezőgazdaságban zajlott le, az eltelt 12 év állandóan változó agrárpolitikája miatt még mindig nem sikerült kellő számú és súlyú magángazdaságot beindítani. Ezért, amíg a nemzetgazdaság egyéb ágazataiban szép eredményeket értünk el, addig a mezőgazdaság visszafejlődött – tette hozzá. Így mára kialakult egy egészségtelen birtokszerkezet, amelyben túlsúlyba kerültek a szocialista nagyüzemekből alakult tőkés nagyüzemek, amelyek összességében a termőföld hatvan százalékát művelik. A családi gazdaságok 20-30 százalékon gazdálkodnak, a maradék területen pedig törpebirtokok találhatók. Az is nagyon keserű dolog, hogy a polgári kormány első három éve alatt a szövetkezetek egy hektárra eső támogatása sokkal nagyobb volt, mint a magángazdaságoké, igaz, részben a Horn-kormány alatt felvett hitelek kamattámogatása miatt. Most ott tartunk – mondta Medgyasszay László –, hogy lassan és bizonytalanul erősödik a magángazdaságok egy szűk része, akikkel „szemben” ott áll a nagyüzemi réteg, amelyet a jelenlegi kormány konszolidált. A konszolidációval sem az a baj, hogy a nagyüzemekhez kerül, sokkal inkább az a baj vele, hogy a csetlő-botló nagyüzemeket hozza ismét vegetáló állapotba, amit pénzkidobásként értékelt a képviselő, akinek meggyőződése, hogy a prosperáló családi gazdaságok támogatása több haszonnal járna.
– Ilyen helyzetben jön az uniós csatlakozás, amellyel kapcsolatban több aggályom is van – mondta Medgyasszay László. – Először is a plusz 30 százalékos támogatás durván 80 milliárd forintba kerül. De Koppenhága azért is csatavesztés, mert a lengyelek elérték, hogy a strukturális alapokból átcsoportosítottak annyi pénzt, hogy közvetlen támogatásként hívhatják le az 55 százalékos támogatást. Nálunk csak lehetőség van a 30 százalék kifizetésére, amit Medgyessy Péter megígért. De a miniszterelnök megígérte ám azt is, hogy támogatja a családi gazdaságokat. Támogatás helyett viszont megvont tőlük minden pluszjuttatást. Az 55 százalék megléte tehát teljes mértékben a büdzsétől függ – mutatott rá Medgyasszay. A politikus másik komoly aggálya a csatlakozással kapcsolatban az, hogy az unióban elérhető támogatásokon túl egyéb nemzeti támogatás folyósítására nem lesz lehetőségünk, és a vámok is megszűnnek. Ha emellett megvizsgáljuk azt is, hogy a kapott kvóták és a támogatások milyen lehetőséget nyújtanak, akkor kiderül, hogy a magyar gazdák jelentős versenyhátrányba kerülnek az uniós gazdákkal szemben.
Más támogatások elérése csak pályázati úton lesz lehetséges – folytatta Medgyasszay László, aki itt is veszélyeket sejt. Félelmeire egy osztrák példán keresztül világított rá, ismertetve, hogy szomszédainknál tartományonként 800 ember segítette a gazdálkodókat a pályázatok kitöltésében, itthon viszont még a hasonló szándék szikráját sem lehet tapasztalni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a honatya információi szerint még a hatalmas pályázati gyakorlattal rendelkező országok is csak a 80 százalékát tudták lehívni a rendelkezésre álló pénzeknek. A várható helyzet jobbítása érdekében ezért olyan lehetőségeket kell teremteni, amelyek indirekt módon segítik termelőinket a közösségben. Ezt megelőzően azonban fel kell tőkésíteni a mezőgazdaságot – szögezte le Medgyasszay László –, hogy világszínvonalú technológiát alkalmazva növelje versenyképességét. Megoldást jelenthetne a csatlakozás évében megkezdett beruházások továbbvitele és korszerű gépek vásárlása államilag garantált, kamattámogatott hitelek segítségével. Bátran vállalni kellene a hosszú lejáratú 15-20 éves hitelek meghirdetését. Ha ez megvalósul, akkor gyors ütemben megindulhatnak a szükséges fejlesztések. Ez azonban kizárólag politikai akarat kérdése, hiszen ha az állam garanciát vállal, akkor a bank ad hitelt, a termelő pedig kihasználja a lehetőséget.
Ha minden így marad, és nem tudunk felkészülni, akkor csak az ötszáz hektár feletti gazdaságok tudnak fejlődni. A 2-300 hektárosak elvegetálnak, a kisebbek pedig elsorvadnak. Ebből következően azonban nagyfokú földkínálat jelenik meg a piacon, mert az uniós csatlakozás miatt még a földtulajdonosok sem kötöttek húszéves bérleti szerződéseket. És ha ez a földtörvény marad, valamint letelik a derogáció, akkor a bérlők ölébe hullik a föld. A helyzetet sokkal súlyosabbá teszi, hogy a földet bérlő cégeket egyszerűen megveszi a külföldi tőke, a bérleti joggal együtt. És attól a perctől kezdve hiába kardoskodunk amellett, hogy a termőföld maradjon magyar kézben. Mivel a földforgalmazás korlátozását az uniós szabályozás nem teszi lehetővé, ezért nekünk az üzemforgalmazás szabályozását kell bevezetnünk, hogy az üzemeken keresztül megvédjük a termőföldet – mutatott rá Medgyasszay. Ez az uniós joganyagnak megfelelően megvalósítható lenne, és megfelelő feltételek betartása mellett a külföldiek is vásárolhatnának üzemet, de nem korlátlanul, mert az üzemszabályozással a tőke szabad áramlásának is elejét lehetne venni.