Ajándékba kapott hamisított Petőfi-zsebóra

Egy évig tartott a csoda. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön, becsaptak egy jóravaló, jó szándékú embert. Évekkel ezelőtt történt: egy magyar származású orvos német felesége aranyórát vásárolt Németországban. A cizellált, szépen díszített szerkezet hátlapján a következő felirat díszelgett: „Emlékbe Sándornak, Petrovicsné”. A vásárló tehát abban a hiszemben fizetett márkatízezreket a becses antik tárgyért, hogy az valamikor Petőfi Sándoré volt. Még eredeti igazolást is szerzett attól, aki állítólag 1931-ben bukkant a becses műremekre, amely kalandos úton jutott ki Németországba. A költőnek tulajdonított relikviát a magyar orvos német felesége szerezte meg, mert így akarta meglepni férjét. Lehet, hogy a mai napig abban a hiszemben élnének, hogy felbecsülhetetlen eszmei értékű antikvitáshoz jutottak, ha honfitársunk hazafias érzéstől vezérelve nem ajánlja fel kincsét az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparknak, az emlékhely igazgatójának, Nagy Lászlónak, hogy az ötvenhektáros park panteonjának Petőfi-szobra mellett állítsák ki az órát.
Nagy hírverés előzte meg az ajándékozást. Természetesen nemcsak a helyi média tálalta szenzációként az eseményt, de számos vevő is jelentkezett, akik pénzt és energiát nem sajnálva fáradoztak az óra megszerzésén. Már az értékét is felbecsülték: félmillió euróban jelölték meg az árát.
Az emlékpark igazgatója, Nagy László nem úgy emlékszik vissza „Petőfi órájára”, mint szenzációra. Lapunknak nyilatkozva hosszasan beszélt azokról az érzelmekről is, amelyek az ajándékozás kapcsán kerültek a felszínre, ám hivatali kötelességének tekintette, hogy mielőtt közszemlére tenné az aranytárgyat, meggyőződjön annak valódiságáról.
Fontosnak tartotta a vizsgálat elrendelését, hiszen az ópusztaszeri emlékpark az ország harmadik legnagyobb múzeuma, csak a Feszty-körképet 2,6 millióan tekintették meg restaurálása óta. A direktor elmondta: sokan még a kevésbé értékes ajándékozásnál is elvégeztetik az eredetvizsgálatot. Ezt tették a közelmúltban egy borbélyműhely felszerelésével is, amit egy magyar család küldött Ópusztaszernek Hernádnémetiből. A beretvákról, pamacsokról, fenőszíjról azonban kiderült, hogy nem hamisítvány.
A Petőfinek tulajdonított aranyórát – amit az ajándékozó huszonkétmillió forintra biztosított – Trogmayer Ottó vette gondjaiba. Elvitte a Nemzeti Múzeum igazságügyi szakértőjéhez, Karlovits Károly órásmesterhez, aki tüzetesen megvizsgálta a szerkezetet. Az átvilágítás lesújtó eredménnyel zárult: a régiségszakértő arra a következtetésre jutott, hogy az óra vésete hamisítvány, a beírást Petőfi halála után végezték el, s értéke nem több ötven-hatvanezer forintnál. Az igazságügyi szakértő arra is felhívta az ópusztaszeri emlékpark igazgatójának a figyelmét, hogy a nemzetközi műtárgy-kereskedelemben megjelentek a hamisított órák, és ezeket csak ritkán ismerik fel a szakértők.
Nem vitás, a zsebóra vésete ördögien ügyes hamisítvány. A vizsgálat kiderítette a szerkezet eredetét is: az órát FC. Duval készítette, aki 1680-tól ismert mester, így akár Petőfié is lehetett volna. Ám az óratok külső felületén látható véset az úgynevezett Schönschrift (szépírás) betűtípussal készült, jóval Petőfi halála után, mert ezt a fajta írást Magyarországon 1867-től alkalmazták.
Az órát így természetesen nem helyezték Petőfi Sándor szobra mellé, Nagy László pedig köszönőlevélben ismertette a jó szándékú orvossal a szakértő megállapítását. A tulajdonos valószínűleg nem tudta feldolgozni, hogy csalás áldozata lett, mert még nem jelentkezett az óráért. Így jobb híján az emlékpark széfjében őrzik az órát, de nem az utókornak…