Az elvarázsolt panel

A lakásínséges hatvanas-hetvenes években a somogyi megyeszékhelyen is sorra épültek az egérszürke paneltömbök. Megerősítendő a testvérvárosi köteléket, Kaposvár egyik panelekkel „ékesített” településrészét, az északnyugatit a szovjetunióbeli Kalinyinről nevezték el. Ma már kevesen emlékeznek erre a baráti gesztusra, a patinás belvárosból északi irányba igyekvők ugyanis mostanság nem a múltba merengenek, hanem azon a Honvéd utcai házon pihentetik meg a tekintetüket, amelyik a városban – és állítólag az országban – elsőként vetette le a megkopott panelgúnyáját.
– Ha odafönn is olyan szorgosan intéznék az ügyeket, mint itt nálunk, akkor talán tíz év sem kellene ahhoz, hogy folytatódjék a csoda – állítják a panelhitel önkormányzati és egyesületi szorgalmazói. A három éve indult program nemcsak azért jelentős, mert a korábbinál lényegesen kisebb rezsivel kecsegteti az úgynevezett iparosított technológiával készült otthonok lakóit, hanem azért is, mert a homlokzatrekonstrukció és a nyílászárócsere eredményeként szinte teljesen eltüntethetők a szocialista korszak építészeti torzszüleményei.
– Nézze meg ezt az épületet. Ki mondaná meg, hogy ez néhány hónapja még panel volt? – mutat rá a Honvéd utcai házra Irénke, a nyugdíjas röntgenasszisztens.
Hat éve 2,1 millió forintba került itt egy negyvennyolc négyzetméteres, másfél szobás lakás, ma – gyanítom – akár négy-ötször annyit is adnának érte. A korábbi tíz-tizenkétezer forint helyett most, a téli hónapokban a meleg vízzel együtt havi hétezer forint szerepel a távhőszámlán.
– Amióta megújult a házunk, senki se gondolkodik azon, hogy elköltözzön vagy lakást cseréljen, pedig ajánlatból nincs hiány. Tudja, az volt a legjobb, hogy számítottunk a felújításra, gyűjtöttük rá a pénzt, és a közös költség felújítási alapja is szépen gyarapodott. Nekem száztízezer forintot kellett befizetnem, amiből tizenháromezret visszakaptam. Habár féltünk, hogy a felújítás nagy felfordulással jár majd, nem ez történt. 2001 novembere és 2002 májusa között, alig több mint fél év kellett a „csodához”. Nagy volt a felhajtás, mert úgy tudom, Magyarországon ez volt az első energiatakarékos panelkorszerűsítés – tudom meg Irénkétől.
A 2001-es, 141 lakást érintő panelfelújítás-sorozat sikere után a múlt évben 23 pályázat elfogadásáról kapott értesítést a kaposvári önkormányzat, ami 552 lakást érintett. Az összes felújítás eddig 765 kaposvári lakás belső és külső képét változtatta meg, ám ami a legfontosabb: nagymértékben csökkentette a lakók rezsijét. Az önkormányzat a múlt év végéig csaknem hatvannyolcmillió forintos önrészt vállalt a programból. Irénke úgy tudja, hogy Idén várhatóan húszmillió kerül arra a számlára, amelyről az önkormányzat a felújítási költségek egyharmadát finanszírozza.
– A panelfelújításra – szakszerűen fogalmazva az iparosított technológiával készült lakóépületek energiatakarékos korszerűsítésének Széchenyi-tervi programjára – úgy lehet pályázni, hogy a lakóközösségek vállalják a teljes felújítási költség egyharmadát, amelyre hitelt vehetnek fel, a második harmadot az önkormányzat állja, a harmadikat pedig az állam – magyarázza a kaposvári városházán Bognár István, a panelpályázatok műszaki menedzsere. Miközben beavat a pályázatírás, illetve a pályázati procedúra rejtelmeibe, nem titkolt bosszúsággal említi, hogy jóval gyorsabban újulnának meg a kaposi panelek is, ha fürgébb lenne „odafönn” az ügyintézés. – A múlt év első negyedévében benyújtott pályázatokat csak decemberben bírálták el, s erre az évre még ki sem írták a pályázatokat. Feltehetően a kormányváltás okozta a késést, továbbá, hogy a panelhitelügyek a gazdasági tárcától a belügyihez kerültek. A lassú ügyintézés azért is gond, mert például a felújítást vállaló cég nem biztos, hogy 2003-ban is tartja azt az árajánlatot, amit 2002 elején tett. Márpedig ha az építőipari árak és egyéb költségek miatt nő a felújítási költség, akkor a többletet a lakóknak kell vállalniuk. Ha nem vállalják, akkor a kivitelező visszalép, és újat, olcsóbban dolgozót kell keresni – mondja a műszaki menedzser.
Kaposvárott 2200 lakás ügyeit intézi a város 18 lakásszövetkezete. Bogó József, a Lakásszövetkezetek Somogy Megyei Szövetségének elnöke egy apró irodából szervezi a „panelprogramot”. Amikor felkerestem, első kérdésem után rögvest kiigazított. – Habár röviden panelprogramként emlegetik az akciót, tudni kell, hogy a program a panelházakon kívül a távfűtéses középblokkos, alagútzsalus és betonváz-szerkezetes épületek utólagos energiatakarékos felújítását szolgálja. Azzal kezdjük az akció propagandáját, hogy meggyőzzük a távhőszolgáltatásba bekapcsolt házak lakóit: ne az utcát fűtsék. A legegyszerűbb, legkevésbé költséges a lapos tető szigetelése, ami négyszázalékos fűtésidíj-megtakarítást eredményez, a homlokzat szigetelése és a nyílászárók cseréje, tehát egy tetőtől talpig történő felújítás akár 40-50 százalékos hődíj-megtakarítással is járhat. Az ingatlanpiac is visszaigazolja a lakók befektetését: a felújított házak lakásaira általában 15-20 vevő jelentkezik – mondja Bogó József. A lakásszövetkezeti elnök szerint Kaposvár azért sikeres, mert az Önkormányzati Vagyongazdálkodási Rt. az elmúlt négy évben megvalósította a lépcsőházankénti hőmennyiségmérést. Kaposvárott alig van olyan távfűtéses ház, amelyben a lakók ne mért hődíjat fizetnének.
Arra, hogy miben különbözik a kaposvári panelfelújítási program a többi városétól, ugyancsak Bogó Józseftől kaptam választ. – Az a leglátványosabb hozadéka, hogy miközben lényegesen olcsóbb lesz a meleg, a homlokzatfelújítások és a nyílászárócserék eredményeként megváltozik a városkép. Kaposvárott a főépítész döntése alapján – más városoktól eltérően – a külső szigetelés után a házak falára nem kell ráfesteni a panelhézagot. Ez azért fontos, mert így már semmi sem emlékeztet arra, hogy a ház egykoron panel volt. Az is újdonság, hogy néhány házban a külső falsíkban a kilépőket és lodzsákat beüvegezik, s ezzel apró, ám igen hangulatos téli kertekkel gazdagodik a lakás.
Vajda István és felesége is a „mintaházként” emlegetett Honvéd utcai négyszintes plusz tetőteres épületben lakik. – A harmadik emelet egyik sarki lakásában élünk 1974 óta. A fűtésért és meleg vízért korábban havi tizenkétezer forintot fizettünk, most viszont hétezret. Nekünk 95 ezer forintba került a felújítás. Nem tudom, mennyit kérhetnénk érte, de nem is gondolkodunk rajta. Jól érezzük magunkat itt. Ez a ház nem eladó! Ezt üzenjük az ingatlanügynököknek.