Beszéljünk egy idegen nyelvet!

Tolmácsok és fordítók Kánaánja – röviden így jellemezhetnénk a majdan 21 (később pedig 23) hivatalos nyelvet használó uniós intézményeket. Az újonnan csatlakozó országok mindegyike ugyanis kivétel nélkül egy-egy új hivatalos nyelvet hoz az Európai Unióba, ez pedig nemcsak az EU nyelvi sokszínűségét gazdagítja majd, de nagy kihívások elé állítja a fordítói apparátust is.

Jelenleg az „európai háznak” tizenegy ajtaja, azaz hivatalos és munkanyelve, valamint negyven ablaka, vagyis regionális nyelve van. Az ajtók száma a bővítés után huszonháromra, az ablakoké pedig akár hatvanra is emelkedhet – nyilatkozta a napokban az Európai Bizottság illetékes csoportvezetője, Patrice Husson. Ahhoz azonban, hogy ez a ház kifogástalanul működjön, segítőkre, ha úgy tetszik, közvetítőkre van szükség. Az unió szabályai értelmében minden EU-polgárnak jogában áll saját anyanyelvén tájékozódni, nyilatkozni, ezenkívül a képviselők is anyanyelvükön emelkedhetnek szólásra az európai intézményekben, így a közeljövőben jelentősen felduzzad a jelenleg is kétezer főt számláló tolmács- és fordítói szolgálat. A 2004-ben csatlakozó tíz ország 860 fő felvételét teszi szükségessé, ami nyelvenként negyven-negyven tolmács és fordító alkalmazását jelenti. (Mindezek ellenére nem árt, ha egy képviselő az anyanyelvén kívül jól beszéli a három „fő nyelv”, tehát az angol, a francia vagy a német valamelyikét. Hiába lesz ugyanis hivatalos nyelv a litván, a bolgár vagy a magyar, nem valószínű, hogy a mindennapokban könnyen boldogulhat velük az ember.)
A tíz új nyelvvel egyébként a mostani 110-ről 420-ra nő a lehetséges fordítási kombinációk száma. A „bábeli zűrzavart” elkerülendő már több ízben felmerült, hogy használjanak úgynevezett közvetítő nyelvet: így például egy magyar képviselő felszólalását nem közvetlenül, hanem az angol, a francia vagy a német nyelv közbeiktatásával ültetnék át mondjuk észtre. Akadnak persze más elképzelések is: az egyszerű háromnyelvű modell értelmében a jövőben az angol, a német és a francia szolgálna hivatalos munkanyelv gyanánt, a dokumentumok is ezen a három nyelven készülnének, a tanácskozások pedig angolul zajlanának. Az egynyelvű modell ezzel szemben kizárólag az angolt tekintené az EU hivatalos és munkanyelvének.
Mindazonáltal nem valószínű, hogy a franciák vagy a németek egykönnyen belenyugodnának abba, ha Shakespeare nyelve venné át az egyeduralmat az Európai Unióban. Párizs és Berlin eddig is meglehetősen rossz szemmel nézte az angol fokozatos térhódítását. A tény azonban attól még tény marad: a régi és az új tagországokban a nyelvtanuló fiatalok túlnyomó többsége elsőként az angolt választja (ez az arány rendszerint kilencven százalék körül mozog), csak ez után következik a francia, majd a német. A csatlakozni vágyó országok közül az egyedüli kivételt Románia jelenti, ahol jelenleg is a francia nyelv viszi el a pálmát.
Az uniós intézményekben megnyilvánuló tendenciát erősíti az európai gyakorlat is: az EU hivatalos közvélemény-kutató intézete, az Eurobarometer legutóbbi felmérése ugyanis azt mutatta, hogy az uniós polgárok első idegen nyelvként az angolt sajátítják el (32 százalék), franciául pedig alig minden tizedik ember (9,5 százalék) beszél. A válaszadók többsége (71 százalék) egyébként úgy gondolta, hogy az Európai Unióban mindenkinek legalább egy idegen nyelvet beszélnie kellene, és a nagy többség abban is egyetértett, hogy ez a nyelv az angol legyen. Mindazonáltal a megkérdezettek 63 százaléka (a görögök és a finnek kilencven százaléka!) vélte úgy, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet kellene az anyanyelv védelmére összpontosítani.
***
Új nyelvvizsgarendszer
Ha valaki a csatlakozás után az uniós tagországok valamelyikében szeretne boldogulni, elegendő, ha nyelvtudását tudja bizonyítani. Mivel az EU-ban még nem vezették be a nyelvvizsgákra vonatkozó egységes szabályozást, a kiválasztott munkahely vagy iskola maga döntheti el, hogy kéri-e a nyelvvizsga-bizonyítványt vagy más módon méri fel a jelentkező tudását. A magyar nyelvvizsgaközpontok a közeljövőben kezdik átdolgozni vizsgarendszereiket. Az Európa Tanács ajánlásai értelmében a jövőben három osztályt és ezen belül osztályonként két kategóriát rögzítenek. Az A az alapszint, a kezdő nyelvtudás szintjeit jelenti, a középfokú nyelvismeret szintjeit a B osztályba sorolták, míg a C a mesterfokú nyelvtudással rendelkezőknek járna, és az anyanyelvi szintű nyelvtudással lenne egyenértékű. Az egyes szintek mérését az ajánlás készségekre bontja: így olvasásértésre, írás- és beszédkészségre, hallás utáni megértésre, illetve közvetítői készségre. (MN)