Búcsú Djindjicstől

Fájdalomtól megtört, ám gyászában is méltóságteljes tömeg kísérte szombaton utolsó útjára a meggyilkolt Zoran Djindjicset, aki hívei szemében a demokratikus Szerbia ígéretének letéteményese volt. Sokak szerint éppen ezért kellett meghalnia.

A kormányépület bejárata előtti tér a szerdai orgyilkosság óta emlékhellyé vált. A járdát, ahol a miniszterelnök testébe gyilkos golyók hatoltak, virágok borítják. A részvétnyilvánításra várakozók hosszú sorát az est leszálltával gyertyaerdő fénye világítja meg. Sokan viselik az egykori demokratikus ellenzék, a ma kormányon lévő DOS jelvényét. A 22 éves belgrádi bölcsészhallgató lány, Snezana édesapjával jött el. – A szüleimet és engem sokként ért Zoran Djindjics meggyilkolásának híre. Szörnyű, hogy ebben az országban ez is megtörténhetett. Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom, mi jöhet még ezután – mondja.
A szentmisét követően a helyhiány miatt kívül rekedők is bejutnak a felújítás alatt álló székesegyházba. A ravatalról már elvitték Djindjics koporsóját, a templombelsőt gyertyák ezrei világítják meg. A kies falak – a szerb templomokban nincsenek padsorok sem – még inkább felerősítik az üresség érzetét.
A tömeg már elindult, hogy utolsó útjára, a Novo Groblje temetőbe kísérje fiatalon elhunyt miniszterelnökét. Több százezer ember alkotja a méltóságteljes, végeláthatatlan menetet. Középen egy bajuszos férfi hatalmas fekete zászlót visz, mint kiderül, a DOS egy nisi aktivistája. – Több ezren érkeztünk Dél-Szerbiából – jelenti ki. – A mi városunk rengeteget szenvedett a NATO ellen vívott háború során. S mindezt miért? Szinte mindent elveszítettünk, s a Nyugat sem igazán segít minket Milosevics megbuktatása óta. Tudja, mit kapott városunk az Európai Uniótól? Hulladékgyűjtő konténereket, rajtuk a felirattal: az EU ajándéka – kesereg Djindjics feltétlen híve. A gyászmenetben haladva az ember óhatatlanul egy másik Szerbiára lesz figyelmes: a házfalakon sok helyütt a boszniai mészárost, Mladics tábornokot dicsőítő feliratok olvashatók, de Seselj is igen népszerű a graffitisek között. Mladicsot hősnek, míg Seseljt cárnak titulálják támogatóik. Az ő híveik most nincsenek itt – közülük néhánynak éppen Djindjics „jóvoltából” kellett Hágába mennie –, mégis, mintha a falfirkákon keresztül üzennének a tragikus körülmények között elhunyt miniszterelnököt gyászolóknak.
A Zoran Djindjics sírjával szemközti fákon madárfészkek készülnek. Belgrádba lassan-lassan beköszönt a tavasz. A Nyugat-barát reformer nem élt hiába, ezt a szombati gyászszertartáson részt vevő sok tízezer ember őszinte tisztelete és fájdalma igazolta. To ne umire, zsivis u nama, azaz nem haltál meg, számunkra tovább élsz – hirdette egy, a gyilkosság helyszínén elhelyezett felirat. Djindjics halálával ikonná vált Szerbiában: „Vecsna slava i hvala – nyugodj békében, és köszönjük”– hirdette számtalan búcsúlevél zárósora.