Uniós irányelvekben foglalt célok megvalósítására vannak kötelezve az európai uniós tagországok, ám lehetőségük van arra, hogy jogalkotásuk során saját nemzeti körülményeiket is figyelembe véve eltéréseket tegyenek – szögezte le lapunknak Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke, a Magyar Vadászkamara főtitkára. A vadászokat 2004-től érintő változásokat firtató kérdésünkre elmondta: a vadászati jog földtulajdonhoz kötött Magyarországon, a vad tulajdonjoga az államé, s a minimális vadászterület nagyságát háromezer hektárban állapították meg. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy az EU-csatlakozás után hazánkban mennyiben lesznek tarthatók ezek a feltételek, s nem inkább az uniós gyakorlat nyer teret. Nem igazán jó példa az osztrák, ahol már 150 hektáros területen is folyhat a vadásztatás, s a vadászok ujjukat szinte az elsütő- billentyűn tartva lesik a területükre betévedő vadakat. Közhelyszámba megy, hogy Magyarország vadászati nagyhatalom, s nem véletlen, hogy háromezer hektárban maximálták a minimális vadászterületet. Ugyanis ez még biztosítja a vad nyugalmát, szaporodását, az állománnyal való szakszerű gazdálkodás lehetőségét.
Ma még az is kérdéses, lesz-e realitása annak, hogy külföldi vadászok összeállnak s társaságot hoznak létre hazánkban. Pechtol János ezzel kapcsolatban aláhúzta: tekintettel arra, hogy a vadászat földtulajdonhoz kötött, s külföldi még jó néhány évig nem vehet földet Magyarországon, erre nem lát esélyt. Azt pedig, hogy magyarokkal közösen alakítsanak társaságot, a hazai vadászok érdekét szolgáló szabályozókkal lehet kezelni. A főtitkár szerint nem lehet kérdés, hogy elsősorban a magyar vadászok igényét kell kielégíteni, hiszen a terítékre kerülő trófeás nagyvadállomány 60-70 százalékát, az apróvad felét már ma is külföldiek ejtik el – ráadásul a legértékesebb trófeákat. Ezért a szakember szerint a módosításra váró törvénybe „fékeket” kell beépíteni. Igaz, a közösség törvényei tiltják a nemzeti hovatartozás szerinti diszkriminációt, ezért a vadászterületek bérbevételénél a saját állampolgárok preferálását más megoldásokkal szokták elősegíteni. Véleménye szerint ilyen lehet, ha a vadászterület bérlőjének az adott ország vadászvizsgáját kell letennie helyi nyelven. Meghatározott idejű, általában hároméves, az adott országban szerzett vadászati gyakorlattal kell rendelkeznie. Iismernie kell az adott állam joggyakorlatát, elsősorban a vadászati jogot, s a vadászterülettől meghatározott távolságon belül 50–100 kilométerre állandó lakhellyel kell rendelkeznie. Ma még az sem tisztázott, hogy például az osztrák vadászok vendégül hívhatják-e majd – minden külön engedély nélkül – magyar társaikat és viszont. Jelenleg ugyanis a vadászati törvény szabályozza e kérdést: a külföldi vendégvadásznak az illetékes megyei FM-hivatalban kell vadászati engedélyt kiváltania, vadászjegyet jelenleg nem kaphat.
Vannak olyan uniós szabályok, amelyek nemzetközi egyezmények betartását írják elő. Ilyen például a vonuló madarak vadászata. Ha ebben nem lesz határozott és meggyőző az érdekképviselet, akkor a magyar vadászok hátrányokat is szenvedhetnek a csatlakozásból. Iyen például a szalonka évszázados hagyománnyal bíró tavaszi vadászatának kérdése, amelyet az EU nem néz jó szemmel. Pechtol János aláhúzta, hogy a közel ötvenezer vadász maximum 20 százaléka él ezen szenvedélyének, s az általuk elejtett mennyiség még nem károsítja a populációt.
Pechtol János hangsúlyozta: a vadgazdálkodóknak az EU-tagsággal kapcsolatban komoly fejtörést okoz, hogy az évente idelátogató 20-25 ezer külföldi vadásznak meg kell-e majd fizetni 2004-től a trófea utáni 25 százalékos áfát, mely jelenleg exportáruként áfamentesen vihető ki az országból. Kérdés, kit fog terhelni a költség? Ha a bérvadászokat, akkor egy részük biztosan nem jön többet hazánkba vadászni, a társaságok pedig már nem tudnak további bevételkiesést elviselni. A főtitkár pozitívumként ismertette, hogy az Európai Unióban rendkívül szigorú állat-egészségügyi rendszabályok vannak érvényben. Ezek egyértelműen szabályozzák a vadhús kezelését, szállítását, feldolgozását. Ehhez komoly beruházásokra lesz szükség Magyarországon, amit a vadgazdálkodók csak a kereskedőkkel és a feldolgozókkal közösen tudnak majd megoldani.
A szakember nyomatékosan aláhúzta, hogy továbbra sincsenek megelégedve az orvvadászat szankcionálásával. A vadban okozott kárért ugyanis a legtöbb esetben minimális büntetést szabnak ki a bíróságok, s a cselekményt általában szabálysértésként könyvelik el. Komolyabb szankcióra csak akkor kerül sor, ha az orvvadászat engedély nélküli fegyvertartással is párosul. Nyugat-Európában a hatóságok sokkal szigorúbban járnak el az orvvadászokkal szemben. Amennyiben bárkit tetten érnek a vad illegális elejtésén, akkor a vadorzáshoz használatos eszközöket lefoglalhatják, a távcsőtől a puskán át egészen a járműig. A vendéglátóhelyeket és szállodákat pedig folyamatosan ellenőrzik. Például friss vad csak a vadászati idény kezdetétől a végét követő néhány napig hozható forgalomba. Pechtol János úgy véli, szükség lenne a Btk. módosítására, önállóan kellene definiálni az orvvadászat tényét. A főtitkár úgy ítéli meg, hogy a kereskedelmi célú vadorzás megakadályozásának fontos eszköze lehet az élő és a lőtt vad kereskedelmének szigorú szabályozása, s az illegális vadászat megakadályozásában az uniós csatlakozás pozitívumként hathat. Hasonlóan pozitívumként értékelte, hogy az EU szigorúan tiltja a lábcsapdák és minden egyéb nem humánus vadelejtő eszköz használatát, valamint a barbár csapdákkal a közösségen kívül elejtett állatok EU-ba történő bevitelét is.
A vadgazdálkodók tavalyi eredményeiről szólva Pechtol János megjegyezte: az elmúlt szezonban kevesebb vendégvadász érkezett nagyvadas és apróvadas vadászatra egyaránt. Utóbbiban csökkenés a 2001-es madárbotrány óta figyelhető meg. Mint mondta, az olaszok vélhetően megsértődtek az egyes esetekben jogtalan támadások miatt. Az olaszok nem vettek élő nyulat, így a korábbi exportmennyiség felét sem sikerült értékesíteni. További gondot okozott a nyugat-európai piacokra szánt vadhúsok értékesítésében, hogy a kontinenst elárasztották olcsó új-zélandi szarvashússal, mely legeltetéses nomád életmóddal, minimális ráfordítással előállítható, így még szállítási költséggel is olcsóbb, mint a magyar vad. A legfőbb nehézséget a hosszú és kemény tél jelentette. Nem volt elegendő tárolt takarmány, a pótlást csak magas napi áron lehetett beszerezni. Minden erőfeszítés ellenére az éhezés és a hideg szedte áldozatait. Az eddigi felmérés szerint az Alföldön a őzek 10-15, a nyulak 20-25 százaléka hullott el legyengülés vagy kihűlés következtében. Ezért a vadgazdálkodók az elszenvedett károk miatt engedményeket s állami támogatást remélnek az agrártárcától, mivel a vad az állam tulajdona.
*
Ma dönt a parlament a vadászokat érintő kérdésről, a kötelező kamarai tagság megszüntetéséről. Ha a tervezetet elfogadják, akkor a sportvadászok számára a vadászkamarai tagság a jövőben nem lesz kötelező, míg hivatásos vadász csak az lehet, aki kamarai tag. A vadászkamara felmérése szerint a hobbiból vadászók 90-95 százaléka továbbra is kamarai tag akar maradni.
görögország
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
