Csillagháború a földön?

Az amerikai hadsereg minden szempontból az irakiak előtt jár – mondta lapunk kérdésére Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő. Hozzátette: az Egyesült Államok több, újdonságnak nevezhető katonai találmányt is felhasználhat a támadás során, Irak csak a katonák számában közelíti meg a tengerentúliakat.

Spöttle elmondta: fejlődött a lézervezérlésű bombák irányítása. Szerinte a legújabb fejlesztéseknek köszönhetően az új bombák számára a szárazföldi csapatok akár mozgó egységeket, például páncélosokat is célpontként tudnak kijelölni. A művelet során a felderítőegységek hordozható számítógépet és helyzetmeghatározó rendszert (GPS) használnak, s az információkat műhold segítségével kapják meg a támadó repülőgépek.
A tervek szerint, amelyekről a szakértő beszámolt, az első 48 órában az amerikaiak mintegy háromezer bombát és rakétát dobnak le az országra. Ez a szám Spöttle szerint a Tomahawk és a Mars típusú rakétákat, valamint a nem precíziós irányítású bombákat tartalmazza. Elmondta, az a száznegyvenezer amerikai és brit katona, aki Kuvaitban vár a parancsra, csak a légitámadások után indul bevetésre. A katonák rendelkeznek a világ legmodernebb haditechnikájával, repülőgépekkel, anyahajókkal, páncélosokkal és tengeralattjárókkal, szemben az irakiakkal, akik főleg a nagyszámú sorozott katonával tudnak ellenállni, ám teljesen esélytelenek, vélte a szakértő. Hozzátette, nyugati vélemények szerint mintegy 350 ezer katonát tudnak csatasorba állítani Irakban, közülük csak nyolcvanezren tartoznak az elitalakulatnak számító Köztársasági Gárdához. Egy washingtoni kutatóintézet számításaira hivatkozva Spöttle elmondta: körülbelül 850 olyan föld-levegő rakétát is hadrendbe állított Irak, amelyek viszonylag új fejlesztésűek, s minden bizonnyal Oroszországból származnak – szemben a régimódi, MiG–27-es repülőgépeikkel, amelyek csak csekély védelmet jelentenek az országnak.
Több különbséget is felvázolt az iraki és az amerikai elit katonák felszerelése között. Elmondta, a Köztársasági Gárda kilenc milliméteres kézi lőfegyverekkel és Kalasnyikovokkal van felszerelve, az amerikaiak viszont M16A1 rendszerű, legmodernebb gépkarabélyokat használnak, amelyeken rakétavető, lézeres célzóberendezés, valamint a lézersugár eltérítésére szolgáló eszköz is rendszeresítve van. A célzórendszer akár éjjel is lát, ám a szakértő komoly problémának nevezte az arrafelé gyakori homokviharokat. Szerinte ez lehetetlenné teszi a repülést, az ejtőernyősök bevetéséről le kell mondani, s a homok tönkreteheti a földi gépjárművek motorjait is. Ugyanakkor hozzátette, a tervezett szőnyegbombázást nem befolyásolja a homokvihar, mivel a bombázók akár sztratoszféra-magasságból is végre tudják hajtani a feladatukat – a vihar miatt pedig legfeljebb egy-két napot csúszik a háború kezdete.