Bush elnök mélyen vallásos. Minden héten részt vesz egyháza, az Egyesült Metodista Egyház úrvacsoráján, bibliaórákra jár, de egyedül is rendszeresen forgatja a szent könyvet. Beszédeit egyre-másra bibliai idézetekkel tűzdeli tele, Isten segítségét kéri törekvéseihez. Az amerikai nép számára mindez rendkívül szimpatikus: In God we trust! – Istenben bízunk! – olvasható az amerikai pénzeken. A vallási szempontból még mindig puritán Amerikát ugyanakkor könnyen meg lehet győzni a háború szükségességéről, ha az elnök öszszeköti a vallást és a terrorizmus elítélését. „És a fény felragyog a sötétség közepette – a sötétség pedig nem győzhet!” – mondta Bush a szeptember 11-i események első évfordulóján Amerika terrorizmus elleni harcát Krisztus eljöveteléhez hasonlítva. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat rendszeresen mond, és nem állítható, hogy nem hisz bennük.
A fő gond azonban az, hogy Bushnak nemcsak gondolkodásmódja, de életútja is tipikus amerikai történet. A fiatal, tehetős, de kevéssé tehetséges politikuspalánta sokat tett azért, hogy alkoholmámorban érje a halál egy hűvös reggelen, mindenki által elfeledve, a család fekete bárányaként. Még fiatal emberként engedett az ital csábításának, s az évek során masszív alkoholista lett. 1977-ben feleségül vette szerelmét, Laurát, s dolgozni kezdett. Texas-szerte híressé vált vén tengeri medvéket megszégyenítő „teljesítményéről”, ha az ivásról volt szó. Felesége sokáig tűrte férje kicsapongásait, ám látszott, házasságuk nem fogja kibírni a családfő állandó duhajkodásait. 1982-ben megszülettek Bush ikerlányai, ám az alkohollal nem tudott szakítani. 1985-ben aztán a későbbi elnök rájött, le kell tennie a poharat.
A „séta”, ahogy Bush saját vallási ébredését és megtisztulását nevezi, a jelenlegi kereskedelmi miniszter, az elnök földije és legjobb barátja, Don Evans segítségével kezdődött. Evans a Tom Brown olajtársaság munkatársa volt, amely nem számított nyugalmas pozíciónak, főleg az 1984-es amerikai olajválság idején. A pénzügyi szakembernek ráadásul fogyatékos kislánya született, így rendkívül komoly magánéleti gondokkal is meg kellett küzdenie. Evans így lelke megerősítése érdekében elment egy Biblia-olvasó körbe, ahová később bevezette a jelenlegi elnököt is. A megtisztulás során a Biblia átsegítette a két barátot a válságos időkön, s negyvenedik születésnapján, 1986-ban az ifjabb Bush letette a poharat.
Papok, lelkészek és pszichológusok tudnak a legtöbbet mondani arról, mi az a titok, amely a megrögzött ateistát is Isten közelébe fordítja, képes lemondatni akár a legkeményebb kábítószerekről is. Heinrich Bolleter püspök, az Egyesült Metodista Egyház közép- és dél-európai tagozatának a feje megvilágította Bush lehetséges motivációit. Bush szerinte hasonlatos azokhoz, akik egy pillanat alatt búcsút intenek káros szenvedélyüknek, és a szívükben tátongó űrt Jézus tölti ki. Ezek az emberek általában „túlreagálják” a helyzetet, természetellenesen lelkesek, mindent megtesznek, hogy elrontott életüket helyre tudják hozni, mondta a püspök. Szerinte Bush máig nem tudta kiheverni hatalmas hibáját, az alkoholizmust, s ezért folyamatosan bizonyítani akarja magának és a világnak, hogy felhagyott a szokással. Elmondta, ezeknek az embereknek sok időre van szükségük, hogy „fel tudjanak nőni” a valláshoz, Krisztus követéséhez, Bush pedig talán nem képes erre. A püspök furcsának nevezte azt a helyzetet, hogy az amerikai elnök minden napját a Biblia tanulmányozásával és imával kezdi, később pedig kemény hangon bírálja az iraki rendszert, hangoztatva a háború szükségességét. Úgy vélte, egy keresztény ember ilyen kijelentéseket nem tehet, Krisztus tanításai nem ilyen utat jelölnek ki. Megemlítette, az elnök texasi kormányzó korában tehetett volna a halálraítéltek megmentéséért, mint ahogy egyháza ezt szorgalmazta is. Bush azonban egyetlen alkalommal sem élt jogkörével, Texas állam pedig a legtöbb kivégzés kétes dicsőségével büszkélkedhetett az országban. Bush elnök egy korábbi megnyilatkozásában azt mondta, az iraki helyzet „súlyos teherként nehezedik vállára”, s tudja, sokan úgy érzik, a háború igazságtalan. Ugyanakkor hangsúlyozta, Amerikának látnia kell Szaddám Huszein személyében a gonosz támadását. „Az országnak nem volt más választása, mint ellenállni ennek az erőnek, ha szükséges, akár háborúval is.” Busht azonban nem sérti a várhatóan súlyos emberveszteség: „Ha bárkinek tiszta lehet a lelkiismerete, nekem az” – mondta a háborúról. Ezzel kapcsolatban Charles Strobel, aki részt vett az eseményen, amelyen az elnök kifejtette vallási alapon álló háborúértelmezését, gúnyosan megjegyezte, nem tudja elképzelni, hogy Jézus a lelkes tömegnek bejelenti a háborút, úgy, ahogy az elnök tette.
Bush azonban láthatólag nincs teljesen tisztában azzal, mit is kellene tennie a mostani helyzetben. Ez vagy a híresen háborúpárti tanácsadói – Condoleezza Rice vagy Donald Rumsfeld – hatása, vagy az elnök saját döntése. Bolleter püspök mindenesetre szomorúan elmondta, egyháza minden követ megmozgatott, hogy nagy hatalmú, ám megkérdőjelezhető erkölcsiségű tagja térjen le a megkezdett és katasztrófával fenyegető útról. Az Egyesült Metodista Egyház vezetősége ezért levelet írt az amerikai elnöknek, kérve a háborús veszély elhárítását, más utak keresését a konfliktusban. Bush elnök azonban nem válaszolt a decemberi felhívásra. Azóta a metodisták nem tudnak kapcsolatba kerülni vele, sőt, régi jó barátja, a texasi Dallas város püspöke sem szívesen látott vendég a Fehér Házban – gyakorlatilag minden metodista ki van tiltva az elnök környezetéből. Bolleter püspök elmondta, egyházuk nem tud többet tenni a háború ellen, mint kérni az elnököt. Mint kifejtette, náluk nincsenek szankciók, kiközösítés vagy dorgálás – a kérésre azonban Bush nem hallgat. A püspök közölte, egyházuk vezetői részt fognak venni egy vallási konferencián, amelyen az Egyesült Államok legnagyobb felekezetei próbálnak tenni a békéért.
Előre meg lehet azonban mondani, nem a pápa hívó szava, a metodista püspök aggodalma vagy a New York-i főrabbi fogja lebeszélni Busht a rossz útról. A legvalószínűbb, hogy kitör a háború, és az amerikai elnök minden reggel Krisztushoz fohászkodva könyörög csapatai győzelméért. Ugyanakkor nem veszi észre, egyre jobban eltávolodik mind a saját erkölcsi normáitól, mind azon egyház elveitől, amely viszszaadta neki az életét.
origo.hu
A Patrióta kiderítette, mit gondolnak a magyar nők Magyar Péterről - videó
