George W. Bush sétája az ismeretlenbe

George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke minden reggel kora hajnalban felkel. A Fehér Házon kívül a leghangosabb zajt a járőröző F–16-osok keltik. A világ egyetlen szuperhatalmának vezetője azonban nem a napi ügyekkel foglalkozik. Csendes magányában kinyitja a Bibliát, s belemélyed az evangélium tanulmányozásába. Aztán munkába kezd, s Irak megtámadásának tervén dolgozik.

2003. 03. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bush elnök mélyen vallásos. Minden héten részt vesz egyháza, az Egyesült Metodista Egyház úrvacsoráján, bibliaórákra jár, de egyedül is rendszeresen forgatja a szent könyvet. Beszédeit egyre-másra bibliai idézetekkel tűzdeli tele, Isten segítségét kéri törekvéseihez. Az amerikai nép számára mindez rendkívül szimpatikus: In God we trust! – Istenben bízunk! – olvasható az amerikai pénzeken. A vallási szempontból még mindig puritán Amerikát ugyanakkor könnyen meg lehet győzni a háború szükségességéről, ha az elnök öszszeköti a vallást és a terrorizmus elítélését. „És a fény felragyog a sötétség közepette – a sötétség pedig nem győzhet!” – mondta Bush a szeptember 11-i események első évfordulóján Amerika terrorizmus elleni harcát Krisztus eljöveteléhez hasonlítva. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat rendszeresen mond, és nem állítható, hogy nem hisz bennük.
A fő gond azonban az, hogy Bushnak nemcsak gondolkodásmódja, de életútja is tipikus amerikai történet. A fiatal, tehetős, de kevéssé tehetséges politikuspalánta sokat tett azért, hogy alkoholmámorban érje a halál egy hűvös reggelen, mindenki által elfeledve, a család fekete bárányaként. Még fiatal emberként engedett az ital csábításának, s az évek során masszív alkoholista lett. 1977-ben feleségül vette szerelmét, Laurát, s dolgozni kezdett. Texas-szerte híressé vált vén tengeri medvéket megszégyenítő „teljesítményéről”, ha az ivásról volt szó. Felesége sokáig tűrte férje kicsapongásait, ám látszott, házasságuk nem fogja kibírni a családfő állandó duhajkodásait. 1982-ben megszülettek Bush ikerlányai, ám az alkohollal nem tudott szakítani. 1985-ben aztán a későbbi elnök rájött, le kell tennie a poharat.
A „séta”, ahogy Bush saját vallási ébredését és megtisztulását nevezi, a jelenlegi kereskedelmi miniszter, az elnök földije és legjobb barátja, Don Evans segítségével kezdődött. Evans a Tom Brown olajtársaság munkatársa volt, amely nem számított nyugalmas pozíciónak, főleg az 1984-es amerikai olajválság idején. A pénzügyi szakembernek ráadásul fogyatékos kislánya született, így rendkívül komoly magánéleti gondokkal is meg kellett küzdenie. Evans így lelke megerősítése érdekében elment egy Biblia-olvasó körbe, ahová később bevezette a jelenlegi elnököt is. A megtisztulás során a Biblia átsegítette a két barátot a válságos időkön, s negyvenedik születésnapján, 1986-ban az ifjabb Bush letette a poharat.
Papok, lelkészek és pszichológusok tudnak a legtöbbet mondani arról, mi az a titok, amely a megrögzött ateistát is Isten közelébe fordítja, képes lemondatni akár a legkeményebb kábítószerekről is. Heinrich Bolleter püspök, az Egyesült Metodista Egyház közép- és dél-európai tagozatának a feje megvilágította Bush lehetséges motivációit. Bush szerinte hasonlatos azokhoz, akik egy pillanat alatt búcsút intenek káros szenvedélyüknek, és a szívükben tátongó űrt Jézus tölti ki. Ezek az emberek általában „túlreagálják” a helyzetet, természetellenesen lelkesek, mindent megtesznek, hogy elrontott életüket helyre tudják hozni, mondta a püspök. Szerinte Bush máig nem tudta kiheverni hatalmas hibáját, az alkoholizmust, s ezért folyamatosan bizonyítani akarja magának és a világnak, hogy felhagyott a szokással. Elmondta, ezeknek az embereknek sok időre van szükségük, hogy „fel tudjanak nőni” a valláshoz, Krisztus követéséhez, Bush pedig talán nem képes erre. A püspök furcsának nevezte azt a helyzetet, hogy az amerikai elnök minden napját a Biblia tanulmányozásával és imával kezdi, később pedig kemény hangon bírálja az iraki rendszert, hangoztatva a háború szükségességét. Úgy vélte, egy keresztény ember ilyen kijelentéseket nem tehet, Krisztus tanításai nem ilyen utat jelölnek ki. Megemlítette, az elnök texasi kormányzó korában tehetett volna a halálraítéltek megmentéséért, mint ahogy egyháza ezt szorgalmazta is. Bush azonban egyetlen alkalommal sem élt jogkörével, Texas állam pedig a legtöbb kivégzés kétes dicsőségével büszkélkedhetett az országban. Bush elnök egy korábbi megnyilatkozásában azt mondta, az iraki helyzet „súlyos teherként nehezedik vállára”, s tudja, sokan úgy érzik, a háború igazságtalan. Ugyanakkor hangsúlyozta, Amerikának látnia kell Szaddám Huszein személyében a gonosz támadását. „Az országnak nem volt más választása, mint ellenállni ennek az erőnek, ha szükséges, akár háborúval is.” Busht azonban nem sérti a várhatóan súlyos emberveszteség: „Ha bárkinek tiszta lehet a lelkiismerete, nekem az” – mondta a háborúról. Ezzel kapcsolatban Charles Strobel, aki részt vett az eseményen, amelyen az elnök kifejtette vallási alapon álló háborúértelmezését, gúnyosan megjegyezte, nem tudja elképzelni, hogy Jézus a lelkes tömegnek bejelenti a háborút, úgy, ahogy az elnök tette.
Bush azonban láthatólag nincs teljesen tisztában azzal, mit is kellene tennie a mostani helyzetben. Ez vagy a híresen háborúpárti tanácsadói – Condoleezza Rice vagy Donald Rumsfeld – hatása, vagy az elnök saját döntése. Bolleter püspök mindenesetre szomorúan elmondta, egyháza minden követ megmozgatott, hogy nagy hatalmú, ám megkérdőjelezhető erkölcsiségű tagja térjen le a megkezdett és katasztrófával fenyegető útról. Az Egyesült Metodista Egyház vezetősége ezért levelet írt az amerikai elnöknek, kérve a háborús veszély elhárítását, más utak keresését a konfliktusban. Bush elnök azonban nem válaszolt a decemberi felhívásra. Azóta a metodisták nem tudnak kapcsolatba kerülni vele, sőt, régi jó barátja, a texasi Dallas város püspöke sem szívesen látott vendég a Fehér Házban – gyakorlatilag minden metodista ki van tiltva az elnök környezetéből. Bolleter püspök elmondta, egyházuk nem tud többet tenni a háború ellen, mint kérni az elnököt. Mint kifejtette, náluk nincsenek szankciók, kiközösítés vagy dorgálás – a kérésre azonban Bush nem hallgat. A püspök közölte, egyházuk vezetői részt fognak venni egy vallási konferencián, amelyen az Egyesült Államok legnagyobb felekezetei próbálnak tenni a békéért.
Előre meg lehet azonban mondani, nem a pápa hívó szava, a metodista püspök aggodalma vagy a New York-i főrabbi fogja lebeszélni Busht a rossz útról. A legvalószínűbb, hogy kitör a háború, és az amerikai elnök minden reggel Krisztushoz fohászkodva könyörög csapatai győzelméért. Ugyanakkor nem veszi észre, egyre jobban eltávolodik mind a saját erkölcsi normáitól, mind azon egyház elveitől, amely viszszaadta neki az életét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.