Honvédmenhely a Soroksári úton

Fáy Zoltán
2003. 03. 14. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, / Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. / Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban, / Korántsem gyanítva, milyen igazam van: / Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen, / Adjatok egy szűk sírt hazám szent földjében.”
Írta szívszorongató Koldus-ének című versében Arany János 1850-ben. A szabadságharc hősei azonban nem csak az abszolutizmus korában tengették egyik napról a másikra könyöradományból az életüket, később sem sikerült megnyugtató módon rendezni a sorsukat.
A magyar történelemben a forradalmak és szabadságharcok után sohasem volt lehetőség arra, hogy azok, akik életüket tették kockára, méltó megbecsülést kapjanak. Valamilyen suta megoldás azonban mindig született, hogy a nemzet hősei közül legalább néhányan ne kerüljenek az utcára. Az 1848–49-es invalidusok számára például a Soroksári úton építtettek menhelyet a „nemzet egyesei”, ahogyan az intézmény felirata tudósította az arra járókat. A megyék közül több is támogatta az építkezést, de „a nemzet egyesei” felirat azt is jelentette, hogy a teljes összeg előteremtése nem az Országgyűlés jóvoltából történt.
A város vélhetőleg legolcsóbb, ipari negyedében helyezték el a honvédmenhelyet, füstölgő gyárkémények mellett, de az üzemek kényelmetlenségeit feledtetni tudta a tekintélyes külsejű ház körül elterülő kétholdas park. Ezt a kis földterületet érintetlenül hagyta a mohón terjeszkedő ipar. A szabadságharc hősei itt sétálgatva töltötték napjaik nagy részét. „Napi dolgaikról közönyösen beszélgetnek, de nyomban kigyúl szemeikben a régi láng, amint a negyvennyolcadiki események jönnek szóba” – írta a „honvéd menedékház” lakóiról Kovács Dénes 1893-ban.
A menhely szobái tágasak voltak, de csak a törzstiszteknek járt külön helyiség, a többiek két–hat ágyas lakosztályokba kényszerültek. Legnagyobb természetesen a parancsnok lakása volt, szép kilátással a soroksári Duna-ágra. Száz emberről lehetett ilyen módon gondoskodni. Az ebédlő külön épületben volt, egy hatalmas teremben egyszerre költötte el ebédjét mind a száz veterán. Nemcsak szállást, hanem teljes ellátást is kaptak az itt élők, és ha kedvük volt hozzá, részt vehettek a park és a hozzá kapcsolódó veteményes gondozásában.
Az intézmény ötlete Vidacs János negyvennyolcas főhadnagytól, országgyűlési képviselőtől származott, és a gyűjtést a Pesti Honvéd Segélyező Egylet végezte. Kossuth Lajos hajdani katonáinak 1000 forintot küldött a száműzetésből. A teljes építési költség 86 000 forint volt; és a honvéd menhely 1872-ben készült el.
A fenntartás is jelentős összegbe, évente 35 000 forintba került, ezt azonban a költségvetés évről évre megszavazott negyvennyolcas segélyezési alapjából, 200 000 forintból fedezték.
A veteránok napirendje katonás volt, kapuzárás után csak külön engedéllyel maradhattak a városban. Aki tudott, munkát vállalt. A Nemzeti Múzeum őrei például hosszú időn keresztül a veteránok közül kerültek ki. A szabadságharc aggjai minden jelentősebb fővárosi ünnepélyen megjelentek, hosszú ideig szinte hozzátartoztak a hazafias megemlékezéshez zsinóros egyenruhájukban, ősz Kossuth-szakállukat lengetve. Az utolsó veteránok a húszas évek elején haltak ki.
***
Kosztolányi Dezső:
Az ősz honvédek

A régiségtárt őrizik még
megtörve, búsan, kedvtelen,
mindannyi egy leomló, csonka oszlop,
melyről a csillogó zománc lefoszlott,
egy mindég új s szent régiség,
egy sor világtörténelem.

És ősz szakállukból figyelnek
az ifjú népre mindenütt,
az égre hitlenül könnyezve néznek
s roskadva dőlnek le az agg vitézek,
zokogva, átkozódva és
rázván öreg, fáradt fejük…

(1906)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.