Jövő nélkül az ENSZ

Néhány hétre Guinea, Angola és Kamerun lettek az afrikai kontinens legfontosabb országai. Ezek az államok ugyanis ideiglenesen tagjai az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s az ő szavazatukra égető szüksége van most mind Amerikának, mind a vele szemben álló háborúellenes koalíciónak. Szavazatuk azonban nem fogja megállítani az amerikai hadigépezetet, s várhatóan az ENSZ sem fogja túlélni a háborút.

Kétezeregyben még az ENSZ és Kofi Annan főtitkár kapták meg a Béke Nobel-díjat. Elemzők már akkor úgy vélték, a bürokratikus szervezet inkább politikai okokból kapta meg az elismerést, ám azt nem sokan gondolták, hogy talán ez lesz az utolsó nagy esemény, amelyben a világszervezet tevékenyen részt vesz. Az ENSZ ugyanis egy ideje inkább statiszta, mint irányító a világpolitika színpadán.
A régi vád beigazolódott, miszerint az ENSZ a II. világháború utáni hatalmi helyzet máig élő, idejétmúlt leképezése. A náci Németország elleni győztes koalíció tagjai felosztották maguk között a hatalmat, Kína is kapott egy helyet a BT-ben, igaz, azt 1972-ig Tajvan birtokolta. A két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió azonban nem tudott megegyezni semmiben, hiszen éppenséggel „háborúban” álltak egymással. A modern korban azonban megváltozott a helyzet. Nincs Szovjetunió, Kína megerősödött, Franciaország és Nagy-Britannia pedig már nem számítanak olyan nagyhatalomnak, mint ötven évvel ezelőtt. A világszervezet reformját leginkább szorgalmazó Egyesült Államok érvei mögül azonban kikandikál a puskacső, s egyértelmű, az ő terveik alapján felálló új ENSZ nem a megváltozott világrendhez alkalmazkodna, hanem az amerikai hegemóniát erősítené. Franciaország ugyanis már nem Amerika legjobb szövetségese, s Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő egyenesen megkérdőjelezte Párizs státusának jogosságát, ha India – hazájának ősi barátja – nem lehet ott a döntéshozók között. Ugyancsak az állandó tagság felé kacsingathat az amerikaiak szerint Japán is, amely főleg annak fényében lehetne pártatlan döntéshozó, hogy a világháború óta 46 ezer amerikai katona állomásozik a területén.
Charles Krauthammer, az ismert publicista a múlt pénteki Washington Postban egyenesen azt írta, az Irak elleni háború végeztével azonnal fel kell venni Indiát és Japánt az ENSZ BT állandó tagjai közé, s „hozzá kell fogni egy új szövetség megalapozásához – az elavult hidegháborús szövetségek felváltására. Ennek magja az Amerika körül alakuló koalíció lehet. Nincs szükség a NATO felszámolására, az majd az ENSZ-hez hasonlóan egyszerűen elsorvad saját jelentéktelenségétől.” Nyilvánvaló, hogy az ENSZ-nek ilyen Amerika mellett nincs jövője. El kell dönteni, maradjon-e az anakronisztikus világszervezet, vagy új, modern, teljes egészében Washington irányítása alatt álló népszövetség bontsa ki zászlaját. Irak után talán majd bölcsebb lesz a világ.