Magyar Nemzet: Az MTA és az ELTE kommunikációelméleti kutatócsoportjában Terestyéni Tamás vezetésével 1995-ben készült felmérés szerint Magyarországon a 14 éven felüliek 11,9 százaléka – saját bevallása szerint – egy idegen nyelven „elboldogul”. A két nyelvet tudók aránya 3,6 százalék, a három vagy még több nyelvet beszélőké 0,8 százalék. A 18 éven felüliekre vetítve ugyanezek az arányok 11,2, 3,3 és 0,8 százalék, amire nemigen lehetünk büszkék. Van-e azóta javulás?
Terestyéni Tamás: Kutatócsoportunknak azóta nem volt anyagi lehetősége arra, hogy újabb felmérést végezzen. Más kutatóhelyeken, főként a népességvizsgáló piaci cégeknél azonban rendszeresen feltesznek idegennyelv-tudásra vonatkozó kérdéseket, de erről rendkívül nehéz pontos képet kapni. A válaszok igencsak eltérhetnek a valóságos helyzettől. Az önértékelés bizonytalanságait korrigálandó az 1995-ös felmérésben feltettünk egy sor szűrőkérdést. Megkérdeztük, milyen forrásból származik az illető tudása; használja-e ezt a tudást, ha igen, miképpen; hogyan értékeli saját ismereteit ötfokozatú skálán mérve. A szűrőkérdések hatására a megkérdezettek fele azonnal visszatáncolt attól, hogy nyelvtudónak lehessen minősíteni.
Medgyes Péter: 1995 óta nyilvánvalóan javult a helyzet. Ahogy közelít Magyarország az Európai Unióhoz, úgy növekszik az idegennyelv-ismeret.
Magyar Nemzet: Nyilvánvalóan javult?
Medgyes Péter: Az uniós fölkészítés egyik alapelve, hogy azok, akik Brüsszelben képviselik Magyarországot, jól tudjanak idegen nyelveket. Itt a minisztériumban már most több fiatal dolgozik megbízási szerződéssel két diploma és három idegen nyelv alapos ismeretének birtokában. De való igaz: az én nemzedékemhez tartozók többségének gyengébb a nyelvtudása.
Magyar Nemzet: Pedig az ön nemzedéke már tanulhatott idegen nyelveket. Voltak tagozatos osztályok, és voltak egészen kiváló nyelvtanárok.
Terestyéni Tamás: A mi adataink és egyéb felmérések is azt jelzik, hogy a fiatal nemzedék ma sokkal jobban beszél idegen nyelveket, mint a hetvenes–nyolcvanas években. Magyarország nyitottabbá vált 1989 után, és ez az embereket is arra indította, hogy felkészüljenek a külföldiekkel való rendszeresebb érintkezésre, és a munkahelyek többsége is megköveteli az idegennyelv-ismeretet.
Medgyes Péter: A hazai akadémiai kutatók, nagydoktorok nyelvtudását vizsgáltam nemrég. Ebből is az derült ki, hogy a fiatal tudósgeneráció sokkal jobban tud idegen nyelveket, mint az ötvenévesek. Egy másik felmérés szerint a felsőoktatásba felvett hallgatók 26 százalékának van közép- és további tíz százalékának felsőfokú állami nyelvvizsgája. Az érettségizett korú népesség egyharmadát veszik fel egyetemre, főiskolára, ha tehát ezt a 36 százalékot kivetítjük az egész magyar lakosságra, az eredmény ugyanaz, mint a kilencvenes évek közepén végzett felmérésé. Nem valami fényes, de legalább az idegennyelv-tudás presztízse megnőtt. Erre mutat az is, hogy a középiskolások összes különórájának 72 százaléka nyelvóra. A család változóban című KSH-kiadványból viszont azt is megtudjuk, hogy a kedvező társadalmi helyzetű gyerekeknek nyolcszor annyi lehetőségük van rá, hogy kiemelt osztályokban tanuljanak vagy külön nyelvtanárhoz járjanak.
Szépe György: Az biztos, hogy az utóbbi tizenöt évben többen tanultak nyelvet, mint korábban, de más elosztásban. Az orosz szinte nullára csökkent – 0,12 százalék tanul a középiskolában –, emelkedett viszont az angolul, a németül és a franciául tanulók száma, de az aránytalanság is növekedett az angolul tanulók javára a többiekkel szemben. A jobb iskolákban többen tanulnak több nyelvet, a jó tanároknál magasabb színvonalon is, de az egésznek még iskolás jellege van. A nyelvvizsgát hiába reformálták meg, az változatlanul tantárgyszerű nyelvtudást jelez vissza, olyan, akár a matematika, ahelyett hogy az életben fölhasználható kommunikációs készséget javítaná. A szülő azért akarja, hogy az érettségin sikerrel jusson túl a gyerek, mert akkor kerül be a felsőoktatásba. Ha többen jutnak be, ez a nyomás csökken. Az érettségi nemeslevél jellege megszűnik, és hosszú távon megszűnik a nyelvvizsga is, mert az Európai Unió országainak többségében nincs. Rövid távon azonban nem tudunk jobb ösztönzőt.
Magyar Nemzet: Idegen nyelvekről beszélünk, de vajon jogosan használjuk-e a többes számot?
Darabos Zsuzsa: A fiatal nemzedék főleg az angolt ismeri. 1989 előtt a nyelvtudást iskolai keretek között mérték fel. Utána jött a nagy nyitás, és azóta az oktatásban is minden hétre jut új ötlet, de ezek nem állnak össze szerves egésszé. Másrészt az a képlet rögzült, hogy angol = idegennyelv-tudás, idegennyelv-tudás = nyelvvizsga. Ennek az az eredménye, hogy teljesen megkavarodott az intézményes iskolai nyelvtanítás. A tanároktól azt várják, hogy nyelvvizsgás gyerekeket produkáljanak. Ők tehát arra törekszenek, hogy minél előbb legyen meg a diákjaik nyelvvizsgája, a diák pedig, ha megvan a nyelvvizsgapapírja, nem foglalkozik tovább a nyelvtanulással, így hamar el is veszíti a megszerzett tudást.
Magyar Nemzet: A szaktanárok épp ezt megakadályozandó harcolták ki, hogy a korábban megszerzett nyelvvizsga ne válthassa ki az idegen nyelvi érettségit. Amint sikerült, újra visszaállt a régi helyzet. Merre tartunk most?
Giay Edit: Az érettségit 2005-ig, az új rendszer bevezetéséig válthatja ki a nyelvvizsga. Mégpedig mindenféle akkreditált nyelvvizsga, nem csak a Rigó utcai. El kell fogadnunk az egynyelvű vizsgákat is, sőt míg korábban 80 százalékos szintet kellett elérniük a vizsgázóknak, ma elég a 60 százalékos is. A mi gimnáziumunkban sok gyerek könnyen levizsgázik az érettségi előtt két nyelvből. Most a palotaforradalom időszakát éljük, a szülői értekezleteken egy sor kérdésre nem tudtam válaszolni. Nekünk is megvan a minisztérium legfrissebb CD-je az új érettségivel kapcsolatos információkkal, mégsem tudok válaszolni például arra, hogy aki az első évben vizsgázik, annak a nyelvvizsgája is kiváltja-e még az érettségit. Vagy arra, hogy terjesszük-e ki az utolsó két évre is az első idegen nyelv tanítását és így tovább.
Magyar Nemzet: Mennyire vannak összhangban a magyarországi reformelképzelések az Európa Tanács modern nyelvek szekciójának keretében kidolgozott ajánlásokkal?
Darabos Zsuzsa: Ezek az ajánlások a Nyelvtanulás, nyelvtanítás és értékelés közös európai referenciakeretben című tanulmánykötetben olvashatók, és az egész életen át tartó (nyelv)tanulás programjába illeszkednek. Ehhez kapcsolódnak az Európai nyelvtanulási napló (portfólió) magyar változatai, amelyek bármely idegen nyelv tanulására használhatók, és áttekinthetővé, dokumentálhatóvá teszik az iskolában és az iskolán kívül megszerzett nyelvtudást és kulturális ismereteket. Az 1998–1999-es tanévtől az Oktatási Minisztérium támogatásával tíz iskola harminc francia és szlovák nyelvet tanuló csoportja vett részt a kísérletben Magyarországon. Hamar kiderült, hogy hasznos gyereknek, tanárnak és munkáltatónak egyaránt.
Magyar Nemzet: Az európai dokumentumokból a háromnyelvű polgár eszményképe rajzolódik ki. A minisztérium adatai szerint ma az általános iskolák alsó tagozatán a diákok fele tanul idegen nyelvet, 3,9 százaléka egy másodikat is. A szakiskolákban az egy tanulóra jutó nyelvek száma 0,47, a szakközépiskolákban 1,04, a gimnáziumokban 1,91. Messze vagyunk tehát a fenti eszménytől. Meghökkenést keltett, amikor Magyar Bálint azt nyilatkozta: egy nyelvet kell jól megtanulni a középiskolákban.
Medgyes Péter: Magyar Bálint korábban azt mondta, hogy a 9. és 10. osztályban az első idegen nyelvet kell kiemelt óraszámban tanulni, és csak akkor tanácsos elkezdeni a másodikat, ha az elsőből már megvan a legalább középfokú nyelvvizsga. Ezt a szakma nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel. De a miniszter azt is hangsúlyozza, hogy három prioritásunk közül az idegennyelv-oktatás az egyik. A legfrissebb elképzelés szerint a középiskolákban 2004-től úgynevezett nulladik évfolyamot indítunk, amely lehetővé teszi, hogy a 15–16 évesek órakeretük 40 százalékában, tehát heti 10–15 órában idegen nyelveket tanuljanak. Ez az idegennyelv-oktatás szempontjából óriási jelentőségű. A javaslatban az is benne van, hogy az összes évfolyamon legalább heti öt órát kell az első idegen nyelv oktatására fordítani. A középiskolai törvénymódosítás jelenlegi tervezetében ez a javaslat szerepel, most folyik róla a vita különböző fórumokon. Mi is elfogadjuk a háromnyelvű európai polgár eszményét, a statisztikáink azt mutatják, hogy 1989– 1990 óta jelentősen emelkedett nemcsak az angolul, hanem a németül, franciául tanuló gyerekek száma is. De míg az EU 15 országa közül nyolcban az angolt kötelezővé teszik, mi nem csak az angolt akartuk erősíteni.
Magyar Nemzet: Mégis efelé haladunk. A statisztikákból az is látszik, hogy egy ideig valóban nőtt a más nyelveket tanulók száma, de az utóbbi években ismét csökken, főleg alsó fokon.
Szépe György: A legjobb szakemberek kutatásai alapján az alkalmazott nyelvészek többsége úgy látja, hogy az idegennyelv-oktatásban két kulcskérdés van. Az egyik a tanárképzés és -továbbképzés, a másik az, hogy a most felnövekvő nemzedék életpálya-stratégiájában benne legyen, hogy legalább két vagy több idegen nyelvet kell megtanulni. Tehát nem az óraszám a legfontosabb, és hosszú távon nem is az érettségi vagy a nyelvvizsga. A tanárképzés színvonalának javítását, amihez sok pénz kell, a mindenkori kormánynak kell elérnie. A minisztériumnak kell segítenie a hátrányos helyzetűek tanulását is nyelvi táborokkal, diákcserékkel, ösztöndíjakkal. Ahhoz viszont, hogy a két vagy több idegen nyelv ismeretét példaértékű modellként tudjuk elfogadtatni, európai felvilágosító kampányra van szükség. Minden módon, a sajtó segítségével is tudatosítani kell, hogy egy idegen nyelv nem elég. Nem volna szabad megfeledkeznünk a szomszédos országok nyelvéről meg azokról a nyelvekről sem, a kínairól és a japánról, amelyek a legtöbb országban sokkal jobban vannak képviselve, mint nálunk.
Darabos Zsuzsa: Az általános iskolai modell valamikor az volt, hogy kötelező az orosz, és lehet egy második idegen nyelvet tanulni heti négy órában. Ebből a modellből mára gyakorlatilag egy nyelv lett, elsősorban az angol vagy a német, illetve néhány helyen a francia, az olasz, esetleg a spanyol. A két tannyelvű gimnáziumokkal együtt korábban bevezetett nulladik évfolyam a magyar közoktatás nagy vívmánya volt. Érdemes volna tanulmányozni, mennyire vált be ez a modell. Az biztos, hogy a két tannyelvű gimnáziumok nulladik évfolyamára sok olyan gyerek is beiratkozik, aki az általános iskolában hat évig tanult idegen nyelvet. Mit csinált ott annyi ideig, ha utána elölről kell kezdenie mindent? Én inkább a folyamatosságnak vagyok a híve. Kisgyermek korban, kiskamasz korban és kamaszkorban egyaránt fel kellene kínálni egy-egy újabb nyelv tanulásának a lehetőségét. Attól félek, azt hitetjük el az emberekkel, hogy majd a nulladik tanévben megtörténik a csoda, és ha sokat tanulja valaki azt az egy nyelvet, tudni is fogja.
Medgyes Péter: Az én elképzelésem szerint ezen a nulladik évfolyamon nyílna lehetőség arra, hogy korábban és intenzívebben lehessen elkezdeni a második idegen nyelvet.
Szépe György: Darabos kollegina ékesszólóan elmondta, ha Isten országában volnánk, ahol az életkori pszichológia határozza meg a gyerekek lehetőségeit, ez volna a megoldás, de nem ott vagyunk, hanem az intézményrendszer kalodájában, és még hosszú ideig ott is leszünk. Az idegennyelv-oktatást illetően alsó tagozaton szembefúj a szél, és kevés a pénz, a gimnáziumban hátszél van, és vannak lehetőségek, azért összpontosít ide a minisztérium, a szakiskolákban viszont katasztrofális a helyzet. Előbb-utóbb sokkal több gyerekre kellene kiterjeszteni az idegennyelv-tanulás lehetőségét, és azt is meg kellene nézni, hogy a felsőoktatás része-e a koncertnek, vagy kivonhatja magát belőle az autonómia jelszavával és a saját zsebét szem előtt tartva.
Magyar Nemzet: Mintha ma épp ez történne. A felsőoktatás arra hivatkozik, hogy az idegennyelv-oktatás nem a főiskolák és az egyetemek feladata. Ami elvben igaz, de amíg olyan a helyzet, amilyen, miért lehet kibújni alóla, s miért kell „piacosítani”? A rendszerváltozás óta egymást érték a reformok, koncepciók, stratégiák, de nem sok valósult meg belőlük. Mit várhatunk az idegennyelv-oktatás legújabb koncepciójától?
Medgyes Péter: A korábbi idegennyelv-oktatási stratégiák pénz híján nem valósultak meg. Ahhoz, amit most kidolgoztunk, ötszázmillió forintot adunk az idei költségvetésből. Az idegennyelv-oktatás színvonalának emelésére kiírt pályázatok már olvashatók a Tempus iroda és a minisztérium honlapján.
Magyar Nemzet: Ez a félmilliárd biztosan kevés. Tudjuk-e, mennyire lenne szükség?
Medgyes Péter: Ezt az esztendőt kísérleti évnek tekintjük, de 2004-től, amikor remélhetőleg belépünk az Európai Unióba, az idegennyelv-tanítás prioritásként szerepel a nemzeti fejlesztési tervben is. Ha Brüsszelben egyetértenek vele, minden hazai költségvetésből származó forinthoz két forintot hozzátesz az EU. Tudom, hogy ez a másfél milliárd forint még mindig nem sok. De nem is pályáztatásra kellene több pénz. A jogszabályainkat kell úgy átalakítani, hogy a közoktatásban meg lehessen tanulni az első és a második nyelvet, és ne különórákra kelljen járniuk a gyerekeknek. Ez a stratégiánk jelmondata is. Az erre vonatkozó törvénymódosítást, ha a parlament elfogadja, 2004-től szeretnénk bevezetni, felmenő rendszerben.
Terestyéni Tamás: Kutatócsoportunk vizsgálatokat végez a modern információs, kommunikációs technikák terjedéséről, a számítógéphez és az internethez való hozzáférésről is. Az adatok azt mutatják, hogy számítógéphez majdnem annyian jutnak Magyarországon, mint az Európai Unió gyengébb országaiban, de az internet-hozzáférés tekintetében még a hozzánk hasonló helyzetű kelet-közép-európai országokhoz képest is jelentősen le vagyunk maradva. Úgy tűnik, az internethasználat gyengeségéért az egyéb tényezőkön kívül – családi, kulturális háttér – a nyelvtudás gyengesége is felel, hiszen megfelelő – főképpen persze angol – nyelvtudás nélkül nem lehet barangolni a világhálón. Kölcsönös motiváció mutatható ki az internethasználat, a számítástechnika és az idegennyelv-tanulás között.
Magyar Nemzet: Agykutatók grafikusan is tudják ábrázolni a nyelvtanulásért felelős központokat. Mi következik ebből?
Szépe György: Az agykutatók szerint szinte azonos helyet foglalhatnak el az agyban a gyerekkorban, iskolán kívül elsajátított nyelvek. Egy helyen van, némileg átfedésben, az anyanyelv, a gyerekkorban megtanult nemzetiségi, kisebbségi nyelv és az első idegen nyelv. Minimális eltérésnyire helyezkedik el a második idegen nyelv. Ettől kezdve csak szorgalom kérdése, ki hány nyelvet tanul meg.
Magyar Nemzet: Ez azt jelenti, hogy minél korábban kezdi el a gyerek az idegennyelv-tanulást, annál jobb?
Medgyes Péter: A szakma egyértelműen azt mondja, hogy a korai kezdés csak jót tehet – ha rátermett oktatók, tanítók kezdik, de hatástalan, ha a tanár nem megfelelő képzettségű.
Magyar Nemzet: Fölkészítik erre a nyelvtanárokat?
Szépe György: Fölkészítik, de nem eléggé, és nincs annyi tanító, tanár, amennyi kellene, mert a legjobbak nem mennek el tanítani. Így konfliktusba kerül a gyerek képessége, a pedagógusképzés és az intézmény. Csodamódszerek nincsenek, lépésről lépésre lehet előrehaladni. Hogy most a 14 év fölötti korosztályra koncentrálunk, ez első lépésként helyes, de az egész mezőnyt át kell tekinteni.
Giay Edit: Nálunk ötödikben kezdik a gyerekek az első idegen nyelvet. Angolt vagy németet tanulnak heti hét-nyolc órában. Hatodikban elvisszük őket egy hétre Stuttgartba, aminek hihetetlenül nagy a motiváló ereje. Tizedikig tanítjuk az első nyelvet, kilencedikben megemeljük az óraszámot a nyelvvizsga előtt. A második idegen nyelvet kilencedikben kezdjük három órával, és folytatjuk öttel, amikor az első nyelvből levizsgáztak. Szomorúan látjuk, hogy sok értelmes, okos gyerek, aki kilencedikes korában érkezik hozzánk, és elmondja, hogy már hat–nyolc éve tanulja az idegen nyelvet, szinte semmit nem tud. Ezekben a gyerekekben az maradt meg, hogy az idegen nyelv hihetetlenül nehéz. Kár, hogy ez volt az első élményük. Az első félév szinte csak arról szól, hogy megpróbáljuk meggyőzni őket: ez is megtanulható.
Magyar Nemzet: Újra eljutottunk a tanárképzéshez. A minisztérium helyzetelemzéséből kiderül, hogy az általános iskolák alsó tagozatain sok az átképzett nyelvtanár, akit nem készítettek fel eléggé a kicsikkel való foglalkozásra. Az idegen nyelvi műveltségi területen végzett tanítók jelentős része viszont felső tagozaton vagy középiskolában tanít – hiányos ismeretekkel, ezért kiegészítő szakos egyetemi programokra jár; az egyetemen végzettek viszont nem mennek el középiskolába tanítani. Része-e a tanárképzés reformja az új stratégiának?
Medgyes Péter: Igen. Szeretnénk elérni, hogy a tanárok között az átlagnál több legyen az idegen nyelvet jól ismerő ember. Fontosnak tartjuk, hogy az iskola példát adjon a gyereknek arra, hogy érdemes idegen nyelvet tanulni. A közhiedelemmel ellentétben erre a többi szaktanár a legalkalmasabb, nem a nyelvtanár. Ha a nem idegen nyelv szakos képes arra, hogy legalább részben németül tanítsa a matematikát vagy franciául a biológiát, az erősen motiváló tényező. Az úgynevezett váltogató programmal azt akarjuk elérni, hogy minél több iskolában legyenek képesek rá a szaktanárok, hogy tárgyuk bizonyos részeit idegen nyelven is tanítsák. A nem idegen nyelv szakosoknak ezért tanárjelölt korukban külön kurzust indítunk. Azoknak pedig, akik már tanítanak, és valamilyen szintet elértek az idegen nyelvben, továbbképzési lehetőséget biztosítunk. A felnőttoktatási törvény értelmében, illetve egy szja-törvénymódosításnak köszönhetően 2003. januártól azok a felnőttek, akik akkreditált idegen nyelvi képzésben vagy más szakképzésben vesznek részt igazoltan, ennek a költségeit hatvanezer forintig leírhatják az adójukból – nem az adóalapból!
Magyar Nemzet: A háború előtt sokan beszéltek három-négy nyelvet, ami az ország geopolitikai helyzetéből is következett. Ma, úgy tűnik, kevesen választják a szomszédos országok nyelvét.
Szépe György: A soknyelvűség a háború előtt is csak egy bizonyos rétegre volt jellemző, nem feltétlenül a középosztályra. De a XX. századi háborúkban lassan visszafejlődött az is, ami korábban megvolt, a kelet-közép-európai vízszintes mobilizáció: hogy az emberek eljártak egymáshoz kereskedni, rokont látogatni, szórakozni. Modellek vannak arra, hogy mindezt a határok jelentőségének csökkenése hozza majd vissza. Jó volna, ha a határ menti megyékben a szomszédok nyelvét is megtanulnák az ott élők.
Magyar Nemzet: Minden idegen nyelv elsajátítása új kultúrára is ablakot nyit, de ez mostanában valahogy elsikkad.
Szépe György: Régen a gimnáziumban nem tanultak meg beszélni a gyerekek, de tudtak értekezést írni Goethéről, és Molière-t is szépen ismerték. A gimnázium a XIX. századi magas kultúrát adta át. Most a mindennapi élet kultúráját és egy kicsit modernebb irodalmat ad át, de a kettő nem ért össze. A tanárképző intézmények, főiskolák ezt nem tekintik feladatuknak. A legfontosabb ebből a szempontból is az, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz.
Magyar Nemzet: Vannak-e arról felmérések, mennyire hagyományozódik a családokban a nemzetiségi nyelv?
Szépe György: Vannak, és itt nagy drámai csoportok különíthetők el. Például a német vagy a jiddis, amely az én nyelvészi működésem alatt pusztult ki Budapestről. Békéscsabán, ha a fodrászhoz ment az ember, szlovákul beszéltek, ma már nem. A határon kívül jobban megmarad a magyar nyelv, Losoncon továbbra is magyarul beszélnek a fodrásznál. Ezek nem személyes anekdoták, az idegennyelv-ismeret, a kulturális ismeret és az emberek barátsága összefügg. Ha valamely nyelvet háttérbe szorítanak vagy üldöznek, azt a szülők nem beszélik a gyermek jövője érdekében. Sokszor a harmadik nemzedékben ébred új motiváció. Azokban, akik már nem akarnak beleolvadni, és nem is kommunikációs eszközként használják azt a bizonyos nyelvet, hanem identitásuk darabjait kívánják vele fölszínre hozni.
Magyar Nemzet: Az Európai Unióban megnő az idegennyelv-ismeret fontossága a munkavállalás, tanulás szempontjából is. A mi diákjaink tanulhatnak külföldön, és ide is jöhetnek külföldiek.
Medgyes Péter: Igen, jöhetnek, és a magyar felsőoktatásnak erre fel kell készülnie. Részben már fel is készült: gondoljunk arra, hogy ötszáz norvég orvostanhallgató tanul nálunk. De sok olyan felsőoktatási intézmény van, ahol még nem indítottak idegen nyelvű képzést. Ezek nagy veszélybe kerülhetnek azért is, mert föltehetőleg sok magyar fiatal próbál majd külföldön szerencsét. Megtehetik, mert ha belépünk az EU-ba, az érettségit mindenütt elfogadják. Az érettségi pedig följogosítja a diákot, hogy kinn felvételizzen, vagy beiratkozzék az egyetemre, attól függően, milyen a rendszer.
Magyar Nemzet: Meddig lesz szükség a nyelvvizsgára?
Medgyes Péter: Volt a Magyar Televízióban egy teljesen félrevezető műsor, amelyben azt sugallták, hogy az EU-ban csak az egynyelvű vizsgákat fogadják el, a Rigó utcait nem. Erről szó sincs. Az igazság az, hogy sem az egy-, sem a kétnyelvű vizsgát nem fogadják el automatikusan az EU országaiban, mert többségükben nincs állami nyelvvizsga – Olaszország kivételével. Ha egy magyar munkavállaló kimegy szerencsét próbálni, két eset lehetséges: a kevésbé valószínű az, hogy a munkaadó megköveteli, hogy valamilyen angol vagy amerikai vizsgán érjen el x pontos eredményt. Az a valószínűbb, hogy leültetik, elbeszélgetnek vele, és eldöntik, van-e annyi idegennyelv-ismerete, hogy képes legyen ellátni a munkáját. Nem a nyelvvizsgapapír a fontos tehát, hanem a mögötte lévő tudás.
Szépe György: De ismétlem: jó ideig még a nyelvvizsga jelenti a belső motivációt. Javult az állami nyelvvizsga rendszere, és szeretnénk, ha az a következő években harmonikusan összeépülne az iskolával, és segítené az idegennyelv-oktatást.
Giay Edit: Miért volt probléma az, ha egy gyerek két-három nyelvből megszerezte a nyelvvizsgát? Miért kellett eltörölni az érte járó pluszpontokat? Ha ez motiválta a gyereket, nem lett volna szabad elvenni tőle. A mi iskolánkban, ahol soha nem volt gond a második nyelvvizsga megszereztetése, ma az. A gyerekek nagyon gyakorlatiasan gondolkodnak. Azt mondják, ha most nincs belőle hasznom, nem tanulom, majd csak később. De amint tudjuk, később sokkal nehezebb.
Szépe György: Bizonyos intézményekben én az angolon kívül minden nyelvért adnék pluszpontot, ha ez motivál. Biztosan eljön majd az az idő, amikor a gyerekek nemcsak az azonnali jutalmazást veszik figyelembe, hanem mást is, de ez már egy másik történet.
Darabos Zsuzsa: A kettő mindig gazdagabb kínálat, mint az egy. Angolul mindenkinek tudnia kell. De ha arról beszélünk, hogy valahova el akarunk jutni Európában, ahhoz már két vagy három idegen nyelv szükséges. Én azt se szeretném, hogy átessünk a ló másik oldalára, és túlságosan sok nyelvet akarjunk tanítani, mert az máshonnan venne el energiát – de két-három biztosan kell.
Medgyes Péter: Nem beszéltünk még az anyanyelvi képzés és az idegennyelv-oktatás közötti összefüggésről, pedig nagyon fontos. Még mindig tartja magát az a tévhit, hogy amíg egy gyerek nem tud jól az anyanyelvén, jobb, ha nem tanul idegen nyelvet. Minden vizsgálat azt bizonyítja, hogy aki idegen nyelvet tud, az az anyanyelvét is jobban fogja tudni és fordítva. Aki jól tudja az anyanyelvét, könnyebben tanul idegen nyelvet.
Szépe György nyelvészprofesszor 1953-ban szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát az ELTE-n. 1953–2001 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutató munkatársa, 1982-től a Pécsi Tudományegyetem tanára professor emeritusként. 1990 óta a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének elnöke, 1995-től a Modern Nyelvoktatás című folyóirat főszerkesztője.
Giay Edit magyar–német szakos tanár 1980-ban szerzett diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar–német szakán. 1994-től tanít a budapesti Veres Péter Gimnáziumban. 1993 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetőtanára a nyelvtanárképző programban.
Darabos Zsuzsa tanár, pedagógiai szakértő 1969-ben szerzett történelem–francia szakos diplomát az ELTE-n. A két tanítási nyelvű program bevezetéséig a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium franciatanára. Jelenleg is tanít francia nyelvet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény (KÁOKSZI) pedagógiai szakértője. Több tankönyv szerzője.
Medgyes Péter nyelvészprofesszor 1968-ban szerzett tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–orosz szakán. 1968–1981: az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának tanára, majd vezetőtanára. 1981–1991: az ELTE angol tanszékének tanára. 1989–1990: a művelődési miniszter idegen nyelvi szaktanácsadója. 1990-től az ELTE Angol Tanárképző Központjának vezetője. 1994–1996: az ELTE nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese. 1997–1998: az MKM nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára. 2001–2002: az Angol–Amerikai Intézet mb. igazgatója. 2002-től az Oktatási Minisztérium nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára. 1994-től a neveléstudomány akadémiai doktora.
Terestyéni Tamás kommunikációkutató 1969-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem orosz–matematika és alkalmazott nyelvészet szakán. 1969–1991: tudományos munkatárs, majd tudományos osztályvezető a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, illetve jogutódjában, a Magyar Közvélemény-kutató Intézetben. 1992-től tudományos főmunkatárs a Magyar Tudományos Akadémia ELTE-n működő kommunikációelméleti kutatócsoportjában. 1994-től a Jel-Kép című folyóirat főszerkesztője.
görögország
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
