Kettős fegyvermérce

Washington állítása szerint Irak ellen állítólagos tiltott fegyverarzenálja miatt indult háború, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nemcsak Bagdad, hanem szinte minden komolyabb politikai hatalom rendelkezik valamilyen tömegpusztító fegyverrel. Ami tény: atomfegyvert eddig csak az Egyesült Államok vetett be, „bébi atombombákkal” jelenleg is kísérletezik, s mindeközben megindította „béketeremtő háborúját”.

A világ számos válságövezetében fenyegettek az elmúlt években is tömegpusztító fegyverek bevetésével. Izrael például többször helyezte már nukleáris fegyverei célkeresztjébe Szíriát és Irakot, India gyakran hangoztatta, hogy Pakisztánt a föld színével teszi egyenlővé, a nyomorgó Észak-Korea pedig gondtalanul fejleszti atomprogramját, s légtérsértő harci gépeinek zaját olykor még Szöulban is jól hallani.
A nyugati nagyhatalmak a terrorizmus mellett manapság a tömegpusztító fegyverekre szoktak hivatkozni, mikor igazolni próbálják a lakosság előtt tervezett szankcióikat, illetve megtorlásaikat. Igen nehéz azonban eldönteni, hogy ezek a hivatkozások mikor szolgálnak egyszerű propagandacélokat, s mikor jelentenek valódi fenyegetést más térségekre is.
A tömegpusztító fegyver gyűjtőfogalmát az ENSZ leszerelési bizottsága alkotta meg fél évszázaddal ezelőtt, ide sorolva a rendkívül nagy mértékű pusztítást okozó – atom-, biológiai és vegyi (ABC) – fegyvereket. Jelenleg ezeknek a fegyvereknek mindhárom fajtája megtalálható a világon, holott megállapodások sora tiltotta meg alkalmazásukat. Hosszú évek tárgyalásai vezettek el addig, hogy 1968-ban három atomhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió és Nagy-Britannia 59 másik, atomfegyverrel nem rendelkező országgal együtt aláírta az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-egyezményt. Franciaország és Kína csak 1992-ben csatlakozott. Noha azóta is folyamatosak azok a törekvések, amelyek a hadászati támadófegyverek folyamatos leszerelését célozzák – ilyen a kilencvenes évek első felében született START–I, illetve START–II egyezmény is, valamint az 1997-es vegyifegyver-leszerelési egyezmény –, a pusztító fegyverekkel rendelkező országok valós arzenálját pontosan lehetetlen felmérni. Irak körül is számos találgatás látott napvilágot.
A nukleáris fegyverek mintegy kilencven százalékát ugyanakkor az Egyesült Államok és Oroszország birtokolja továbbra is, bár a START- szerződések már régen előirányozták fokozatos leszerelésüket. Bár az atomfegyvereket hivatalosan senki ellen nem lehet bevetni, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, Kína, India és Pakisztán is biztosan rendelkezik velük, nyilván elrettentés céljából. Üdítő példa az egykori, az apartheidrendszerből éppcsak kilábaló Dél-Afrikai Köztársaság esete, ahol a hidegháború idején megkezdett fegyverzetgyártási program felszámolása gyors sikerrel zárult. Az iraki rezsimben senki nem bízott meg. Végül a Hans Blix vezette fegyverzetellenőrök nem jártak sikerrel, bár módszereikkel sokak szerint idővel el lehett volna érni a kívánt leszerelést. Washington mindezt azonban másként gondolta.