Kígyó a sasfészekből

Férfias bajusz, erős áll, szúrós tekintet – mintha csak Szaddám Huszein nézne vissza a képről. A hasonlóság nem véletlen. Barzan Ibrahim al-Tikriti ugyanis a diktátor féltestvére, ugyanúgy az északi „sasfészekből” származik, mint híres rokona. Feleségének nővére Szaddám Huszein életének (egyik) társa, leánya pedig az elnök elfajzott fiának, Udajnak esküdött egykor örök hűséget.
Az összefonódások következtében egykor még tökéletesen megbízható Barzan jelentős szerepet játszott az iraki rendszer működtetésében. 1983-ban ő vette át a titkosszolgálat, a mindenható Muhabarat vezetését. Állítólag Szaddám Huszein nem volt elégedett a korábbi parancsnok, Szádun Sakir teljesítményével, aki maga is a Forradalmi Tanács tagja volt. Az új vezető könnyen beletanult munkájába. Nevéhez köthető ad-Dudzsail és Dzsezán al-Hol falvak lakóinak lemészárlása, valamint al-Hakim ajatollah családja 90 tagjának kivégzése. Az országhatáron kívül is működött a hírszerző-kémelhárító titkosrendőrség, valószínűleg a fiatal vezető irányította az említett al-Hakim ajatollah 1988-as meggyilkolását Szudánban, valamint Ajad Habasi doktor likvidálását Rómában. A Muhabarat saját embereit sem kímélte, így értek szomorú véget Nazim Kzar és Fadhil Barak volt titkosszolgálati vezetők is.
1988-ban Szaddám Huszein elmozdította féltestvérét a titkosszolgálat éléről, s áthelyezte a diplomácia területére. Ő lett Irak ENSZ-nagykövete Genfben. Ilyen minőségében ő felügyelte az ország gazdasági érdekeltségeit külföldön, s tagja volt az ENSZ emberi jogi bizottságának is. 1995-ben egy számára szerencsétlen interjúban kirohant Udaj Huszein ellen. Az idősebb örökös nem véletlenül acsarkodott rokonára. Tudott dolog, hogy a két fiú, Udaj és Kuszaj Huszein egymásra fenekednek az apjuk halála utáni Irak vezetéséért. Barzan azonban önmagát akarta beajánlani féltestvérének a hataloméhes fiúk helyett. Az ellenségeskedés megmaradt a két vezető között, s három évvel később Barzan lemondott hivataláról. A hazahívásnak azonban nem engedelmeskedett, mivel súlyos beteg feleségét Svájcban kezelték. Három hónappal később azonban – felesége halála után – újra Bagdadban volt. A hazai viszonyoknak megfelelően azonnal házi őrizet alá helyezték. Azzal vádolták, hogy amerikai politikusokat és közéleti személyiségeket fogadott genfi otthonában, sőt, állítólag a CIA-val is kapcsolatba lépett 1998-ban, Párizsban. Emellett, mivel ő volt a rezsim külföldi pénztárosa, állítólag hatalmas összeget, 10 milliárd dollárt sikkasztott el. A vádak elől külföldre, sokak szerint az Egyesült Arab Emírségekbe távozott, ő azzal védekezett, hogy Svájcban élő gyermekeit látogatta meg. Logikusan itt véget is érhetne a vérszomjas diplomata-titkosrendőr története, ám a vér szava sokat jelent. Három évvel ezelőtt Barzan ugyanis újra Szaddám Huszein oldalán tűnt fel. Szerető testvére és elnöke nem kevesebb, mint hét medált adományozott neki: ötöt bátorságáért és kettőt a hazának tett szolgálataiért.