Kocsarjan gyanúsan túlnyerte magát?

Tüntetéssorozatba torkollott két forduló között az örményországi elnökválasztás. Az erősen megosztott ellenzékkel szemben 0,2 százalék híján már az első fordulóban győzedelmeskedő jelenlegi elnök, Robert Kocsarjan legfőbb kihívója, a 28,3 százalékkal második helyen végzett Sztepan Demircsjan hívei szerint „gyanúsan túlgyőzte” magát, ami miatt lemondását, valamint a második fordulóból való visszalépését követelik. Az ellenzéki tüntetők követelésüket negyvenezres tömegdemonstrációval nyomatékosították, amely mintegy száz ember őrizetbe vételéhez vezetett Jerevánban.

A választás első fordulójában 49,8 százaléknyi voksot gyűjtő Kocsarjan eredményét az ellenzéki jelöltek széles körű választási csalást emlegetve vonják kétségbe. Állításukat az országban tartózkodó nemzetközi megfigyelők észrevételeire alapozták, amelyek szerint a leadott voksok összeszámlálásakor „hibák történtek”, s maga az elnökválasztási kampány – amely helyenként nem volt mentes a megfélemlítéstől, a manipulációtól – sem felelt meg több kulcselemében a demokratikus követelményeknek.
A függetlenségét 1991-ben, a Szovjetunió szétesésekor elnyerő, mindössze 3,5 millió lakosú Örményország számára az önálló állami lét kivívása a felemelkedés helyett a gyors lecsúszás kezdetét jelentette. A hajdan csak „szovjet szilikonvölgyként” emlegetett ország ipara, mezőgazdasága elveszítette egykori hatalmas felvevőpiacait, amely a termelés országos szintű leállásához, gazdasági öszszeomláshoz és hatalmas munkanélküliséghez vezetett.
Az ország helyzetét tragikus mértékben súlyosbítja Jereván rendezetlen viszonya két meghatározó szomszédjával, Törökországgal és Azerbajdzsánnal. Fagyos a viszony a „két török állammal”, a határok nem átjárhatók, diplomáciai kapcsolatok nincsenek – bár legfelsőbb szintű találkozókra időnként sor kerül –, s e két állam gazdasági blokáddal sújtja Örményországot. Az okok a máig le nem zárt, illetve megoldatlan múltbeli sérelmekben gyökereznek. Jereván Törökországtól hivatalos bocsánatkérést várna el az 1916-os örmény genocídium idején az Ottomán Birodalomban meggyilkolt 1,5 millió örmény haláláért, míg a Bakuval való kapcsolatokat a Sztálin által Azerbajdzsánhoz csatolt, örmény lakosságú Hegyi-Karabah rendezetlen státusa terheli. Az érezhető moszkvai befolyás alatt álló Örményország (Törökországgal szomszédos határát orosz csapatok védik) viszonya északi szomszédjával, Grúziával sem optimális, jó kapcsolatokat kizárólag a vele délen határos Iránnal ápol.
Az 1998-ban elnökké választott Kocsarjan – aki lévén karabahi származású, 1997-ig örmény állampolgársággal sem rendelkezett – elnöksége alatt az országnak az óriási nehézségek ellenére számos területen sikerült előrelépnie. Kocsarjan megteremtette Örményország politikai stabilitását – az 1999-es véres parlamenti merényletben a miniszterelnök és a házelnök is életét vesztette –, s a gazdaságot is növekedési pályára állította. A háztartások többségének árammal és földgázzal való ellátása a régió egyik legszegényebb országában hatalmas előrelépésnek számít. Ugyanakkor a nagyfokú kivándorlás (az elmúlt 12 évben a lakosság 20-30 százaléka hagyta el az országot), a rendkívül magas munkanélküliség, az alacsony bérek és a nyugdíjak az ellenzék s azon belül is Sztepan Demircsjan malmára hajtják a vizet. Demircsjan édesapja – akit a parlament házelnökeként az 1999-es merényletben meggyilkoltak, a gyilkosság mögött egyes ellenzékiek szerint Kocsarjan állt – a régi szép szovjet időkben 14 évig állt a köztársaság élén az örmény kommunista párt vezetőjeként. Hívei és a rá szavazók a régi aranykort várják vissza. Mivel a második körben, március 5-én már csak ők ketten indulnak – ha lesz választás –, szoros befutó várható.