Könyvesház

Százegy térkép
Ritkaságok egy kötetben
F. B.
Az első olyan térkép, amely csak Magyarországot ábrázolta, 1528-ban jelent meg Ingolstadtban, s a mai napig egyetlen példány ismeretes belőle. Mint annyi mást, ezt is gróf Apponyi Sándornak, a kiváló könyv- és régiséggyűjőnek köszönhetjük, aki 1880-ban szerezte meg az 55 • 78 centiméteres ritkaságot, amely egyébként Lázár deák térképe néven ismeretes. A rejtélyes alkotóról mindössze annyit tudunk, hogy Tamás esztergomi érsek szekretáriusa volt, s minden bizonnyal magyar, legalábbis a térképbe metszett nevek alapján erre lehet következtetni. Lázár deák munkájának legnagyobb értéke ugyanis a térképen szereplő – egyébként gót betűkkel írt – ezerkétszázhetven településnév, amelyek természetesen a korabeli névhasználatról árulkodnak. Lázár deák térképét órákig lehet tanulmányozni, sajnos csak nagyítóval.
Papp-Váry Árpádnak a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent parádés kiállítású kötete korabeli térképek segítségével idézi fel hazánk történelmének egy-egy időszakát. A gyűjtemény összesen százegy térképet, illetve térképrészletet mutat be, s mindegyikhez egy-egy kis magyarázó, eligazító tanulmány tartozik. Nehéz bármit is kiemelni ebből a hatalmas kincsestárból. Szerepel benne Mercator Erdély nélküli Magyarország-térképe (1585), a Descriptio Regni Ungariae (az 1595 körül készült, tíz lapból álló, fametszetű térkép 1936-ban bukkant fel Ausztriában, de csak 1991-ben került haza) Nyugat-Magyarországot ábrázoló szelvénye, amelyen a Duna, immár helyesen, észak–déli irányban folyik, s a Balaton megjelenítése is a tó reális helyzetét tükrözi. Izgalmas vállalkozás volt Hell Miksa csillagászé, aki kitartó névfejtő munka és forráskutatás után a Gesta Hungarorum közlései alapján megrajzolta Magyarország honfoglalás kori térképét… A gyűjteményben helyet kaptak kataszteri és katonai térképek, a megyerendszer változásait követő térképek (többek között Táncsics közigazgatási javaslata 1848-ból), valamint kereskedelmi útvonalakat ábrázoló térképek is.
A kötet bevezetőjében Papp-Váry Árpád közérthetően magyarázza el mindazt, amit a vetületről, a méretarányról, a domborzat ábrázolásáról tudni érdemes, majd összefoglalja Magyarország térképezésének történetét, bemutatja meghatározó alakjait.
(Papp-Váry Árpád: Magyarország története térképeken. Kossuth Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 6900 forint)

Magyar mű, múlt és jelen
Képzőművészetünk a XIX. századtól napjainkig
P. Szabó Ernő
„A meginduló polgárosodás nyomán új megrendelők léptek színre.” … „Munkatársaink műteremről műteremre járva művészettörténészek segítségével választották ki és vásárolták meg azt a több mint száz festményt grafikát és kisplasztikát, amelyek együtt joggal nevezhetők tekintélyes képzőművészeti magángyűjteménynek.” A három pont ellenére akár egyetlen szöveg szervesen összetartozó részleteinek is tekinthetnénk az idézett mondatokat, noha kétszáz év választja el egymástól az eseményeket, amelyekről beszámolnak. Az első mondat a felvilágosodás és reformkor magyarországi változásairól szól, s a Magyar művészet 1800-tól napjainkig című kötet indítófejezetéből származik. A második mondatot dr. Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank Rt. vezérigazgatója vetette papírra a Magyar képzőművészet az ezredfordulón című, a bank gyűjteményét bemutató album előszavaként.
Lényegében egybeesik a magyar művészettörténet újraértékelésének folyamata és a köz- és magángyűjtemények kialakulásában, gazdagodásában nyílt új fejezet, amely a rendszerváltozással kezdődött el. Az elméleti, történeti feldolgozásban és a gyűjtemények kialakításában, újraszervezésében részt vevők is olykor olyan vehemenciával vágnak bele a hiányok pótlásába, hogy nemcsak erényeiket, de hiányosságaikat illetően is összehasonlíthatók.
A kétszáz év magyar művészetét feldolgozó kötetnek sok erénye van, ami nem csoda, hiszen szerzői az adott téma elismert szakértői. A XIX. század építészetéről író Sisa József, a korszak képzőművészetét bemutató Szabó Júlia számos részpublikációt, külön kötetet publikált. Elmélyült munka eredménye a XX. század építészetének első, illetve második felét feldolgozó fejezet is (Gábor Eszter, illetve Prakfalvi Endre tollából), az azonban már nehezen érthető, hogy miért kellett a két részt két szerzőnek megírnia, erőteljes szemléleti, stílusbeli különbségekkel, s olyan törésekkel, amelyek a korszakhatárokon átívelő építészpályák bemutatásában jelentkeznek. Még ellentmondásosabb megoldás, hogy ugyanakkor a XX. századi képzőművészet egészét egyetlen szakember mutatja be. A hatvanas–hetvenes évek magyar és európai avantgárdjának kiváló szakembere Beke László, s noha érezhetők erőfeszítései, hogy megtartsa az egyensúlyt a számára legfontosabb művészeti jelenségek és mondjuk a tőle meglehetősen távol álló, két világháború közötti törekvések tárgyalásakor, e szándéka a feladat nagysága miatt legfeljebb részben lehetett sikeres. Egyes művészekről, például Rippl-Rónairól a XIX. és a XX. századi fejezetben is szó esik, kimagaslóan fontos életművek (Csontváry, Gulácsy) bemutatására viszont szükségszerűen csak néhány szó jutott. A kötet nagy érdeme viszont, hogy eljut a legutóbbi évek, szinte a legutóbbi hónapok bemutatásához. Az Ezredfordulós kitekintés fejezetben akár a Raiffeisen Bank gyűjteménye is szerepelhetne, amelyben kiváló kortárs művek szerepelnek, változatos, de talán nem eléggé sokoldalú képet mutatva az ezredforduló magyar művészetéről.
(Beke László – Gábor Eszter – Prakfalvi Endre – Sisa József – Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Corvina Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 5400 forint; Magyar képzőművészet az ezredfordulón – A Raiffeisen-gyűjtemény. Athenaeum, 2000 – Hungart, Budapest, 2002. Ára: 7000 forint)

Medveurak, macskahölgyek
Maradandó magyar mesék
Zsohár Melinda
Megfogadtam, nem írom le többet a könyvismertetőben amúgy talán helyénvaló parancsot, hogy az istenért, magyar szerzők magyar könyveit adjuk gyermekeink kezébe. Így csak annyit ajánlanék, hogy mondjuk a Micimackó és A kis herceg mellett ne hanyagoljuk el a magyar írásműveket, ha gyermekkönyvet keresünk, vagy esti mesélnivaló után kutakodunk. Hármat is ajánlanék ezúttal a szülők figyelmébe, bájosan ódon, a közelmúlt hangulata ellenére is távolinak tűnő történeteket.
Dörmögő Dörmötör százesztendőssé vénült, de ez aligha látszik rajta. Sebők Zsigmond nevét sokan nem ismerik, pedig a Mikszáth köpenyéből előbújt szerző hetvenöt könyvet írt, s mackótörténetei hallatlan népszerűségnek örvendtek a maguk idejében. Az 1861-ben született író-újságíró 1916-ban meghalt, így legalább nem kellett megérnie Trianont. Ami már csak azért is számít, mert Mackó Mukiként napvilágot látott, később a jobban csengő Dörmögő Dömötörre átkeresztelt hőse virtigli utazó medveként bejárta Nagy-Magyarország minden zegét-zugát, s nem kellett útlevelet váltania. Mulatságos kalandok érték Kolozsvárott, a Vaskapunál, a Tátrában és a Királyhágón túl, s nem kevésbé mókás családtagjai is különös jellemekként sorakoztak föl a békebeli „polgármackó” csokornyakkendős, aranyórás, keménykalapos figurája mellé. Ilyen tenyeres-talpas felesége, Zsuzsó, a szép kalapok bolondja, no meg Zebike, Pimpike, Malac Misi, Hörpentő bátyó – szóval a többiek is mind-mind olyan karakterek, akik észrevétlenül egyesítik magukban az emberi és állati vonásokat. Ahogy Schöpflin Aladár írta a Nyugatban 1914-ben: a „bohón csapongó fantasztikumban” benne rejlik a realitás. A friss kiadású, külsejében is elegáns könyvet Elek Lívia szép illusztrációi díszítik.
Molnár Ferenc édes-bús históriája, A kékszemű a neves színpadi szerző lélekindító novelláihoz hasonlatosan mesél el egy megható téli történetet árva gyermekekről, a Boriborcsa nevezetű tündér nagymamáról s egy életre kelő kirakati babáról, aki halott anyjuk helyett megcsókolja a kicsiket a karácsonyi hangulatú utcán. Mindezt Reich Károly megunhatatlanul kedves rajzai elevenítik meg a képzelet számára, cáfolván, hogy az ilyen és hasonló történetek és képek valaha is divatjamúlttá válnának.
Kormos István történeteit valószínűleg a mai fiatal felnőttek is ismerik. A korai halált halt író és költő, aki nem kívánt alkalmazkodni a rendszerhez, a gyermekirodalmat választotta műfajául legtermékenyebb alkotói korszakában, a hetvenes években. S megszületett Mörrenmorcogi Micó, a fekete főmacska és ábrándos lelkű, költői vénával megáldott öccse, Rafael, valamint a realista Bilkeygorzó, nem beszélve Lédiellről, a hófehér nőstény cicáról. Varázslatos nyelv, meghökkentő fordulatok, s mint minden állatos mesében: két síkon értelmezhető tanulságok. Egyszer a gyermeki elme szintjén, másszor pedig a felnőttén. Az új kiadást Faltisz Alexandra szellemes rajzai díszítik.
(Molnár Ferenc: A kékszemű. Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül; Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák és más mesék. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2200 forint; Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2780 forint)

Borges tanár úr
Tóth Erzsébet
„Én alapvetően olvasónak tartom magam. Mint tudják, írással is próbálkoztam; ám azt hiszem, sokkal fontosabb az, amit olvastam, mint amit írtam. Hiszen az ember azt olvas, amit szeret – de az ember nem írhatja azt, amit szeretne, hanem csak azt, amire képes” – íme, én most csupán Borges idézésére voltam képes, így azt írtam, amit olvasni vagy írni szerettem volna.
Jorge Luis Borges mindig tanít és tanul egyszerre, és azt is tudja, hogy tanítani könnyebb, mint tanulni. Alig van valami, amit ne tudna, közben úgy áll ki a katedrára, mint egy készületlen diák. Legalábbis sokszor mondja tüntetően: „Nem tudom… Talán… Ehhez nem értek… Nem biztos, hogy így van…” Szerénység ez, vagy a hatalmas tudás elbizonytalanító hatása, nem tudom. Mindenesetre annak a tanárnak, aki megtisztel kérdéseivel és őszinteségével, s társul választ tűnődéseihez, nálam nyert ügye van.
Borgesnak nem mindig hiszem el, hogy nem tud valamit; inkább úgy érzem, azt akarja, hogy magamtól jöjjek rá az igazságra.
Ki tudhatna többet nála a költői mesterségről? És ki tudhatná nála jobban, hogy ez a sok tudás milyen kevés! Hiszen a költészet ott kezdődik, ahol a mesterség véget ér. Ahol véget ér a megtanulható. De csak annak érdemes bíbelődnie a mesterséggel, aki tudja azt, amit nem lehet megtanulni. Amit tehetségnek neveznek talán.
Borgesnak eszébe sem jut költőket képezni, előadásának célja: megragadni valamit a költészet varázsából. Legombostűzni egy pillanatra a lepkét úgy, hogy még a lepkepor se sérüljön, azután röpülhessen tovább. Talán azért mondja olyan sokszor, hogy nem tudom, mert nincs szíve egy pillanatra sem megakasztani a pillangó röptét. Most metaforát alkalmaztam én is – „a költészet pillangóját”–, s máris Borges tanításának egyik alapkövénél vagyunk: a metafora előbb volt, mint a nyelv, mint a költészet. „Lugones szerint eredetileg minden szó metafora volt.” Alig találok három olyan mondatot egymás után, amelyben ne hivatkozna valakire. Ő semmit sem talált ki, ő csak egy ember, „egy jellem”, akiben mindezek összeálltak. És még csak az sem fontos, hogy minden esetben elhiggyük, nem ő találta ki állításait – a műalkotás hatásában nem fontos „az igazság”. Elegendő, ha hiszünk a hős jellemében. Akit néha úgy hívnak: Don Quijote, néha úgy: Jorge Luis Borges.
(Jorge Luis Borges: A költői mesterség. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. Ára: 950 forint)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Szépirodalom
1. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka – Magvető 2490 Ft
2. Márai Sándor: A kassai polgárok – Helikon 1550 Ft
3. Márai Sándor: A négy évszak – Helikon 1700 Ft
4. Szpilman, Wladyslaw: A zongorista – Európa 1800 Ft
5. Krasznahorkai László: Északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó – Magvető 1790 Ft
6. Andahazi-Kasnya, Frederico: A fejedelem – Magvető 1690 Ft

Ismeretterjesztő
1. Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? – Kairosz 1380 Ft
2. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – Magyar Országgyűlés 4100 Ft
3. Newton válogatott írásai – Typotex 1650 Ft
4. Kertészkedés hónapról hónapra – Reader’s Digest 6990 Ft