Korallzátonyok, olívabogyó, guruló páncél

Varga Attila
2003. 03. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Óriási analóg órák ketyegnek Mahmud Fati, a csokornyakkendős arab recepciós feje felett. Szám szerint négy, mutatva a kairói, a moszkvai, a berlini és a londoni időt. Széles mosoly, széles gesztus jellemzi a bordó útleveles polc előtt álló emberünket, aki mint a rövid hallgatózás során kiderül, kitűnően ismeri a legmeghatározóbb hurghadai vendégkör nyelvét, az oroszokét. Zöld egyenruhás hordár cipekedik a márványlépcsőkön, majd a kiskocsira helyezett bőröndtornyot kitolja a napsütéses, pálmafás tengerparti bungalókhoz. Közömbös tekintetű titkosrendőrök figyelnek minket a hallban. Zakójuk alól kivillan kézifegyverük markolata. Andalító zene szól a hangszórókból, egyiptomi borokat és whiskyt rendel egy férfi.
Egyiptom legfőbb látványosságai Kairó, a gizai piramisok, a Luxor mellett található Karnaki templomegyüttes, a fáraósírokat rejtő Királyok Völgye és Hurghada, amely a Vörös-tenger partján fekszik mintegy 500 kilométerre Kairótól. A tengerbe nyúló korallzátonyok víz alatti szépsége elkápráztatja a búvárkodás szerelmeseit. A hurghadai és sharm-el-sheikhi merülőhelyek egyébként a világ legelismertebbjei közé tartoznak. Mivel a hasonló minőségű korallzátonyok legközelebb a Maldív-szigeteknél, Ecuadorban, Ausztráliában, Borneóban Dél-Afrikában és Pápua Új-Guineában találhatók, nemzetközi vendégsereg tölti meg a hurghadai szállodákat februárban és márciusban is.
Hurghadán a legmeghatározóbb vendég az orosz, majd a német, az angol s az amerikai. Ezért sem meglepő, hogy estére már összeismerkedtünk néhány Moszkvából érkezett családdal és Ginóval, a nagy hangú szicíliaival, aki húsz éve él Münchenben, és fajanszokat gyárt, valamint a román Ionnal, aki Temesváron született, de 14 éve Bécsben él, s most taxis a sveháti repülőtéren. Ő még napozás és olívabogyó-szemezgetés közben is a bécsi taxisok könyvét lapozgatta, amely az indulási hely és a fuvarcél közötti legrövidebb utak leírását tartalmazza. Időnként az operától a Centrál kávéházig tartó utcák felsorolásával traktálta a társaságot. Gino pedig temperamentumával és baritonjával hozta lendületbe a felszolgálókat. Őt nem érdekelték az ókori látványosságok. A korallzátonyok miatt jött, s állítása szerint negyven méterig merült. Fiától, akinek fülében nagy ezüstkarika lógott, ugyancsak óvták a lányaikat a német szülők. A korallzátonyos hajókiránduláson leginkább a negyven és hetven év közötti orosz nők bizonyítottak, akik pipával a szájukban, búváruszonnyal a lábukon minden lehetséges alkalommal belevetették magukat az 5–45 méter mély vízbe. A horgonyok felszedését követően a zátonyok miatt két-két arab matróz figyelte a hajóorról a vizet, miközben a smaragdzöld vízen haladó hajó konyhájában tintahalak sültek a tűzön.
Hurghada partjai mentén mintegy tizenöt kilométer hosszúságban húzódnak szállodák. A magasabb kategóriájúak szobáiban a televíziókon az egyiptomi állami televízió, és az al-Dzsazíra csatornája mellett négy-öt német, egy-két orosz adó adásait is fogni lehet. A szállodák belépőiben internetkávézók találhatók. A belvárosba a nap huszonnégy órájában közlekedő kisbuszokkal lehet bejutni, amelyek intésre bárhol és bármikor megállnak. Az egységes tarifa távolságtól függetlenül két egyiptomi font, azaz mintegy kilencven forint. Az összeg mindenképpen tisztázandó a beszállás előtt az esetleges félreértések elkerülés végett. Lerágott csontnak tűnő tanács: a boltokban alkudni kötelező. Nem túlzás, az ár húsz százalékát ajánljuk fel először, s így könnyen megvásárolható a kívánt termék az eredetileg mondott összeg feléért, negyven százalékáért. Samy Ragib, a Lotus Parfum tulajdonosa is fogta a fejét a kemény alku során, de végül jócskán engedett az árból. Samy az amerikai–iraki konfliktusról szóló híreket mindig elolvassa kedvenc lapjában, az al-Ahramban, s attól tart, hogy a háború kitörése árnyékot vethet Egyiptom idegenforgalmára is. Figyelemmel kíséri a már rendszeres kairói békepárti és Amerika-ellenes tüntetésekről szóló híradásokat is. Véleménye szerint már most is kevesebb a vendég, mint egy évvel ezelőtt, hasonló időszakban. Egyiptom számára létkérdés a nemzeti bevétel jelentős részét kitermelő idegenforgalom. Az iraki konfliktustól függetlenül is történtek az országban olyan események, amelyek visszavetették a vendégforgalmat. Ilyen volt a luxori vérengzés 1997-ben, amikor a legjelentősebb iszlám fundamentalista szervezet fegyveresei lemészároltak 58 külföldi turistát és négy egyiptomi lakost. Igaz, hogy azóta nem támadtak meg külföldi vendégeket, de a helyi pénzintézményeket gyakrabban érik támadások. 2000 novemberében tizenegy ember meghalt, másik tizenegy pedig megsebesült a dél-egyiptomi Marágában, amikor az egyiptomi nemzeti bank fiókintézményénél a rendőrök és a bankrablók tűzpárbajt folytattak. Ugyanebben az évben egy egyetemi hallgató Kairó közelében úgy rabolt ki egy bankot, hogy a biztonsági őröknek bemesélte: a táskájában lévő két szivar valójában dinamitrúd.
A történtek valójában nem vetették vissza hosszú távra Egyiptom idegenforgalmát. A visszaesés csak 1997 és 1999 között volt érezhető. Míg 2000-ben öt és fél millió külföldi turista látogatott el Egyiptomba, az idegenforgalmi minisztérium előrejelzése szerint 2005-ben tízmillió turista keresi majd fel az országot. Egyiptom sok erőfeszítést tesz a turisztikai vonzerő növelésére, és az idelátogatók biztonságának garantálása érdekében. „A polgári repülés forradalma” keretében másfél éve elindították a repülőtér-fejlesztési programjukat: kétmilliárd dollárból a meglévő tizenkilenc repülőterük közül tizenhatot felújítanak, s újabbakat építenek az ország keleti részén fekvő Marsza Allamban, az északi Al-Alameinben, Farafra és Baharija oázisokban és Rasz Szidrben. Az idegenforgalmi látványosságokkal bíró egyiptomi városokban igen jelentős mértékű a rendfenntartói jelenlét.
A főbb tereken két keréken gurítható védőpáncélok mögött lőállásokat hoznak létre a rendőrök, terepjáró autók ponyvás platóján pedig négy-öt bajtársuk vár a bevetésre. Alapkritérium a strázsáló rendőröknél, hogy ujjukat a gépfegyverük ravaszán tartsák. A mögöttük sorakozó üzletekben megszokott az élet, a kávéházakban egykedvűen vízipipázgatnak a helybeliek. A főbb utak kereszteződésében, a víztisztító telepek és a kőolajfinomítók környékén ugyanilyen a készültség. A Kairóba menő turistabuszok konvoját is fegyveresek kísérik, a sofőrök háta mögött egy-egy titkosrendőr ücsörög. Ahogy az elaknásított kősivatagi úton haladunk, tankok garmadát látjuk. A kiégett, rozsdásodó monstrumok az arab–izraeli háborúkra emlékeztetnek, az élő masinák pedig a jövő konfliktusos fenyegetettségére figyelmeztetnek.
Ezzel együtt, ha magyar szót hallanak az egyiptomi férfiak, nem mulasztják el Hidegkuti Nándor és Puskás Ferenc nevét megemlíteni. Egy olyan országban, ahol rendszeresek az abból adódó katasztrófák, hogy egy-egy kupadöntőre vagy rangadóra kétszer annyi ember akar bemenni, mint ahány befér a stadionba – talán nem is csoda. Világklasszisaink itt is megküzdöttek a hírnevükért. Hidegkuti egy egyiptomi csapatnak, az Al-Ahly Nationalnak volt az edzője, amely ötször nyert bajnokságot, ezért akkoriban gyakran istenként borultak le előtte az utcán a szurkolók, Puskás pedig Port Saidban az El Masry edzője volt. Az együttest az utolsó helyről a harmadikra hozta fel.
A szicíliai Ginónak sem volt nehéz dolga. Mivel egy tájékozott egyiptomi kereskedő bármilyen nemzet képviselőjéhez tud kedvesen szólni, ő is elégszer hallotta azt a nevet, hogy Paolo Rossi.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.