Különleges státus Csecsenföldnek?

Moszkva mindent megtesz azért, hogy a nemzetközi közösség elismerje az új alkotmányról március 23-ra kitűzött, a törvényesség helyreállítását demonstrálni hivatott csecsenföldi népszavazást. Ennek érdekében a hadsereg és a helyi oroszbarát adminisztráció érdekeit háttérbe szorítva a referendum hajrájában a Kreml vette kézbe az ügyek irányítását, s különféle gesztusokkal igyekszik garantálni a népszavazás sikerét.

Szorítja az idő Vlagyimir Putyint. A második csecsen háború hullámán hatalomra kerülő orosz elnök ugyanis a kaukázusi köztársaság helyzetének stabilizálását ígérte. A rendezés azonban ugyancsak lassan halad, miközben az év végén parlamenti, egy év múlva pedig elnökválasztást tartanak Moszkvában. A Kreml ezért felgyorsította az eseményeket, és referendumot írt ki az új alkotmányról, amelynek elfogadását követné majd a parlamenti és az elnökválasztás Csecsenföldön. Ezzel az elképzelések szerint megszűnne a mostani hatalmi vákuum, Moszkva ugyanis nem ismeri el a köztársaság vezetőjének Aszlan Maszhadovot. A Kreml abban bízik, hogy a központ ellenőrzése alól az eltelt tíz év háborúi során kicsúszó köztársaság a népszavazás révén beágyazódik az orosz szövetségbe, s az új hatalom felállásával újabb nagy lépést tesz a pacifikálódás felé. E „csecsenizáció” politikájaként jellemzett, az irányítást a lojális helyi erők kezébe adó orosz elképzelések tehát kulcsfontosságot tulajdonítanak e folyamatban a népszavazásnak. Az Európa Tanács parlamenti küldöttségének vezetője, Lord Judd nemrég bírálta a Kremlt, kétségeit hangoztatva azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e népszavazás megrendezése a romos, nem biztonságos térségben. Ehelyett azt ajánlotta, hogy Moszkva kezdjen inkább tárgyalásokat a függetlenségért harcoló erőkkel. Az EBESZ és az Európa Tanács egy újabb helyzetfelmérése már jóval derűlátóbb, s a két szervezet fontolóra veszi, hogy újabb szakértői csoportot küld Csecsenföldre a szavazás környékén a fejlemények nyomon követésére.
A helyzet egyébként ha lassan is, de azért stabilizálódik a köztársaságban. A szövetségi erők ellenőrzik Csecsenföld szinte egészét, a szakadárok nagyszabású, összehangolt katonai akcióra már képtelenek. Ebből adódóan mindinkább rákényszerülnek a terrorista módszerek alkalmazására. Az ilyen előszeretettel alkalmazott, bár elszigetelt akciók hatását aztán megfelelő propagandával erősítik fel. Helyzetük azonban e téren nehezedik, miután az Egyesült Államok három egységüket is – az elhunyt Hattab és Barajev, valamint a Baszajev nevéhez köthetőket – felvette a terrorista szervezetek feketelistájára, s immár az al-Kaidához fűződő kapcsolatukról sem csak Moszkvában beszélnek. Különösen vonatkozik ez a grúz–csecsen határon, a Pankiszi-szorosban még mindig megbúvó, megmaradt „hátországra”. Igaz, az összképen még nem tud lényegesen javítani, de mintha kicsit lendületesebb lenne az újjáépítés is. A köztársaság idei költségvetése 9,3 milliárd rubel, amelynek 80 százalékát a központ biztosítja, ezenkívül 3,5 milliárd az újjáépítési céltámogatások összege. A legnagyobb probléma azonban még ma is az, hogy mindennek csak a töredéke jut célba, a többi szétfolyik a korrupciós csatornákon. Jellemző, hogy még a szakadároknak is jócskán jut belőle.
Ezen apró eredményeket azonban Putyin aligha tudná a választásokon sikerként felmutatni, ezért a Kreml felgyorsította a folyamatot. Jó kaukázusi módon azonban a Moszkva-barát adminisztráció vezetője Ahmad Kadirov elnöki ambícióitól vezetve felismerhetően a saját képére igyekezett formálni az alkotmánytervezetet, ráadásul az előkészületek is sokszor emlékeztettek a felejthető 1995-ös választásokra. Megelégelve mindezt a referendum sikerében kétszeresen is érdekelt Putyin két megbízottját, Vlagyiszlav Szurkovot és Szergej Jasztrzsembszkijt is a helyszínre küldte. Ők először is felvetették Csecsenföld legszélesebb körű autonómiájának a lehetőségét az Orosz Föderáción belül. Az alkotmánytervezetben nem szereplő „különleges státus” ilyetén – a központ és a köztársaság kétoldalú megállapodásán alapuló – felajánlása gesztus Kadirov belső ellenzékének, közte a megbékélésre hajlandó szeparatistáknak is. A két politikus feltűnő módon kifogásolta azt is, hogy Groznijban az utcán szinte csak orosz zászlót láttak. Eközben hangulatjavító lépésként megkezdték a szövetségi erők kivonásának felújítását, s a csecseneknek különösen irritáló katonai ellenőrző pontok egy részének felszámolását. Moszkvában bejelentették azt is, hogy kivizsgálják a köztársaságban nagy számban eltűntek ügyét, az eltűnés körülményeit. Hasonlóan a közhangulatot nyugtatandó, a legfelső bíróság katonai kollégiuma felülvizsgálatra visszautalta Budanov százados ügyét. A köztársaságban szolgáló tisztet egy csecsen lány megerőszakolása és meggyilkolása miatt ítélték el, majd nyilvánították beszámíthatatlannak. Ezenkívül a csecsenföldi polgárok anyagi kárpótlást kapnak a harcok során megsemmisült tulajdonukért. Becslések szerint csupán Groznijban legalább százezer lakás pusztult el a két háború során. Kaszjanov kormányfő azt is bejelentette, hogy a közeljövőben nyolcvankét intézményt, vállalatot adnak át föderális tulajdonból köztársaságiba.
Külön figyelmet szentel a központ a referendum tisztaságának, így pontosítják, ellenőrzik a listákat. Előzőleg több bírálat érte Moszkvát amiatt, hogy a szavazáson részt vesznek a köztársaságban állomásozó katonák, míg a menekülteknek nem lesz erre lehetőségük. A Kreml ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a katonák aligha dönthetik el a referendum kimenetelét, hiszen a választásra jogosultaknak mindössze a hét százalékát teszik ki. Mint mondják, megoldják az ingusföldi táborokban élők szavazását is, külön buszokkal szállítják őket a határon felállítandó szavazóhelyiségekbe, amellyel ismét csak felülírják Kadirov elképzeléseit.