Magyarország elfoglalása az unió jegyében

Ha hét vége, akkor szenzáció. Világraszóló Európa-szám. Kihagyhatatlan esemény. Megismételhetetlen alkalom. Hála néked EU-csatlakozás! Mert kit érdekel a magyar malacok jövője, amikor szombatonként a legkülönbözőbb grandiózus idétlenségeken tolonghatunk? Hála néked, Baja Ferenc!
Mondja is a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára március 22-én, kora reggel, hogy a Kossuth térre legalább húszezer embert várnak, akik a saját arcukkal akarnak kiállni az unió mellett. Öreg kontinensünkön ugyanis még soha nem készült ilyesféle fotográfia, amelyen igazi, élő polgárok fizimiskájából rajzolódik ki egy földrajzi régió. És mivel a többi megyeszékhely is hasonló megmozdulásnak ad otthont, végül az egész jókedvű társaság Magyarország-formátumba öszszekapcsolódva hirdetheti majd népünk csatlakozási szándékát.
Nosza, már indulok is, hiszen régi vágyam volt, hogy egyszer egy óriásplakáton én lehessek a VIII. kerület. Vagy legalább a vörös Csepel. De minő csalódás: Baja Ferenc húszezer önkénteséből tizenkilencezer-nyolcszáz otthon maradt, ami tulajdonképpen nem baj, mert a Kossuth tér betonjára skiccelt pitiáner megyetérkép legföljebb ha háromszáz férőhelyes.
Egyszóval kevesen vagyunk, és nem elegen, de, mivel a meghirdetett kezdési időpont után már egyetlen érdeklődő sem jelentkezik, nekilátunk.
Először az Európa-csillagot alkotó csoport rántja magára a sárga esőköpenyt, és áll alakzatba, majd az élő megyehatár húzza meg magát, végül az asszisztencia „Próbáljuk meg elfoglalni Pestet!” felszólítására a maradék másfélszáz amatőr modell is a helyére tódul. A rendező int, a sofőr bólint, a bérelt, darus Tátra teherautó motorja pedig sötétszürke füstfelhőt eregetve felbőg, amint a gomolyfelhők közé emelkedik a stábot cipelő kosár.
Aztán hosszú percekig semmi sem történik, a feszült csöndet csak a rendezvényt félreértő, időskorú kibic töri meg időnként, amint az üvöltözi, hogy Sopronnál még van hely. Majd a magasban megjelenik egy tenyér – a tökéletes hatás érdekében erre kell rámosolyogni –, és végre elkészül a lassan, de biztosan merevedő nyakú Pest megyéről az első sorozat.
– Most húzódjunk a megye északi részébe – adja ki a következő utasítást a fellegekbe szállt fotóriporter földi segítője. Ami szolid lökdösődés árán sikerül is. A menetrend hasonló, mint korábban, kivéve, hogy a statiszták most nem felfelé merednek, mivel híres emberek érkeznek a fotózás helyszínére. A rend azonban hamar helyreáll, mert Knézy Jenő, Hollósi Frigyes, Haumann Péter és Koltai Lajos zökkenőmentesen épül be a közigazgatási egységbe, sőt, Baja Ferenc megjelenése sem okoz komolyabb fennakadást. A tekintetek az RTL Klub intenzíven köröző helikopterére szegeződnek, és máris kész a második sorozat.
– Most pedig álljunk szorosan a déli oldalra – szól a segéderő, aki időközben ráharapott egy rágógumira, és most a mikrofonon keresztül telecuppogja a Parlament parkolóját. Ráadásul a le-föl szaladgálás eredményeként liheg, és nagyokat sóhajtozik, teljes pánikba hajszolva az ideiglenesen hazánkban tartózkodó japán turistákat, akik azt hiszik, hogy egy nyilvános gruppenszexfilm forgatásának szem- és fültanúi.
A csettegő csámcsogásból annyit azért érteni, hogy a fényképezkedésnek nagyjából vége, de senki ne széledjen szét, mert a jeles eseményt dokumentumfilmben is megörökítik. Vagyis az a feladat, hogy egy kamera fog a feje fölött elrepülni (ezt az asszisztens mondja így), és mindenkinek meg kell próbálnia belesomolyogni. Az új kihívás tetszik az embereknek, mert végre természetesen nevetnek, és önfeledten tekergetik a fejüket. A hírességek ellenben nem hallgatnak az utasításra, mert az első adandó alkalommal olajra lépnek, magára hagyva a média rohamát hősiesen álló szocialista államtitkárt.
Indulnék én is, ám egy marcona biztonsági ember Eörsi István klónjával díszített képeslapot nyom a kezembe. Így legalább megtudom a „Magyarország mi vagyunk!” kirekesztésgyanús jelmondattal harciassá tett ismertetőből, hogy a felrajzolt megyehatáron történő belépésemmel tudomásul vettem a következőket: „A rólam készült álló- és mozgóképeket (fénykép, illetve video- és filmfelvétel) a felvétel készítője – a Magyarország Mi Vagyunk Konzorcium – az eseményről készülő fotón, dokumentum- reklámfilmben, illetve könyvben szabadon felhasználhatja, de csak és kizárólag a fent felsorolt célokra.”
Tehát lesz itt minden, amit a baloldali média csak megkívánhat: könyv, film, reklám, de mindenekelőtt április 3-tól töménytelen mennyiségű óriásplakát, amelyek ugyan sokba kerülnek, de legalább senkit nem buzdítanak semmire.