Kovács László pártvezér-külügyminisztert várták valamelyik reggel a Nap-kelte Kereszttűz című műsorába. (Aczél Endre volt a vezető riporter, ő az átlagosnál is jobban szokta várni Kovácsot; régi kapcsolat az övék, még a mozgalmi időkből.) Kovács bácsi azonban nem érkezett meg a kezdésre, talán belegabalyodott a Rákóczi úti dugóba, esetleg zárlatos lett a villanyborotvája. Kovács államférfi tehát nem jelent meg az adás kezdetéig, annak pedig időre indulnia kell; reklámidő, álláspénz, retorziók. Nincs apelláta.
A szerkesztő persze leleményes, a három kérdező riporter elé kirakott egy háromlábú kecskefejőszéket, rá egy monitort, Kovács politikus arcképével, a háttérből pedig jött a hang (az államférfi mobiltelefonon beszélt az ország tévénézőihez, hogy akkor most mi is van itt az iraki háború kapcsán).
Különös viszonya van a közszerepléshez jó Kovács Lászlónak. Nemrégiben például tanúként kellett volna megjelennie a bíróságon, ő azonban inkább levélben értesítette az ítélőszéket, ha föltétlenül ragaszkodnak a meghallgatásához, hát jelenjenek meg ők a rezidenciáján, még az is lehet – ha ideje engedi –, fogadja őket. Nekem az a véleményem, hogy Kovács bácsi egy kicsit túllőtt a célon, amolyan szocialista Tell Vilmosnak érzi magát, holott érzékelnie kellene, még a tegezt sem szabadna tegeznie.
Bizony a hatalom szele olykor az egészséges gondolatot is kifújja az ember fejéből. Ha meg nem volt ott olyan, annál inkább. Nekem az egész Kovács-interjúból csak a kecskelábú szék maradt meg…
origo.hu
Rokonok és barátnők szólaltak meg a vajtai tragédia után – barátnők szenvedtek balesetet
