Most már jöhet…

KÁRMIII?!
Kosztolányi írja Az író a háborúban eszszéjében: boldogok azok, akik a hadseregszállítókban, a lőszergyárosokban, az ordító politikusokban, a háborús akarat e végrehajtó közegeiben és emeltyűiben látják a háború okát és nem a lelkek mélyén szunnyadó pusztító ösztönökben. (…) Nyilván ilyen a természetünk. Vajon elképzelhető-e, hogy a világháború minden halálbüntetés és zárótűz ellenére csak egy napig is tart, ha nem felel meg az emberi természetnek? Ez képtelenség lett volna, ha arra kényszerítenék az embereket, hogy négy évig négykézláb járjanak, ami pedig sokkal kevésbé veszedelmes, fáradságos és megalázó, mint lövészárkokban tetvesedni és meghalni, akkor bizonyára egyszerre föllázadnának, mert ezt valóban esztelenségnek tartanák. De a háborút nem tartották esztelenségnek, mert emberi volt. (A mázlista az elsővel megúszta!)

MAGAM IS ELBORZADOK ATTÓL, AMIT LEÍRTAM
(Kosztolányi). (Csekélységem is.) Csakhogy ez az igazság. Nézetem szerint – még mindig K. D. egy rövid mondat erejéig – az igazságot hirdetni becsületesebb, mint valóságnak feltüntetni egy vágyálmot. (Tíz–húsz éves távlatban, új világrendként, a hosszabb távon önnön hamvába hulló Egyesült Vágyállamot.) De a „humán szféra” bármennyire is kiszorult az írott és elektronikus sajtóból, most nem az amerikai nemzetbiztonsági és geopolitikai érdekekről, hanem apró, elenyészőben lévő, de még mindig nem elhanyagolható emberi tényezőkről van szó ebben a cikkben, a világcsendőrséghez ugyanis terelhető-manipulálható-büntethető-kiszipolyozható eleven és csak utána holt adóalanyokkal kell a jövőben is – ha nem is el, de – számolni. Közben halkan megjegyzem, vegyvédelmi felszerelésben igencsak kellemetlen a sivatagi meleg. (Akkor se lássam a háború megindítását, amikor a hátam és március közepét!) Több mint remegtető, hiába a hamvazószerdai pápai békeböjt, s hogy a langyosokat és a héjákat kiköpi a Föld… Úgy látszik, eszik olyan forrón a kását is…

VILÁGOS,
HOGY SÖTÉT ERŐ
– bábuként mozgathatóan a világ egyedüli uraként sakk lépik egyet… Már csak az a kérdés, még hány ezer liter lépfene kell, hogy kétszázötvenezer ágyú és rakétatöltelékre tetőződjön a belvízi követségek végleges kiürítése? De ha a legújabb amerikai logisztikai logika szerint az irakiak más országokban helyezték el tömegpusztító fegyvereiket, akkor Irak marad a földkerekségen az egyedüli béketábor… sziget, és a mozgalmi dalból már tudjuk és tapasztaltuk az életünkben is utolsó csatlósként kínkeservesen, hogy – mint ilyen – „legyőzhetetlen!” De hogy mi álmok – államok – jőnek még az életben?! Ez visszadöbbent. A magyar történelem folytonossága Szaddám száműzetésével összekapcsolva: előre a lenini úton a Bushba? Természetesen semmi és senki senkivel nem helyettesíthető be, minden, tömeghalálért felelős vezér konkrét neve csak a saját szitokszava lehet. Ezek után már bátrabban kimondhatom: Sztálin él (??!), Hitler élni fog (??!)