„Piszkos trükkök” Washingtonból

Washington a jelek szerint bármit megtesz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában készülő újabb, Irakkal kapcsolatos határozatot keresztülvigye. A The Observer című angol napilap beszámolója rávilágított azokra a „piszkos trükkökre”, amelyekkel a világ egyetlen szuperhatalma nyomást gyakorol a döntőbírói szerepkörbe került kis országokra, a BT nem állandó tagjaira.

Kamerun, Mexikó, Chile, Pakisztán, Angola és Guinea – ők alkotják a „közepes hatok” csoportját. E hat ország a hírek szerint még nem döntötte el, támogatja-e Amerika háborúpárti politikáját, vagy inkább a fegyverzetellenőrök Irakba küldésére szavaz. Washington azonban nem akarja a véletlenre bízni a döntést, ezért a szavazásban részt vevő országok (Nagy-Britannia kivételével) delegátusainak elektronikus levelezését elolvassák, telefonjait lehallgatják. A Nemzeti Biztonsági Ügynökség (NSA) egyik vezető tisztségviselője által írt dokumentum, amely a The Observer napilap birtokába került, leírja szervezetük célját és módszereit. Az NSA pedig azért dolgozik, hogy mindig friss információkkal szolgálhasson a Bush-adminisztrációnak a szavazási hajlandóságról.
Nehéz helyzetben vannak mindkét vélemény támogatói. Amerikának kilenc szavazatot kell összegyűjtenie a 15 tagú BT-ben, hogy megszavaztassa az Irakot elmarasztaló határozatot, s így a világszervezet „megbízásából” támadhasson. A kis országok – mint a hatok vagy Bulgária – tisztában vannak azzal, hogy szavazatuk milyen sokat jelenthet a jövőjük szempontjából. Bulgária döntését Amerika megvásárolta a NATO-csatlakozás ígéretével. Azt azonban senki nem tudja, mi lenne a megfelelő ár Guinea vagy Kamerun számára. Szakértők szerint biztos, hogy ezek az országok a szavazásnál nem vesznek majd figyelembe morális megfontolásokat. A szegény országok kizárólag pénzt és fegyvert akarnak, s már most ujjal mutogatnak Törökországra, amely az amerikai katonák állomásoztatásáról szóló kormánydöntés előtt kapott több milliárd dolláros támogatást (más kérdés, hogy Ankara végül elutasította az amerikai kérést). Guinea katonáit a háborúpártiak jóval kevesebb pénzzel támogatták, ám jelzésértékű: a térség konfliktusait szerencsésen elkerülő ország sokat szenved az oda áramló menekültek hullámaitól. Ellentételezésként Amerika kiképzi a katonáit, Nagy-Britannia háromszáz gurka harcost küld a szomszédos Sierra Leonéba fenntartani a határ védelmét, s 6,2 millió dollárt adományozott a menekültek ellátására.