Talán még szabad

Bozóky Imre nagyot hibázott. Az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke megfeledkezett arról, hogy ő nem lehet magánember, nem lehet egyszerű ügyvéd, bármit tesz is, bármilyen véleményt fogalmaz is meg, azt mindig az MLSZ elnökének a véleményeként kezelik. Márpedig ebben a tisztségben nem foglalhat állást a Terror Háza múzeum védelmében, vagy ha megteszi, ne csodálkozzon, ha a sajtó keresztre feszíti.
Az mindegy, hogy a véleménynyilvánítás elvben szabad, ahogyan az őt támadó egyik napilap fejlécén olvasható: „A hír szent, a vélemény szabad.” Neki nem az, csupán a sajtó egyes képviselőinek szabad. Ők dönthetik el, ki milyen témában formálhat véleményt, s nem az ügy jelentősége számít, hanem kizárólag az, hogy az ítészek napi szempontjainak megfelel-e.
Ismét vannak egyenlő és még egyenlőbb emberek. Bozóky csak egyenlő, Medgyessy Péter lényegesen egyenlőbb, így aztán az MLSZ-elnök aláírása megdöbbentőbb, mint a miniszterelnöké. Legalábbis a véleményformáló ítészek, úgy látszik, érzékenyebbek a Terror Háza Múzeum, vagyis egy alapvetően kulturális intézmény ügye, mint a háború kérdését illetően. Az mindegy, hogy a miniszterelnök az ország közvéleményével, a vezető európai országok többségével szemben foglalt állást, az nem akkora probléma, arról nem érdemes annyit cikkezni, leváltását követelni, ellenben Bozókynak hulljon a feje. Bozókynak nincs mentsége. Ugyanezen közvélemény-formálók közben nagyvonalúan megfeledkeznek arról, hogy az ő aláírása aligha sorsfordító, nem járatja le az országot, s a jelenleginél már nem osztja meg jobban. Azt éppen árokbetemető miniszterelnökünk teszi. Ő, aki álláspontját ciklikusan váltogatja, hogy csak a sportnál maradjunk, például az olimpiai rendezés ügyében. Előbb aláírta a rendezést támogató ívet, majd elítélően nyilatkozott az aláírókról, később, a New Yorkot érő terrortámadás után bejelentette: szolidaritásból le kellene mondani a pályázatról az amerikai város javára. Miután a metropolis mindezért barátságos vállveregetésre sem méltatta, most azon fáradozik, hogy bebizonyítsa, a rendezéssel járó terhek elviselhetetlenek lennének az országnak. Nem mellesleg Medgyessy Péter a Terror Házában tett látogatását követően is elégedetten nyilatkozott a szakmai színvonalról. De ezt is illik elfelejteni, hiszen ma már más a véleménye.
Persze megértem én Bozóky erkölcsbíráinak feledékenységét. Ahogy miniszterelnökünk, úgy ők sem szeretnek korábbi véleményeikre emlékezni. Kínos. Többségük már akkor megfellebbezhetetlen közvélemény-formáló volt, amikor Medgyessy Péter fedett személyként tengette napjait, majd a Központi Bizottságban tevékenykedett a demokráciáért, s vigyázó szemét – a sajtó képviselőiéhez hasonlóan – Moszkvára vetette. De ezt már nem illő felhánytorgatni, miként azt sem, miért kell a mi nevünkben aláírni a háború támogatását. Hogy mit érdemes, azt majd ők mondják meg. Újra.