Tisztelt Szerkesztőség!

Adomány az esélyegyenlőségért
Megható fényképes tudósítás jelent meg a február 12-i Magyar Nemzetben, arról, hogy „először kapott vakvezető kutyát ingyen világtalan ember Magyarországon”. Ez valóban nagy dolog, ám az tévedés, hogy ez először történt volna hazánkban. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Vakvezető Kutyakiképző Iskolájában ugyanis 1980 óta képezünk vakvezető kutyákat, és egészen 1990-ig az igénylő látássérültek térítésmentesen kapták azokat. 1990-től 1995-ig hatezer forintot, 1995-től 10 ezer forintot fizetnek a felbecsülhetetlen értékű segítőtársak igénybevételéért, amely összeg éppen csak fedezi a kutyával kapott szerszámzat – vezetőhám, póráz, nyakörv, szájkosár, pergő – költségeit.
Egy-egy kutya kiképzése a szövetségnek körülbelül 800 ezer forintba kerül, amelyet állami támogatás és adományok segítségével teremt elő. Az iskola egy évben húsz látásfogyatékos igénylőnek tud kutyát biztosítani. A kutyák átadása kéthetes, bentlakásos tanfolyam keretében történik, amelyen a gazdákat részletesen megtanítjuk a kutya alkalmazására, tartására, kitérve az egészségügyi, higiéniai problémákra is. A tanfolyamok térítésmentesek, azok költségét is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége állja. A tanfolyam minden esetben közlekedésbiztonsági vizsgával zárul, amelyen kynológusok, etológusok, vakügyi szakemberek mérik fel és igazolják az újdonsült gazda-kutya team rátermettségét és alkalmasságát az önálló közlekedésre. Ez a vizsga biztosítja a kutyát átvevő vak gazdát is arról, hogy képes új társával is független életet élni. Így kaphatott volna kutyát a tudósításban szereplő hölgy is, ha hozzánk fordul, mint ahogy „nyugdíjas” kutyája is innen származik. Az iskola tenyésztési, kölyöknevelési és utógondozási programot is működtet, ezek biztosítják a megfelelő kutyákat az eredményes munkához és a tanfolyamokról kibocsátott gazdákat és kutyákat további életük során figyelemmel kíséri és segíti.
Emellett az iskola munkatársai nagyrészt a minimálbér szintjén keresnek, leginkább elhivatottságuk és fanatikus lelkesedésük tartja őket a pályán. A kutyát igénylők száma több, mint az iskola éves kapacitása – körülbelül kétszerese annak –, de a bővítés anyagi korlátaink miatt egyelőre nem lehetséges.
Tiszteletre méltó minden kezdeményezés, amely egy nehéz sorsú ember életén próbál könnyíteni. Ennél csak az becsülendőbb, ha egy-egy kivételezett helyett nagyobb csoportnak nyújtunk segítséget, biztosítva az esélyek egyenlőségét. Szerencsére erre is akad példa kül- és belföldről egyaránt. A közelmúltban egy informatikai cég másfél millió forinttal járult hozzá iskolánk munkájához, egy svájci állatvédő egyesülettől pedig egy mikrobuszt kaptunk ajándékba.
A magánszemélyek és közületek tárgyi és pénzadományai mind azt segítik elő, hogy az önállóságra törekvő vak – és egyáltalán nem világtalan – emberek minél többen és minél hamarabb juthassanak – a nap 24 órájában rendelkezésre álló – hű kísérőhöz. Aki komolyan segíteni akar, ezt az utat választja szemben az ellenőrizhetetlen és szakmailag megkérdőjelezhető, profitorientált magánutas vállalkozásokkal.
Vasteleky-Einbeck Péter
Vakvezető Kutyakiképző Iskola, Budapest

A valódi hosszú bájtok éjszakája
Juszt László ATV-s műsorait általában nem szívesen nézem, a Közhang címűt pedig különösen nem, kedden azonban véletlenül odatévedtem. A jobboldali beszélgetőtárs szóba hozta az adatmásolási ügyet. Míg feltűnően gyönge ellenfelei levegő után kapkodtak, az „elfogulatlan” műsorvezető igyekezett a segítségükre sietni. A megmagyarázhatatlan bizonyítvány szerintük legjobb magyarázata az a kormányról feltételezett jó szándék (nonszensz!), hogy ők tulajdonképpen jót akartak, s csak későbbi vitás kérdéseket tisztázandó spájzolták el azokat a bizonyos adatokat. Ez az átadás-átvétel mítosz, ez körülbelül a D–209-es dzsémszbondosítására tett kísérletükhöz hasonlítható ostobaság, sajnos azonban vitéz jobboldali barátunknak nem jutott eszébe kapásból az egyértelmű cáfolat, miszerint ezt az átadás-átvételt a tényleges kormányváltás után mintegy három hónappal hajtották végre, és nem lényegtelen epizód, hogy az átadó hiányzott az átadásról.
Valójában ez egy olyan horderejű törvénysértés, hogy normálisan működő demokráciában nemcsak hogy a pénzügyminiszter és az adóhivatal elnöke, de az egész kormány belebukna. Ettől az igazi hosszú bájtok éjszakájától kezdve senki sem aludhat tovább nyugodtan, hiszen elméletileg számtalan féltve őrzött személyes adatunkat megkaparinthatta az egyre inkább törvénytelen módszerekkel operáló szocialista párt. Lehet, hogy ez nem történt meg, de elméletileg megtörténhetett, és bizonyíthatatlan, hogy nem történt-e meg gyakorlatilag is. Azokat az embereket, akik ezt elrendelték, büntetőperben kellene szigorúan felelősségre vonni, és az egész jogállam működését veszélyeztető cselekedetükért súlyosan megbüntetni.
Semmiképpen nem szabadna viszont azt megengedni, hogy elbagatellizálja az alaptalanul farkast kiáltó, a Simicska Lajos korábbi APEH-vezetőt ártatlanul meghurcoló és rágalmazó baloldali média az igazi hosszú bájtok éjszakáját.
Regyep János
Vác

A miniszterelnök szövegkörnyezete
Folyamatosan szégyent hoz ránk miniszterelnökünk. Pirul az arcunk, amikor eszünkbe jutnak választási ígéretei: jóléti rendszerváltás, ingyenes tankönyv, az egészségügy rendbetétele, 800 kilométer autósztráda megépítése, a tanárok 50 százalékos béremelése, gátak építése, és még sorolhatnánk. De a „jóléti rendszerváltás” közben még iskolatejre sem telik, és szinte minden közszolgáltatás drágább lett. Az ingyenes tankönyvnek, kijelentése szerint, nem híve az oktatásügyi miniszter. Az egészségügy tekintetében pedig csak a gyógyszerár-emelés jött el, a beígért ingyenes gyógyszerekből persze semmi sem lett…
Tehát a nyolcszáz kilométer sztrádára nincs pénz, a költségvetésben már egy fillért sem szánnak a négyes metróra, a tanárok béremelésére a törvény megszületett, de a pénzt nem biztosították, máshonnan kell elvenni a pénzt, vagyis iskolákat, óvodákat kell bezárni, önkormányzatokat kell csődbe kergetni (mi megemeltük a bért, a többit oldjátok meg ti, ahogyan tudjátok…), gátakat szintén nem lehet pénz nélkül építeni, márpedig pénz nincs… A költségvetést közben szigorítják, mint Bokros idején. Nadrágszíj-politika, ugye, kényszerűségből, hiszen a költségvetési hiány, a megideologizált 100 napos osztogatások miatt iszonyatosan megnőtt. Tehát: jól megcsinálták a jóléti rendszerváltást.
Pirul az arcunk. Ezek mindig eszembe jutnak, ha miniszterelnökünket hallom nyilatkozni. Ilyenkor felteszem a kérdést magamnak: „vajon most hihetünk-e neki?” Legutóbb az Operabálon nyilatkozott Catherine Deneuve-ről, aki, mint tudjuk, hatvanéves. Nos, itt már csak nem lehet butaságot vagy valótlanságot beszélni – gondoltam. Kommunikációban jeleskedő vezetőnknek ez is sikerült. Ugyanis miután elmondta, hogy gyönyörű, és mindig csodálta őt, hozzátette: bár nem illik egy színésznő koráról bármit is mondani, de „a színésznő a gyermekkora színésznője” (m1, Operabál 2003., március 10., 21.50). Nem tévedés, a miniszterelnök gyermekkoráról volt szó. Ezek szerint, ha jól számolom (a miniszterelnök korát figyelembe véve) a művésznő jelenleg körülbelül kilencvenéves lehet. Remélhetőleg ez a nyilatkozat nem jut Catherine Deneuve fülébe, mert akkor talán a becsületrend is oda lehet… (Hasonló szégyen ez nekünk magyaroknak, mint Medgyessyné cigarettára gyújtása az irodalmi Nobel-díjátadáson.)
Ennél már csak az a hír volt furcsább, hogy a miniszterelnök úr egy év elteltével értékeli a miniszteri munkáját. Az értékelési szempontok közül az egyik a kommunikációs készség. Nos, mint láthatjuk, ebben csakugyan ő a legilletékesebb.
Pirul az arcunk.
Zsigmond Gábor
Budapest

Harc a német megszállókkal
Bajcsy-Zsilinszky még a német megszállás előtt hangsúlyozta: „Ha Quisling-kormány jön és még élek, fegyvert fogok ellene.”
Ezért az 1944-es esztendő sorsdöntő márciusi napjaiban tudta, mi a teendő. Kállaynak megküldött utolsó levelében így figyelmeztette a miniszterelnököt a várható veszélyre: „Komoly és megbízható forrásból értesültem arról, katonai részről is megerősítették, hogy a közeli napokban súlyos megpróbáltatások szakadnak hazánkra: állítólag hat német hadosztály gyülekezik a nyugati határon azzal a céllal, hogy bevonuljon Budapestre és megszállja Magyarországot.” Bajcsy-Zsilinszky a német fenyegetettséggel szemben két alternatívát látott, és ezt meg is írta Kállaynak: eltűrni vagy ellenállni. Ő a pillanatnyi katonai erőviszonyoktól függetlenül is az ellenállás mellett foglalt állást. Kállay a háború után írt emlékiratában részletesen foglalkozik a március 19-ét megelőző napok eseményeivel, és kiemeli, hogy a megkérdezett politikusok közül egyedül Bajcsy-Zsilinszky javasolta a fegyveres ellenállást. „Sokan jöttek el hozzám: Bethlen, Rassay, Kánya, Eszterházy Móric, Peyer, Chorin, Bajcsy-Zsilinszky, Stern Samu, a zsidó hitközség elnöke és sokan mások. Bajcsy-Zsilinszky, aki magával hozta Kiss János nyugalmazott tábornokot, a legelszántabb ellenakciót és a munkásság felfegyverzését ajánlotta.”
Horthy, Kállay és a magyar uralkodó körök nem tudták elszánni magukat arra, hogy az országot március 19-én hajnalban elözönlő náci haderővel szemben a néptömegekre is támaszkodó nemzeti felkelés élére álljanak. Inkább választották a dicstelen utat: a klessheimi kapitulációt Hitler előtt. Csak egy budai (Attila úti – A szerk.) bérház IV. emeletén ütköztek a német megszállók fegyveres ellenállásba: ott lakott Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Vigh Károly
történész, Budapest

Veszélyben a zeneiskola
A Magyar Nemzet február 8-án megjelent számában olvastam Végh Alpár Sándor írását Esztergom visszanyerhet múltjából egy darabot címmel. Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott, hogy Esztergom nemhogy visszanyerhet valamit múltjából, hanem továbbra is veszíthet értékeiből. Tervbe vették ugyanis az egyetlen, esztergomi zeneiskola megszüntetését. Messze vagyunk már Kodály Zoltán zenei célkitűzésétől.
A kormány nagylelkűen felemelte a pedagógusok bérét, amire nagyon büszke, csak elfelejt elegendő pénzt adni az önkormányzatoknak, hogy ki tudják fizetni a megemelt béreket. Ezért kell több iskolát bezárni. Sok pedagógus nemhogy a felemelt bért nem fogja megkapni, hanem egyáltalán nem lesz fizetése. Négy éven keresztül azt hallottuk, hogy az Orbán-kormány nem ad elegendő pénzt az önkormányzatoknak, s csak a fideszes önkormányzatok kapnak pénzt. Esztergomban jelenleg Fidesz vezette önkormányzat van, lehet, hogy ezért nem kap elegendő pénzt az önkormányzat? A vidékfejlesztés is szerepel a kormányprogramban, s mit lehet hallani: iskolákat, postahivatalokat zárnak be, nincs orvos a falvakban.
Azt gondolom, az állampolgárok csak akkor fontosak, ha szavazataikkal hatalomhoz juttatnak politikusokat, különben a véleményükre nem kíváncsiak.
Meszlényi Józsefné
Budapest

CZIGÁNY LÓRÁNT (London): Azt teszi szóvá dr. Temesvári I. Péter (Tisztelt Szerkesztőség, január 31.), hogy tévedek, amikor a „beköpik a legyek” kifejezést nem a természettudomány fényénél néztem esszémben (Piszok. Egy szitokszó alaktana. Magazin, január 11.), tehát nem azzal a jelentéssel használtam, hogy „a légy petéit rakja a nyershúsba” hanem eufémizmusnak tekintettem arra nézve, hogy „a légy anyagcsere(vég)termékével” megtiszteli például a rétest. A nagyanyámtól hatvan évvel ezelőtt hallott kifejezés érvényességében magam is kételkedtem itt, Londonban, ahol a légy természetrajzi érdekességnek számít. Éppen ezért, mielőtt leírtam volna, felütöttem az MTA Értelmező Szótárát, ahol ezt találtam „beköp” alatt. 3. jelentés. Tárgyas ige „ petéjével, ürülékével bepiszkol valamit”. Természetesen főorvos úrnak is igaza van tehát, de ez nem hatálytalanítja azt, amit leírtam. Az is-is tipikus esete.
*
Dr. BAUMANN PIROSKA (Budapest): Kézhez kaptam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2400 forintról szóló tüzelőutalványát, melynek összegét kétszáz forintos havi részletben vonják le nyugdíjamból. Ez az összeg kb. két mázsa tűzifa megvásárlásához elegendő (egész évre!). Mint cukorbeteg jogosult lennék havi százforintos összegű nyugdíjpótlékra, mert 70 évnél idősebb vagyok. Egy kérdésem lenne a két tény kapcsán:
tud-e jeles kolléganőm, dr. Csehák Judit miniszter asszony e két mélységesen megalázó rendelkezésről? Második kérdésem: ilyen szociális juttatásokkal megyünk az unióba?
*
FÖLDES ZOLTÁNNÉ (Tatabánya): Kovács László a kutyapiszok örökzöld témájáról írt levelet (Magyar Nemzet, március 14,). Valóban elviselhetetlen a kutyagumi mennyisége, de szerintem ezt nem lehet ebadóval megszüntetni! A dohányáru adóját is hiába emelik, attól még ugyanúgy eldobálják a csikkeket. Elsősorban a mindenféle szemetelőket kellene megbüntetni. Az ebadó bevezetésével nagyon sok, kisnyugdíjból élő, mint jómagam is, egyetlen társának létfenntartása kerülne veszélybe. Végiggondolta a levél írója, mennyi kutyát, macskát dobnának ki az utcára, mert nem tudnák, vagy nem akarnák az adót megfizetni?! Addig, amíg azért néznek rám furcsán (minek szedi össze, más is otthagyja), mert eltakarítom a kutyám után a szemetet, nem hiszem, hogy ezt a komoly problémát ebadóval meg lehetne szüntetni.
*
Dr. AMBERGER EVELIN (Budapest): Úgy érzem, téved Solymosi Frigyes, amikor március 18-i cikkében (A jobboldal választása) azt írja, hogy a jobboldal szimpatizánsainak április 12-én azt kell eldönteniük, Orbán Viktor vagy Csurka István nézeteit támogatják-e. Hiszen nem csak e két prominens személyiség áll az ellentétes, igen-nem pólusokon. Ugyanígy lehetett volna írni: a jobboldal szimpatizánsai eldönthetik, hogy Kovács László vagy Csurka István nézeteit támogatják-e. Ezzel ugyanezt mondta volna, bár kétségtelenül kissé más felhangokkal. Sőt a „nem” oldal képviselőjének helyére is kerülhetett volna más név, hiszen más párt és civil szervezetek is állnak azon az oldalon. Az Orbán–Csurka szembeállítás számomra nem tűnik túl ízléses fogásnak az „igen” mellett. Nem hiszem, hogy a jobboldalnak szüksége lenne erre.