Bár párttársaihoz hasonlóan Kapitány István Tisza-tótumfaktum sem nyilatkozik a felekezet leendő programjáról („Miután megnyertük a választást, világosan elmondjuk, mik a céljaink, és el is érjük azokat”), annyit azért elárult a minap, hogy a sokszínűség közel áll a szívéhez. Az egykori Shell-alvezér szerint a diverzitás alapérték, volt cége is ezért sikeres: több mint félmillió munkatárssal nyolcvan országban van jelen. Bizony, magyarázza, egy országnak nyitottnak kell lennie a sokszínűségre, szükség van a más régiókból érkező emberekre. Ha rajta múlna, afrikai és ázsiai bevándorlókkal tenné sokszínűbbé Magyarországot. (Korábban – még shellesként – a pride-hónap alkalmából a vállalati sokszínűséget magasztalta a LinkedIn felületén.) Bár Kapitány uram nem mondja ki – hiszen „a választásig nem lehet” –, a sokszínűség kiemelt szerepet kapna egy országló Tisza-kormánynál. Talán még a prájdot is állami ünneppé tennék…

Azért lenne itt néhány kérdés… Ha ennyire fontosak a színes emberek, akkor miért háborog a Tisza a Magyarországon dolgozó filippínókkal szemben? Vajon az általuk betelepített színeseknél nem állna fenn az illegális kacsa- és aranyhalfogyasztás veszélye? Egyébként meg egyáltalán miért ez a zsákbamacskatempó? Ha tisztességesek a párt tervei, miért kell azt titkolni? (Költői kérdés.) Egy kommentelő szerint ha a sokszínűséget még nem is, a kétszínűséget már alkalmazza a Tisza. Egy másik hozzászóló egy képzelt interjút szemléz: „– Mennyi a benzin ára? – kérdezi az autós Kapitány István Shell-benzinkutast. – Nem mondom meg, mert akkor nem fog tankolni.”