Tisztelt Szerkesztőség!

Medgyessy tiszta lapja

Tiszta lappal indult a kormány, és ezt a tiszta lapot meg fogjuk őrizni – mondta Medgyessy Péter. Nem értem a miniszterelnök szavait. A választás során sorozatos csalásokról szóltak a híradások. Miért nem járultak hozzá, illetve miért nem kezdeményezték az érintett körzetekben az újraszámlálást? Mitől féltek? Továbbá: a kormányfő a választások előtt elhallgatta, hogy a diktatúrában D–209-es szt-tiszt volt, majd mikor a Magyar Nemzetben ez kiderült, letagadta; de amikor sarokba szorította a mai ellenzék, kénytelen volt beismerni; aztán azt hazudta, hogy a KGB ellen védte Magyarországot. (Ha tényleg ezt tette volna, rég eltűnt volna Szibériában…) Ez csupán két példa a kormány úgynevezett tiszta lappal való indulásáról.
Azt hiszem, a kormánynak nincs joga erkölcsre hivatkozni. Aki becsapja saját választóit is, annak komoly helyeken és komoly emberek előtt nincs hitele. Helyezkedhet nyugodtan minden irányba, számára nem számítanak a magyar érdekek sem. Csatlakozási tárgyalások, gazdaságpolitikai, külpolitikai kudarcok… Volt-e már példa arra, hogy egy magyar miniszterelnök és külügyminisztere az ország egy része (Erdély) megszállóinak miniszterelnökével együtt ünnepli Magyarország megcsonkítását? Volt-e már példa arra, hogy egy magyar miniszterelnököt és kormányát saját hazájában úgy megalázzanak, mint tette ezt Dzurinda? De a kormány arra sem volt képes, hogy az Orbán-kormány sikeres gazdaságpolitikája eredményeképpen szétosztható 320 milliárd forinttal értelmesen gazdálkodjon. Elszórta.
Ígéreteit sorozatosan nem tartja be. Jöttek az infláció fölötti áremelkedések, a munkanélküliség növekedése, a tétlenül szemlélt gyár- üzem-, iskola- és óvodabezárások, a költségvetési hiány felduzzadása, a magyar vállalkozók háttérbe szorítása, a Széchenyi-terv ideológiai okból való megszüntetése stb., stb. Meddig süllyedünk még? A gazdaságpolitika, a külpolitika csőd, a miniszterelnök kommunikációs képessége messze kritikán aluli. Ha megszólal, le kell fordítani, hogy mit is akart mondani. Külföldi szereplésein lehet, hogy a tolmácsa segít. Erőlteti, mintha határozott, következetes ember lenne, amikor felolvassa, amit leírnak neki, de ma már jól látható, hogy e látszólagos hencegés mögött nincs tartalom.
Mindezek ellenére a kormány tagjai óriási külpolitikai sikerekről, Magyarország nemzetközi tekintélyének helyreállításáról beszélnek. Nos, ennek a sikernek a legutóbbi példája: az USA még arra sem méltatta Magyarország kormányát, hogy harci helikoptereinek és repülőgépeinek átrepüléséről előre tájékoztassa, arról nem is beszélve, hogy ehhez előzetes országgyűlési engedély kellett volna. Ebből is látszik, hogy a tekintélyt ki kell vívni, nem elégséges a helyezkedés.
Érdekes egybeesés, hogy mindeközben, közel egy év után a kormánypártok még mindig az Orbán-kormány elleni gyűlöletkampányt folytatják. Ez egyértelműen a félelem, a kormányzati tehetetlenség jele. Még mindig feljelentenek, visszamutogatnak, szisztematikusan üldözik a polgári koalíció által létrehozott értékeket, de persze mindeddig egyetlen bizonyítékot sem tudtak felcsillantani. Közben lebukott és ment Kiss Elemér, a miniszterelnök helyettese (ezért is a kormányfő a felelős, nemde?), de maradtak bukott miniszterei (Görgey, Csillag, Lamperth). Meddig még? Bizonytalan, kilátástalan a jövőnk. Nem a múzeumok látogatásának ingyenessé tétele, nem még csak nem is a tőzsdei hozamok adómentesítése a kivezető út.
Jobb, boldogabb jövőre vágyunk, olyan vezetőre, akinek van hitele, esze és tehetsége, akinek van nemzeti jövőképe, és azt nem is szégyelli.
Ez az ember nem ön, miniszterelnök úr!
Ismeri ön a háromboríték-elméletet? Nos, kettő már elment, várjuk a harmadikat.
Dr. Juhász Tibor
Salgótarján

Indokolatlan az óvoda bezárása
Mi, a XI. kerületi Aranykapu Óvoda dajkái végső elkeseredésünkben a miniszterelnökhöz fordulunk. Ennek az oka a következő: körülbelül négy héttel ezelőtt jutott tudomásunkra, hogy óvodánkat több másikkal együtt bezárás fenyegeti. Ez valamennyiünket úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. A bezárás indokaként az épület műszaki állapotát említik, de valamennyien tudjuk, nem ez az igazi ok. Óvodánk 18 éve épült, vezetője, Albert Mátyásné azóta szívét, lelkét beleadva azon dolgozott, hogy a sok hiányossággal, rossz műszaki állapotban átvett épületet – minden anyagi lehetőséget megragadva – olyan állapotban adja át (miután családi ok miatt nyugdíjba készül), hogy mindenki megelégedésére még sok évig szolgálja a gyerekek, szülők, dolgozók érdekeit. Ennek ellenére most szomorú szívvel tapasztaljuk azt a küzdelmet, amit az óvodáért, a gyerekekért és értünk vív.
Úgy tűnik, a harc hiábavaló. A kerület vezetői elszántak, mi nem kevésbé. Miután látjuk, hogy indokainkat figyelmen kívül hagyják, mi is harcba kezdtünk.
Az indokaikat nem bizonyítják, kérésünket, hogy az épületet egy független szakértő vizsgálja meg, elutasítják. Ki törődik azzal, hogy mi lesz a gyerekekkel? Nálunk nem csökkent a gyermeklétszám, mert itt a szülők szerint is nagyon jó nevelői munka folyik. Valamennyien úgy érezzük, hogy egy kiváló közösségben dolgozunk, ami a mai rohanó világban ritkán mondható el. Egyre inkább világossá válik előttünk, hogy a bezárásra az önkormányzat rossz anyagi helyzete miatt kell számítanunk. Tavaly szeptemberben megemelték a fizetésünket, aminek akkor örültünk, de azt nem gondoltuk, hogy ezt a megemelt bért ilyen rövid ideig élvezzük, és néhány hónap után azért kell rettegnünk, hogy ne legyünk munkanélküliek, mert onnan már visszaút nincs. Szinte valamennyien ötven év körüliek vagyunk, a nyugdíjhoz fiatalok, az aktív munkához öregek. Többen megtapasztaltuk már, hogy milyen nehéz az elhelyezkedés ilyen esetben. A kerületben tervezett óvodabezárások kapcsán annyi óvodapedagógus és dajka lesz munkanélküli, hogy nem a kerületben, de még Budapesten is lehetetlen lesz állást találni. Többen emlékezünk arra – és ezt akkor nem vettük komolyan –, hogy a Fidesz megjósolta ezt a helyzetet, és az ellehetetlenülő önkormányzatokra utalva a szocialisták válasza az volt, hogy ezek az önkormányzatok segítséget fognak kapni a kormánytól. Ezt szeretnénk kérni mi is. Próbálják megakadályozni, hogy elinduljanak ezek a visszafordíthatatlan folyamatok kerületünkben! Megvizsgálta valaki, hogy mi a gyermekek érdeke? Huszonhárom fős csoportlétszám helyett negyvenfős csoportokban nevelkedni, mikor így is rengeteg a lelkileg sérült, érzékeny gyermek. Naponta tapasztaljuk, hogy ennek a rohanó világnak a gyermek a legnagyobb vesztese. „Boldog, nyugodt, egészséges és sikeres gyermekeket akarunk” – így szóltak a miniszterelnök szavai. A kerületi önkormányzat intézkedése ezek szerint nem a miniszterelnök alapelvei szerint történik.
Mi lesz az óvoda harminc dolgozójával? Mi nem ilyen áron akartunk béremelést. Félünk a jövőtől, nem tudjuk, mi lesz velünk, miből fogunk megélni. Elveszítünk egy nagyon jó munkahelyi közösséget, ahol már egymás gondolataiból olvasunk, ahol a gyerekektől annyi kedvességet, szeretetet kapunk, ami nélkülük pótolhatatlan. Mi nem szeretnénk mást, csak dolgozni egy jó munkahelyen, egy jó közösségben, de ehhez elengedhetetlen, hogy továbbra is üzemeljen a gyerekek, szülők, dolgozók által annyira szeretett Aranykapu Óvoda. Ennek fennmaradásához kérjük a miniszterelnök segítségét!
Az Aranykapu Óvoda dajkái
Budapest

A dohányipar és a lobbisták
A Magyar Nemzet 2003. január 31-i számának 6. oldalán A tárca halogat, a miniszter fenyeget című írásában az alábbiak valótlan tényközlések:
„… a dohányipari lobbihoz tartozó mintegy harminc magánszervezet – köztük a Magyarországon jelen lévő három multinacionális dohányipari cég – által 1996-ban létrehozott Önszabályozó Reklám Testület…”; „… a dohányipari lobbi egyik szervezeténél…”.
Nem felel meg a valóságnak, hogy az Önszabályozó Reklám Testületet a dohányipari lobbihoz tartozó magánszervezetek alapították, illetve, hogy az Önszabályozó Reklám Testület a dohányipari lobbi egyik szervezete. Az Önszabályozó Reklám Testülethez alapításakor és azóta is azok a cégek csatlakoztak, amelyek a reklám önszabályozásának híveiként a törvényeken túli etikai szabályozást elfogadják.
Dr. Fazekas Ildikó
főtitkár,
Önszabályozó Reklám Testület

Megütközéssel olvastam dr. Fazekas Ildikó reflexióit, hiszen az anyaggyűjtés során éppen ő informált engem arról, hogy az Önszabályozó Reklám Testületet 1996-ban mintegy 30 magánszervezet, köztük a három magyarországi multinacionális dohányipari cég hozta létre. Azért használtam a mintegy szót, mert az alapítók pontos számát Fazekas Ildikó nem tudta megmondani! Cigarettareklám-ügyekben az Önszabályozó Reklám Testület a leghatékonyabban működő lobbiszervezet. Úgy véljük, hogy a törvényen túli „etikai szabályok” szerinti egyes konkrét állásfoglalásait a reklámtörvénynek a dohánylobbi érdekét szolgáló kiterjesztő értelmezése érdekében hozta. A Fővárosi Bíróság 2003. február 24-i jogerős ítéletében az Önszabályozó Reklám Testület kirakatidohányreklám-értelmezését szinte szó szerint átvevő Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget elmarasztalta, egyszersmind indoklásában törvényellenesnek nyilvánította a kirakati dohányreklámozást. Jó lenne, ha az Önszabályozó Reklám Testület etikájába a továbbiakban a jogerős bírósági ítéletek akceptálása is beleférne.
Félix Péter

Szocdózis
Átadták a Szent Imre Kórházat. Maga Demszky Gábor fővárosatya vágta át a nemzeti színű szalagot. Megszólalt az ügyben Kökény Mihály, a minisztérium politikai államtitkára is (korábban ágyszámleépítő). Azt mondta, azért jó ez nekünk, mert itt világszínvonalú ellátásban tudják részesíteni az éppen itt járó holland és német betegeket. (Magyar betegekről nem ejtett szót az államférfi. Fogadja őket teszem azt a Péterfy-kórház a maga állagával.)
Nemrég jártam arrafelé, az objektum nagyjából úgy néz ki, mint Kabul az amerikai bombázások után, vagy Drezda az offenzíva után. Holland és német betegek a Szent Imre Kórházban? Hát a magyarok? … Ha én államtitkár lennék (esetleg Csehák Judit miniszter asszony), kétszer is meggondolnám, kapjak-e hörghurutot, heresérvet, egyensúlyzavart, miegyebet, és melyik kórházban fektetném el magam. Lehet, hogy a holland és a német betegek (magyar földön) világszínvonalon gyógyulnak majd, de mi lesz velünk? Mi csak magyarok vagyunk. Diétázzunk? Járókerettel menjünk az EU-ba?
Baráth József
Budapest
***

Kirschner Béláné (Budapest): Szeretnék hangot adni jogos felháborodásomnak az Egyesült Magyar Kábeltelevízió (EMKTV Kft.) ügyvezető igazgatója, Nagypál Endre ellen. 2003. február 2-tól ugyanis új frekvenciakiosztást jelentettek be, melynek értelmében a Hír TV-t a 303,25 Mhz tartományba sorolták be. Nagypál úr cége azonban nem értesített arról, hogy ezt a sugárzási tartományt nem lehet minden készüléken venni, csak az úgynevezett hipersávos új tévéken és videókon keresztül. Amikor ezt hetek múltán szerelőnktől megtudtam, és azt is, hogy az előfizetőknek legalább a fele a Hír TV-t nem is tudja fogni – azért, mert olyan régi készüléke van, amilyen alkalmatlan ennek a sávnak a vételére –, reklamáltam Nagypál Endre igazgatónál. Őszinte meglepetésemre azt válaszolta, vegyünk új készüléket! Mivel erre nincs pénzem, kértem tőle, hogy tegyék át más, fogható sávba a Hír TV-t, de ezt Nagypál úr kerek-perec viszszautasította. Az igazgató magatartása ezért diszkriminatív, anyagi, de úgy vélem, politikai szempontból is.
*
Domonkos István (Budapest): Hazánkban példátlan gyorsasággal emelkedik az üzemanyag ára. Most már bárhol átlépi a gépkocsi-tulajdonos az államhatárt, néhány kilométerrel odébb számottevően olcsóbban tankolhat. A kormányra került baloldal a választási kampányban ígérgette, hogy nem lesz gáz- és villanyáramár-emelés. A hazugság mára nyilvánvaló, és ez a rohamos benzin- és dízelolajár-emelkedés láthatóan emeli az infláció ütemét. Most miért nem tiltakoznak a taxisblokád hajdani szervezői? 1990-ben kormányt szerettek volna buktatni azzal a blokáddal, ami nem volt egyéb, mint törvénytelen és bűnös akció. A felelősök Árpi bácsi jóvoltából büntetlenek maradtak – és hogy kik voltak azok a szervezők, arra választ ad az SZDSZ Ügyvivői Testülete által 1990. október 26-án kiadott nyilatkozat: „Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége.”
*
Janzó József (Budapest): Mély benyomást tett rám a Magyar Nemzetben február 7-én megjelent Segélykiáltás Máramarosszigetről című cikk. Magam is a végekről (Felvidékről) való vagyok, így mélyen átérzem a szívszorító segélykiáltás jelentőségét. Messzemenően egyetértek az ottani, nehéz helyzetben lévő magyar oktatás anyagi megsegítésével. Csak helyeselni tudom a cikk megállapítását: ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is! Ezért magam is vállalom – nyugdíjas létemre, feleségemmel együtt – a cikkben javasolt támogatási forma megvalósítását. Meggyőződésem, hogy akad Magyarországon annyi érző ember, akiknek segítségével lehetővé válik ezen nemes cél valóra váltása.
*
Kovács László, Bokor Közösség (Budapest): A Magyar Nemzet február 21-i számában Kerényi Imre cikket írt a február 15-i békedemonstrációról A ti békétek a békétlenség szítása címmel. Az idézett kerekasztal-beszélgetésen a Bokor Közösség két tagja is részt vett, sőt a beszélgetés Bulányi György szobájában zajlott le, így Kerényi Imre mondanivalója értelemszerűen a Bokornak is szólt. Mi a Civilek a Békéért mozgalom békedemonstrációjában nem politikai, hanem erkölcsi alapon vettünk részt; ugyanis mi nem politikamentes politikát akarunk kitalálni, hanem (párt)politikamentes erkölcsöt képviselni. Mi a mezítlábas názáreti próféta hegyi beszédének erkölcsi alapján állva elvetünk mindenféle erőszakot és háborút. Azt gondoljuk, hogy a „ne szállj szembe a gonosszal” és a „ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is” erőszakmentes magatartás nemcsak egyéni kapcsolatokban, de társadalmilag is az egyetlen esély az erőszak ördögi köréből való kiszabadulásra; ugyanis ha ütésre ütéssel válaszolunk, csak hullahegyeket leszünk képesek gyártani. Szeretnénk jelezni egyet nem értésünket azzal a váddal szemben, amellyel Kerényi minket is illetett, ti. hogy „A ti békétek a békétlenség szítása”.