Újra veszélyben az uniós pénzek?

Veszélyben van az európai uniós pénzek lehívása és felhasználása, s napjainkban visszaköszön a Horn-korszak – véli Boros Imre egykori uniós pénzekért felelős miniszter, jelenleg országgyűlési képviselő. Ennek okát az elhibázott kormányzati struktúrában és a kapkodó döntésekben látja. Boros Imre úgy ítéli meg, hogy Kiss Elemér kancelláriaminiszter távozását belülről gerjesztették.

Mára kiderült, nagy hiba volt a Medgyessy-kormány részéről eltüntetni az uniós programokért felelős miniszteri posztot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most újra „feltalálva” a korábban már eredményesen működő struktúrát, létrehozzák az EU-ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri posztot, amit Juhász Endre, hazánk EU-nagykövete fog betölteni – nyilatkozta lapunknak Boros Imre, a polgári kormány uniós pénzek felhasználásáért felelős tárca nélküli minisztere. Arról, hogy a megfelelő személy kiválasztásából a szocialisták kihagyták az SZDSZ-t, Boros Imre ekképpen vélekedik: a külpolitikai és az európai uniós ügyekben az SZDSZ – mint általában mindenben – a súlyának öt-hatszorosát akarja megszerezni. Azt már jól látni, hogy a szabad demokraták megkezdték a menekülést a hajóról, s a brüsszeli apparátusba történő kijutást tűzték ki célul. Most azért dörmögték meg a kormánytöbbség döntését, hogy később a brüsszeli, jól fizető pozíciókból bőségesen jusson nekik, ide értve az EU-parlamenti helyeket is.
Boros Imre szerint: a beosztások körüli ide-oda kapkodás, a posztok eltörlése, majd létrehozása komoly problémákat okozhat a közösségi támogatások megszerzésében, felhasználásában. Az EU-pénzekért felelős tárca nélküli miniszteri poszt megtartása azért lett volna fontos, mert egy kormánytagnak lehetősége van a kormányüléseken megnyilvánulnia, más minisztériumokkal ügyeket direktben intézni. Ezzel szemben ez államtitkári szinten csak az amúgy is túlterhelt kancelláriaminiszteren keresztül lehetséges, ami pedig veszélyezteti a folyamatban lévő programok megvalósulását és a tervezést is. Ráadásul a Baráth Etele által vezetett államtitkárságra más feladatokat is kiosztottak (mint például a Nemzeti fejlesztési tervet), miközben államtitkársága más tárcákkal csak a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül léphetett kapcsolatba. Mindezt tovább bonyolította, hogy a területfejlesztésre újabb államtitkárt, Nagy Sándort ültették. Ez a szétforgácsolódás pedig nagyban ártott és árt a már futó programok megvalósulásának és a tervezésnek egyaránt. A koordinálatlanságot egy példával támasztotta alá az egykori miniszter: a PHARE 2001 programmal csatornázási támogatást nyert egy település. A pénz 65 százalékát az EU, 35 százalékát a magyar költségvetés fedezné. A projekt megvalósulásának végső dátuma 2004. november 30-a, s az utolsó számlának eddig az időpontig kell beérkeznie. Ezzel szemben a szakminisztérium a társfinanszírozást 2005-re és 2006-ra ütemezte. Sajnos, nem ez az egyetlen negatív példa – tette hozzá az országgyűlési képviselő.
Boros Imre úgy ítéli meg: napjainkban visszaköszön a Horn-korszak, amelynek négy éve alatti programok közül az 1995–97 közöttiek jelentősen késedelmet szenvedtek, s már-már úgy tűnt, ezek az uniós források elvesznek. Ezeket a pénzeket az Orbán-kormány 1998–99-ben megmentette, s 2000-ben és 2001-ben mind a hét régióban volt PHARE- vagy PHARE-tükörprogram is. Boros szerint sajnálatos, hogy a közelmúltban a tárgyalásokat a hét régióprogram helyett végül csupán egy régióval zárta le a jelenlegi kormány, ami mindenképpen visszalépés.
Boros Imre kitért arra is, hogy korábban az Orbán-kormányt számos támadás érte, hogy a Miniszterelnöki Hivatal micsoda hatalomkoncentrációt hajt végre, milyen iszonyatos létszámmal dolgozik. Mikor megalakult a Medgyessy-kormány, olcsó államot, kormányzást ígért. Az egykori miniszter hangsúlyozta: ezzel szemben most azt láthatjuk, hogy az államtitkárok, de a teljes állami apparátus létszáma is egyharmaddal emelkedett, s az államtitkárságok közül szinte már csak a „sóvámügyi” hiányzik.
A honatya kitért Kiss Elemér kancelláriaminiszter kényszerű távozására is, amely véleménye szerint belső kezdeményezéssel zajlott. Állítását alátámasztva kifejtette: amennyiben ez nem így lett volna, akkor mára már Kiss Elemér irodája által megkötött szerződések szupertitkosak lennének.
A mezőgazdasának szánt SAPARD-támogatásokra kitérve Boros Imre megjegyezte: a kormány részéről tetten érhető a családi gazdálkodókkal szembeni zsigeri gyűlölet, hiszen a pályázatba – mely iránt érdeklődők 95 százalékban családi gazdálkodók vagy ilyen típusú kis társaságok – azt írták, hogy egy munkavállalóra számítva évente minimum 300 ezer forint nettó hasznot kellett realizálniuk. Aki ezt nem érte el, az nem felelt meg. Ezek után nem véletlen, hogy rendkívül kevés igény érkezett. Az egykori miniszter szerint a kiírásban azt kellett volna megfogalmazni, hogy a pályázónak a támogatással mit kell elérni, teljesíteni.