Faludi Sándor
1939-ben született Tiszaszentimrén. Kulák származása miatt az általános iskola után nem tanulhatott tovább, előbb bányászként, népművelőként, majd újságíróként, 1994-től pedig gazdálkodóként, 2002-től családi gazdálkodóként dolgozott. 1971-ben szerzett diplomát magyar–népművelő szakon az ELTE levelező tagozatán. 1988-ban az FKGP újjászervezőinek, majd 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal létrehozóinak egyike. Alapítója volt a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, ahol tavaly a Fidesz-szövetség gazdatagozatának megszervezésével bízta meg Orbán Viktor. 2002 októberétől Egerben megyei önkormányzati képviselő.
*
Faludi Sándor február eleje, Orbán Viktor felkérése óta kitartó következetességgel építi a leendő Fidesz-szövetség gazdatagozatát, hogy az alapító tagok minél több javaslattal segíthessék a párt közelgő kongresszusát, ahol arról döntenek, hogy a továbbiakban miként működjön a tagozatokkal bővített párt. A gazdatagozat szervezője az április 5-én Karcagon megtartott első magyar gazdakongresszus után úgy látja: a tagozat népszerű, a felfokozott érdeklődés pedig érthető, hiszen a valódi politikai képviselet megteremtése régi igénye a gazdatársadalomnak.
– Éppen ezért meggyőződésem – mondta Faludi Sándor –, hogy ezek a honfi- és gazdatársak ma már csak egy Orbán Viktor vezette majdani néppárt gazdatagozatában, a keresztény nemzeti erők ilyen, európai típusú uniópártjában bíznak. A kongresszus állásfoglalásának jelentőségét alátámasztotta az agráriumról április közepén tartott parlamenti vitanap is, ahol több képviselő hangoztatta: a meglévő problémákat a Karcagon elhangzottak szerint kell megoldani – tette hozzá.
Veszélyes agrárgyárak
– Állásfoglalásunknak a kormányra vonatkozó követeléseit április 7-én megküldtem Medgyessy Péter miniszterelnöknek is, válasz azonban még nem érkezett, ami üzenetértékű – folytatta a gazdatagozat felkért vezetője, kiemelve, hogy a kormány részéről eddig is egyértelműen negatív jelzések érkeztek a gazdatársadalom felé. Tavaly, rögtön a kormányváltás után megszüntették a kedvezményes gazdahiteleket, a földtörvényben eltörölték a családi gazdaságok elővásárlási és elő-haszonbérleti jogát, az idén pedig a rövid lejáratú hitelek támogatását iktatták ki a termelést segítő lehetőségek közül.
Faludi Sándor szerint éppen ezért csúsztatás, amikor Németh Imre agrárminiszter az egész mezőgazdaság jó állapotáról, eddig nem tapasztalt támogatásáról beszél. A miniszter erre egyik bizonyítéknak szokta felhozni a tavalyi éven belüli hitelkonszolidációt és az aszálykár enyhítését. Igaz, valóban kifizettek csaknem hatvanmilliárd forintot, ami jelentős összeg, ám ennek kilencven százalékát a nagyüzemek, a szövetkezetek, illetve az egyéb gazdasági társaságok kapták. Nem vitás, hogy mezőgazdasági termelők ezek a szervezetek is, csakhogy az előbbiekből egyértelmű: a kormány csak e nagyüzemek javát akarja a kistermelők, a családi gazdaságok rovására. Ezt támasztja alá, hogy április 3-án – az „agit-prop.-ban” időben beharangozva – a kedvezőtlen besorolású térségekben gazdálkodó termelők újabb támogatást kaptak, ezúttal éven túli hitelterheik mérséklésére, de ebből szintén minden indoklás nélkül kimaradtak az ugyancsak az előző évben, még a polgári kormány támogatásával nyújtott gazdahitelek, amelyeket döntő részben az akkor megalakult családi gazdaságok vettek fel. Ami egyértelműen negatív diszkrimináció.
Ami azonban reménykeltő – mondta Faludi Sándor –, hogy egyre gyakrabban találkozni olyan józanul gondolkodó szövetkezeti, nagyüzemi szakemberekkel, akikben felmerül a kétség, hogy a csatlakozás után lesz-e akkora tőkeerejük az egyenlőtlen versenyhelyzetben, hogy megtartsák üzemeiket, amelyekhez szinte valamennyiüknek egy-egy meglévő kisebb-nagyobb magángazdasága is szorosan kapcsolódik. És elgondolkodnak azon, hogy hosszú távon mi lesz az ő és utódaik sorsa is, ha „ugrik” a nagyüzem. Mert az köztudomású dolog, hogy a külföldi befektetők szinte kizárólag az egyben lévő, komplett nagyüzemekre vadásznak. Józan paraszti ésszel könnyű belátni – fűzte hozzá Faludi Sándor –, hogy jelenlegi honi nagyüzemeink döntő többsége nem lesz partiképes a multikkal, mert azok erősebbek náluk, és így nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy mi csupán bérmunkásnak, ők pedig legfeljebb intézőnek kellenének egykori földjeinken. Mindezek ismeretében felmerül a kérdés: kinek az érdekeit szolgálja az a kormány, amely – ellentétben a mai EU-tagállamok többségének agrárpolitikájával – a tömegáru-termelő, „agrárgyárakkal” körbezárt rezervátumokká kívánja silányítani az egész magyar vidéket.
Privatizáció baráti körben
Ezért is veszedelmes a most újrainduló privatizációs hullám, amelyben persze ismert hazai szereplők is részt vesznek. Itt van például Bábolna sokat emlegetett privatizációja, ahol a baromfiágazat senkinek nem kell, a történelmi mag, a ménesbirtok – és a mezőhegyesi ménes – viszont igen.
– Tudomásom szerint a jelentkezők között van a püspökladányi székhelyű Aranykorona Rt. is, amelyben Medgyessy Péter miniszterelnök, Erős János, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója és Benedek Fülöp, a Nemzeti Földalapot felügyelő címzetes államtitkár az üzlettársak – mondta Faludi Sándor. – Ez és a hasonló esetek a mi igazi problémáink, és az ilyen ügyekkel összefüggésben okoz állandó fejtörést, hogy a korábban privatizált élelmiszer-ipari vállalatokat, feldolgozóiparunkat miként tudnánk pótolni hazai, gazdaérdekeltségű szövetkezetekkel, társaságokkal. Olyanokkal például, mint a Mórahalmon és környékén létrehozott rendszer, amelynek alapja és alanya az alapanyagokat termelő gazda, ahol éppen ezért nem válik el a felvásárló, a feldolgozó szervezet és a gazdák érdeke. Az ilyen típusú társulások egyben a közösségfejlesztés szerves feltételeinek a hordozói is. Vagyis egyszerre népesség- és képességmegtartók.
Kell a pozitív diszkrimináció
Visszatérve a finanszírozási gondokhoz, Faludi Sándor megemlítette a SAPARD-program által biztosított forrásokat.
– Arról mindenki keveset beszél, hogy ebben csak utófinanszírozással juthatunk támogatáshoz. Márpedig ha a családi gazdaságoknak nincs tőkéjük, és nem kapnak olyan kedvező kamatozású, hosszú lejáratú hiteleket, mint amilyeneket a kedvezményes gazdahitelek kínáltak, akkor nem tudják önerőből állni a szükséges beruházások összegét. Ezért volt nagy öröm, hogy 2001-ben Kálócfán megszülettek azok a koncepciók, majd később a jogszabályok is, amelyek a családi gazdaságok pozitív diszkriminációját tartalmazták.
– Ha a kisgazdapárt az előző ciklus elején, kormányzati pozícióban ezeket a lépéseket szorgalmazta és megtette volna – folytatta Faludi Sándor –, akkor feleannyi bajunk lenne most, mert a földet döntő részben már mi birtokolnánk. A termőföld felén már így is mi gazdálkodunk, de a szükséges tőke hiányában nem leszünk versenyképesek. Egyértelműen kimutatható az a tendencia, akármennyire tagadja is ezt a jelenlegi kormány, hogy a magyar termőföldön egy olcsó, nagyüzemi alapanyag-termelés kívülről diktált programját kívánja megvalósítani. Mégpedig lehetőleg a családi gazdaságok, a kistermelők nélkül úgy, hogy közben a hozzáadott értéket, a biztos jövedelmet jelentő feldolgozóipart hagyta, hagyja „lenyúlni” a külföldieknek.
– Ennek a megakadályozására kívánjuk kikényszeríteni a kormánytól, hogy a földtörvényben állítsa vissza a családi gazdaságok elsődlegességét és a nekünk valóban pozitív diszkriminációt jelentő kedvezményeket, mert azok minket mind jogi, mind erkölcsi értelemben messzemenőleg és sokszorosan megilletnek. A kárpótlás során ugyanis csupán termőföldtulajdonhoz jutottunk elrabolt földjeink és tanyáink után. Ám egyetlen gazdasági felszerelést, munkagépet, sem pedig tőkejuttatást nem kaptunk a gazdálkodás beindításához. Ilyen javakat majdnem kizárólag csak egy szűk kör, a volt nómenklatúrához tartozók, az agrárlobbi tagjai szereztek és szerezhettek, a tudatosan megteremtett kaotikus helyzetet kihasználva, a kárpótlási és a vagyonjegyek, valamint az osztatlan közös tulajdon jogintézményeinek segítségével. És most újra ez a pártállami klientúra a kedvezményezett, de ezt mi nem tűrjük el, tiltakozunk ellene – szögezte le.
– Ahogy a privatizációs hullám ellen is tiltakozunk, mert 196 milliárd forintos bevételt várnak az újabb állami cégek értékesítésétől, ami után csupán 37 állami tulajdonú vállalat maradna. A privatizációra viszont már rég nem a magánosítás folytatása miatt van szükség, hanem azért, mert a jelenlegi kormány elkótyavetyélte ennek a kétszeresét, amiről a kormányváltás után álságos módon azt állította, hogy az előző kormány költötte el. De tiltakozunk azért is, mert a korrupciónak melegágya a privatizáció.
Az unióval kapcsolatban – amelyre a jelenlegi feltételek és felkészültség mellett a népszavazáson nemmel voksolt – Faludi elmondta: szorgalmazzák az üzemszabályozásról szóló törvény megalkotását, amelyre a földvásárlási moratórium időszaka, sőt még a csatlakozás időpontjáig hátralévő idő is lehetőséget nyújt. Olyan új agrártörvényt követelnek, amely magában foglalja a föld- és a gazdavédelem eurokonform feltételeit. Az EU nyolc tagországában hasonló törvények védik a tőkés nagybirtokok ellenében a családi gazdaságokat.
– A termékszerkezet-váltást is végre kell hajtanunk, amely a nagy táblás gabonaövezetek mellett a lehetőségek sokaságát kínálja a kistermelőknek, a családi gazdaságoknak is, hungarikumok, biotermékek előállításához megfelelő jövedelem elérése mellett – vázolta Faludi Sándor. Megjegyezte, hogy az unió agrárpolitikáját meghatározó Franciaország és Németország a biotermékek termesztésének támogatását fokozza az utóbbi időben, ami arra utal, hogy ebbe az irányba változik majd az unió támogatáspolitikája. Ahhoz viszont, hogy a most csatlakozó tagállamok gazdálkodói versenyképesek legyenek ezen az átalakuló agrárpiacon, a nemzeti kormányoknak minden olyan támogatást biztosítaniuk kell, amelyet a közösségi jog nem tilt – mondta a gazdatagozat szervezője.
2026
Így köszöntötték a világ vezetői az új esztendőt
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!