A demokrácia próbája Nigériában

Elutasította a nigériai legfelsőbb bíróság azt az ellenzéki oldalról érkező beadványt, amely el akarta halasztatni a mai parlamenti választásokat az afrikai országban a választók jegyzékével kapcsolatos visszásságok miatt. A választást tehát megtartják, s az ilyen apró-cseprő problémák mellett sokkal nagyobb gondot okoz, hogy az ország 36 szövetségi állama közül hatban rendszeres fegyveres összecsapások zajlanak, a tizenkét északi iszlám állam pedig gyakorlatilag háborúban áll a déli keresztényekkel.

Nigéria hosszú választási procedúra elé néz. A mai napon a szövetségi köztársaság parlamenti helyeiről döntenek, öt nap múlva az elnökválasztást tartják, s emellett kiválasztják az államok kormányzóit is. Május 3-án a helyi önkormányzati választások történnek meg, s eközben a több mint 60 millió szavazópolgár voksait fogják összeszámolni. A feldolgozás heteket is igénybe vehet, persze csak akkor, ha nem történik puccs, nem vezetik be a rendkívüli állapotot vagy nem vezetnek be katonai diktatúrát.
Nigériában ugyanis mindez megtörténhet. A mostani voksolás lesz 20 év után az első népszavazás, amely viszonylagosan szabadon történik. Az 1983-as voksolás sokak szerint elcsalt győzelmet hozott, s mindössze néhány hónapos polgári kormányzás után Ibrahim Babangida vezérőrnagy magához ragadta a hatalmat. 1999-ig kellett várni, hogy a demokrácia visszatérjen Nigéria földjére, akkor Olusegun Obasanjo tábornok győzött az elnökválasztáson, igaz, egyes államokban több voksot adtak le a nevére, mint ahányan szerepeltek a névjegyzéken. A többség azonban megbékélt a helyzettel, inkább egy csaló, de népszerű katona-politikus, mint újabb diktatúra és polgárháború.
Obasanjo sorsa most a választók akaratától függ. Négy évvel ezelőtt a hetvenes évek hős katonája egyértelmű befutó volt, ám akkor még mellette állt az egész keresztény Dél-Nigéria és a mozlim északi országrész döntő többsége is. Azóta változott a helyzet. A keresztény vallású tábornok elvesztette népszerűségét, miután nem tudta lecsillapítani a vallásháborút. A mozlimok inkább a közülük való Muhammadu Buhari tábornokot választanák, aki a Nigériai Össznépi Párt jelöltjeként kemény ellenfél lesz Obasanjo számára.
Tovább bonyolítja a kilátásokat a keleti és a nyugati országrész ellenségeskedése. Obasanjo délnyugatról érkezett, ám a keletiek kisemmizve érzik magukat, így ellenjelölteket indítottak. A több katonai múltú politikus mellett a legkomolyabb jelölt Chukwuemeka Ojukwu, aki a „biafrai szellemet” hozza magával a választási harcba. Ő vezette ugyanis az elvetélt elszakadási kísérletet, amelyet a keleti, olajban gazdag országrész kezdeményezett 1967-ben.
Az elnökválasztást valószínűleg az a jelölt fogja megnyerni, aki elegendő népszerűséggel és meggyőzőerővel rendelkezik a sok törzs körében ahhoz, hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Az ország gazdasági motorjában, az olajban gazdag deltavidéken folyamatosak a villongások. A lakosság a dzsungelbe menekül a katonák golyózápora elől, az ellenséges törzsek pedig egymás ellen hadakoznak az olajtársaságokkal szembeni harc örvén. Obasanjo sem tesz mást, mint figyelmezteti a nigériaiakat: bármiféle zavar a választási procedúrában könnyen az ország törékeny egységének összeomlásához vezethet. A „törékeny egység” megnevezés sokkal inkább politikusi szlogen, mint igazság. Nigéria ugyanis nem egységes, faji, vallási és gazdasági okokból harcolnak egymással a lakosok.
Kritikusok úgy vélik, nehéz demokratikus választásokat tartani úgy, hogy a fő esélyesek között négyen volt tábornokok, ám abban mindenki egyetért, nincs más út az ország és a kontinens felemelkedésére. Nigéria óriási népességével, olajkincsével és kulturális hatásával vezető szerepet tölt be Fekete-Afrika életében, s így a reménykedők szerint egy sikeresen lezajlott választási sorozat is ragadós példa lehet a szomszédok számára.