A félelmeket le kell küzdeni

A csatlakozásra váró országokban a közvetlen kifizetések beszámításával – a tavalyi évhez viszonyítva – negyvenöt százalékos jövedelemnövekedéssel lehet számolni az unió agrárreformja következtében – jelentette ki lapunknak adott interjújában az Európai Unió mezőgazdasági biztosa, Franz Fischler.

Magyarországon nem kevesen vannak, akik fenntartásokkal viseltetnek a csatlakozással szemben, mondván: a bővítés után rosszabb helyzetbe kerülhet a mezőgazdaság. Mennyire tartja megalapozottnak ezeket a félelmeket?
– Kellő tájékoztatással le lehet küzdeni ezeket. Egyet azonban már most leszögezhetünk: általában véve a magyar mezőgazdaság óriásit nyer az uniós csatlakozással. Természetesen nemcsak nyertesek lesznek, hanem vesztesek is. Elsősorban azok veszíthetnek a leginkább, akik nem tudnak átállni az új helyzetre – közéjük tartozhatnak azok, akik például nem tudják az uniós szabványoknak megfelelően felszerelni üzemüket.
– Mindazonáltal egyes becslések szerint a jövőben 250–500 ezer gazda úgymond kieshet a termelésből. Ennek fényében a mezőgazdaság milyen arányú leépülésével kell számolnunk?
– Természetesen Magyarországon is – akárcsak egész Európában – szerkezeti fejlődés megy végbe a mezőgazdaságban. Miközben a technológia és a termelési eljárások is fejlődnek, a fogyasztás nem emelkedik tovább. Ez azt jelenti, hogy végeredményben két lehetőség adódik: azoknak a gazdáknak, akik nem célozhatnak meg elégséges bevételt, lehetőségük nyílik arra, hogy mezőgazdasági tevékenységük mellett másik állást keressenek. Így a gazda kombinált jövedelemhez jut. Persze akadhatnak olyan gazdák is, akik úgy döntenek, abbahagyják a mezőgazdasági tevékenységet. Ebben az esetben mindazonáltal bölcs dolog lenne, ha felajánlanák e gazdáknak: ha bérbe adják földjeiket, idő előtt nyugdíjba vonulhatnak.
– Melyek azok a „házi feladatok”, amelyeket Magyarországnak még el kell végeznie?
– A gazdáknak maguknak kell kezükbe venniük a sorsukat. Ezenkívül akad még tennivaló az adminisztráció területén is: megfelelő intézményeket kell létrehozni, hogy a támogatásokat lehívhassák, és lehetőleg ne alakuljon ki az a helyzet, hogy bár Brüsszelben megvan a pénz, az EU nem tudja kifizetni, mert Budapesten nincsenek kifizetőhelyek. Ezen a téren tehát a magyaroknak még van behoznivalójuk. És van még valami: ellentétben a korábbi gyakorlattal, a mostani tagjelöltek használhatnak egy olyan programot, amely már a csatlakozás előtt bizonyos támogatásokat nyújt – ez a SAPARD.
– A csatlakozó országoknak az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer (IACS) egyszerűsített változatát javasolta. Miért?
– Az új tagok vagy az egyszerűsített közvetlen kifizetési rendszert választják – és akkor nem kell teljes egészében átvenniük az IACS elemeit –, vagy az unióban jelenleg alkalmazott szisztéma mellett döntenek, de akkor létre kell hozniuk a megfelelő ellenőrzési intézményeket. Ha valaki az egyszerűsített rendszert alkalmazza, akkor nem szükséges az IACS-ellenőrzés valamennyi elemét alkalmaznia. Így például a gazdának nem kell igazolnia, hogy hol, melyik szántót hagyja parlagon, és ennek ellenőrzésére sincs szükség – ellentétben például a teljes IACS-rendszerrel.
– Vannak, akik a közös agrárpolitika (CAP) ön által bemutatott reformjavaslatait túl soknak, mások túl kevésnek találják, sőt akadnak olyanok is (ilyenek például a franciák), akik kézzel-lábbal tiltakoznak ellene. Mégis mit gondol: sikerül megegyezni a reform alapvető kérdéseiben júniusig?
– Szerintem megegyezünk, és most is ezen dolgozunk. Meggyőződésem, hogy a fejlődés is a reformnak dolgozik, hiszen annak eredményei a gazdák előnyére válnak majd. A gazda ugyanis nem kizárólag a támogatástól függ majd, a fokozottabb termeléshez ugyanis nem lesz rászorulva a támogatásokra. Éppen ellenkezőleg: teljes szabadságot élvezhet, azt termelhet, amit a legjobban el tud adni, emellett ugyanolyan mértékű támogatást kap, mint korábban.
– És ha mégsem sikerül a megállapodás?
– Nem tartozom azok közé, akik úgymond önbeteljesítő jóslatokat tesznek. Nem akarok a saját magam hamis prófétája lenni. Meggyőződésem, hogy a megállapodás sikerülhet, és sikerülni is fog. Valójában épp ezért nem is gondolkozom alternatívákban.
– A csatlakozni vágyó országok is beleszólhatnak majd az új, közös agrárpolitika létrehozásába?
– Természetesen hozzászólhatnak, mégpedig a csatlakozási szerződés aláírásának pillanatától. Gyakorlatilag tehát két héten belül már aktívan részt vehetnek a vitában.
– Miként érinti egyébként az új tagok mezőgazdaságait a megreformált CAP?
– Nem lesznek specifikus különbségek. Mindazonáltal a reformok pozitívabban hatnak majd a csatlakozó országokra, legalábbis független szakértők ezt állapították meg. Ők ugyanis egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy a csatlakozásra váró országokban a közvetlen kifizetések beszámításával a tavalyi évhez viszonyítva 45 százalékos jövedelemnövekedéssel lehet számolni. S ez azért nem olyan rossz.