A hataloméhes emigráns

Eljött az idő a legismertebb iraki ellenzéki, Ahmed Cselebi számára. Az 57 éves politikus-üzletember lett ugyanis a Pentagon jelöltje az ideiglenes iraki kormány vezetésére, hogy „hazai” személy lehessen a Szaddám Huszein utáni éra levezénylője, az amerikai parancsok teljesítője. A természeténél fogva diplomatikusabb külügyminisztérium ugyanakkor nem támogatja Cselebi jelölését, ám a háborúban valószínűleg Donald Rumsfeld nagyobb erőt képvisel, mint minisztertársa.
Colin Powell fejcsóválása nem is véletlen, a vehemens politikus ugyanis csak épphogy iraki: 1956-ban távozott az országból családja, s a 12 éves Ahmed az emigráns síita bankárok gyermekeinek keserű kenyerét ette. Nagy-Britanniában, majd Amerikában élt, képezte magát fizikából és matematikából, a legkiválóbb egyetemekre járt. Eközben folyamatosan szervezte a külföldi ellenállást, néha még lázított is Szaddám Huszein ellen. Szervezete, az Iraki Nemzeti Kongresszus (INC) tömöríti jelenleg az emigráns irakiak csoportjainak többségét, ám egyetértés nincs közöttük. Az INC azonban sikeresen felhívta magára Washington figyelmét, így a Szaddám Huszein-ellenes mozgalom támogatására szánt pénzösszegek nagy része a szervezet számlájára vándorolt. A lelkes mozgalmárok összevesztek azon, hogy állítólag Cselebi saját üzleti terveit és egyéni ambícióit segítette elő az évente millió dolláros nagyságrendű adomány. Szintén szavahihetőségét kérdőjelezte meg az az eset, amely Jordániában történt vele. 1992-ben távollétében 22 év börtönbüntetésre ítélték az általa 1977-ben alapított Petra Bank összeomlása miatt. Az ellenzéki pártvezér ugyan tiltakozott a vád ellen, s Bagdad összeesküvéséről beszélt, amelynek célja az ő befeketítése, ám később az amerikai külügyminisztérium is kérdéseket tett föl az INC könyvelését illetően. A kínosnál sokkal komolyabb eset azonban nem akadályozza meg az amerikai vezetést, hogy továbbra is az INC-t és Cselebit tartsa a legfőbb reformernek Irak hátországában. Ezt bizonyítja az is, hogy Bill Clinton akkori amerikai elnök 1998-ban engedélyezte egy százmillió dolláros segélyterv elindítását, amely az iraki ellenzéki szervezeteket volt hivatott megerősíteni. Az INC kapta az összeg túlnyomó részét, a belső elosztáskor azonban a vezetőség összekülönbözött, így a terv sikertelenül zárult le, a pénz pedig kézen-közön eltűnt.
A háborút megelőzően biztos volt, Cselebi már nem áll meg az elnöki bársonyszékig, ám terveit hangzatos szlogenek mögé rejtette. A német Die Zeit című napilapnak néhány hete bejelentette, nem fogja elvállalni az esetleges vezetői pozíciót. „Szerepem befejeződik az ország Szaddám Huszein uralma alól való felszabadításával” – jelentette ki. Az őt ismerők szerint Cselebi szerepe csak most kezdődik, hogy karnyújtásnyira került az áhított pozíciótól. Hatalomvágya azonban sokkal nagyobb, mint tehetsége. Irakban viszolyogva fogadják a messziről jött nemzetmentőt. Feladata ugyanakkor nem nehéz, katonailag és morálisan a mélyponton levő irakiak nevében kell elfogadnia az amerikai utasításokat. Lehet, hogy erre képes lesz, bár az al-Watan katari újság korábban azt írta róla: még egy élelmiszerboltot sem tudna vezetni.