Mielőbb el kell adni a Köztársaság téri pártszékházat, merthogy az véres történelmi emlékekkel terhes, nyilatkozta a televízióban Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakcióvezetője. Részleteket nem említett a vezető politikus asszony, vagyis az nem derült ki expozéjából, hogy konkrétan kiknek a vérére gondol, az ötvenhatos forradalmárokéra, vagy a pártházból kifelé lődöző ávósokéra (akik egyébként az ostrom idején – október harmincegyedikén – hivatalosan már nem is létezhettek, miután Nagy Imre miniszterelnök napokkal korábban feloszlatta a hírhedt halálbrigádot), netán a feltételezett föld alatti kazamaták áldozatainak a vérére?
Mondom, részletekről nem szólott Ildikó asszony, összesen csak vágyainak adott hangot: el kéne már menni innét a Köztársaság térről, merthogy ez azért mégiscsak ciki. Előadjuk itt a lánglelkű demokratát, aztán még igazán ki sem szellőztettünk Rákosi Mátyásék óta…
Szép és előremutató Lendvai Ildikó gondolata, benne szunnyad a dialektikus materializmus: gondolkodjunk a fejünkkel, emberek, ne csak a kalapot viseljük rajta. Szabaduljunk meg a kézzel fogható tárgyi bizonyítékoktól, annál több az esély, hogy elhiszik az európaiságunkat. A gimnasztyorkát és a Mao-öltönyt egyelőre tegyük naftalinba, a dobtáras géppisztolyt is zsírozzuk le alaposan, menjen a kamra legmélyére. Most más szelek fújnak…
A szellőztetés lélektani változata egyelőre nem vetődött fel a frakcióvezető asszonyban. Hogy teszem azt, valamelyikük az élcsapatból kiállna a pódiumra, és azt mondaná, bizony piszok alakok voltunk annak idején, bocs, most megpróbálunk másképpen viselkedni. Pardon, kedves magyar nemzet…
Lendvai Ildikó a lakáscsere erejében hisz.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
