Görgey igazi stratéga. Most éppen visszavonul. Legközelebb majd támad. Keresi az ellenfél gyenge pontjait. Nem fogadja a kihívót, csak akkor vállal csatát, ha esély van a győzelemre.
Az igazi hadvezérek tudják, mikor lehet elkezdeni az ütközetet…
Nem Artúr bácsiról, a legendás tábornok elődről beszélek, hanem a sokadik kis rokonról, Gáborról, aki ebben a pillanatban kulturális miniszterként van alkalmazásban. Nagy a távolság közöttük, időben is, teljesítményben is. Görgey Gábor, a negyvennyolcas hadvezér valahányadik szépunokája nem vállal ütközeteket. Minap – nem először – a közgazdaság-tudományi egyetemen kerülte el a csatateret, illetőleg hagyta ott a vele szemben felvonuló fideszes Halász János képviselőt. Szent Pál csinált effélét az oláhokkal.
Görgey miniszter úr nem ér rá. Dolga van. Siet. Egy francia partnere várja, és neki az most fontosabb. (A múltkor valaki más várta – az is fontosabb volt –, akkor sem bocsátkozott csatába.) Halász ellenfél gyávának tartja Görgeyt, úgy véli, egy miniszternek, egy tárcavezetőnek igenis oda kell mennie a csatatérre, fel kell vennie a kesztyűt. És ez nem jogi, hanem erkölcsi kötelesség. Lenne. A miniszter úr azonban, mint említettem, nem ér rá. Siet. Egy monsieur várja, és ez neki fontosabb, mint az, hogy megválaszolja Halász ellenfélnek, hogyan is van az, hogy Görgey Gábor betéti társasága (ilyen is van neki, Artúr bácsinak még nem volt), a Columbia Bt. több mint egymillió forint ellenében adott számlákat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához tartozó intézményeknek.
A kis Görgey folyamatosan visszavonul. Szegény Artúr bácsi meg forog a sírjában.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
